Tegnap kerult L. korhazba es igy en is. Ketagyas szoba, nem az osztalyon. Tegnap az otthoni reggeli utan csak a korhazi vacsora volt, kenytelen voltam megenni a zsomlet is, mert nincs mas. Egesz ejjel volt is gondom, de mivel L. itt jajongott mellettem, meg sokat voltam mellette, alvas ugysem volt. Most reggel 8, reggelit meg nem hoztak, pedig elajulok lassan az ehsegtol. Kavet sikerult szereznem, legalabb ennyi legyen a gyomromban...
L-t nem akarta eloszor fogadni a korhaz, mert hogy sulyos demences. Aztan megis kaptunk agyat. Es akkor bejon a nover, azt mondja L-nak, keljen fel, uljon at a szekbe. Elmondja meg egyszer meg meg egyszer es nem erti, miert nem csinal L. semmit. Ugyhogy megyek, egyertelmu, egyszeru /egyszerre egy/ utasitasokkal es fizikai segitseggel atulunk a szekbe... Ejjel megsertettem egy noverket, mert csongetni mertem: L-nak wc-re kellett mennie. A nover kozolte, hogy mas dolga is van, oldjam meg. Fogtam a felig magatehetetlen, fajdalmaktol ordito L-t, a kateterzacskot meg az infuzios allvanyt es elmentunk wc-re. Aztan vissza az agyba. Megoldottam...
Aztan tunder noverke volt soron. Mindenben segitett, mosolygott, nagyon keszseges volt. Halas vagyok erte. Megkonnyitette a reggelt.
Ebedet az etkezdeben kaptam.
Amugy etlaprol valaszthatnak a betegek es a dolgozok.
Vacsora:
A hagyomanyos kajatol mar nagyon szenvedek. Nem tudom, mennyire latszik a kepen, teljesen fel van puffadva a hasam...
Es most jon a mai csvar: este 9 ota itthon vagyok /L-nal itthon/ egyedul! S. bevitte I-t ejjelre, reggel visszavisz engem a korhazba. Sot akar i-ig alhatok, mert negyed 9-kor indulunk.
Akarmilyen nehez is volt a tegnap ejszaka, meg ha hagyomanyos kajat is kell ennem, nekem konnyebb L-val a korhazban. Nincs hazimunka, nem kell fozzek, neha akad segitseg, L. pedig nem megy egesz nap col-le. Azert persze jobbulast kivanok neki, de par napig meg bent maradhatna megfigyelesen...
Most pedig hajcsi. Nagyon faradt vagyok. Es meg 6 nap... Es hagyom to abbra is, hogy szeressen...
