2016. március 8., kedd

Kedd, Hartheim 22/20.

Ejjel is korhaz. L. szornyen keveset aludt. Amikor aludt, hangosan horkolt. 2+1 ora szunyokalas utan mar nem mondok semmit. Fel hetig meg fekudtem, aztan kikonyorogtem egy kavet a reggelizteto holgytol. Es indult-folytatodott a nap.

Nagyon csisszes a korhazi etkeztetes. Igaz, hogy ez nem hotel, de szenhidrat alapon is a minimum a kaja, tegnap mar a falat tudtam volna kaparni az ehsegtol. Este talaltam egy marek mogyorot, meg is ettem. De reggelre csillagokat lattam az ehsegtol. Barmit meg tudnek enni, szerintem barmilyen mennyisegben, hogy egyszer jollakottnak erezzem magam...

Hosszu huzavona utan hazamehettunk a korhazbol. A Maltaiak transzportja vitt minket. Aztan vendegjaras, L. ma 90 eves. Szegeny meg nagyon rosszul van. Kb e-kor ebedeltem es 7 utanra jutott vacsora. Most este 9, de ehenhalok. De jott I., ma alhatok. Inkabb ezt valasztom az eves helyett.


R: szokasos korhazi
E: keson


V: keson

Ma reggel kerdeztek ra ujra, hogy biztos-e az, hogy nem jovok vissza. Mondtam: biztos. Azota S. meg huvos, de normalis velem, a tobbiek viszont levegonek neznek. Se koszones, se puszi, se pa. Az elso 5 percben sokkolt, aztan -mivel ez, hogy kimutattak a foguk feherjet, az o problemajuk, nem az enyem- egyszeruen nem foglalkozom ezzel. Ket napom van meg vissza, ugyanugy megcsinalom a munkam, ahogy eddig is, aztan elbucsuzunk. Tudnek meg meselni, de semmi ertelme.

Az erom legeslegvegen jarok. L-val iszonyat nehez most, hogy a demenc mellett meg beteg is. A lanya folyamatosan, gyakran tenyleg 5 percenkent valtozo utasitasai pedig mar nem mindig ernek el az agyamig. 20. napja megy ez, mar keptelen vagyok megjegyezni, melik gyogyszer van eppen aktualisan pluszban, melik gyogynovenyt ne adjam, mikor melik fajta pelenkat hasznaljam... Ket nap es vege. Es most alvas...