Kanizsai Dorottya Múzeum, Mohács.
Aki még nem járt itt, jöjjön! Meseszép, modern épület, gazdag tárlatok, látványtár hatalmas gyűjteménnyel. Interaktív kiállítás, ahol szabad beszélni, kérdezni, megfogni, kipróbálni, felvenni, összerakni, kereplővel zajt csapni; ahol ugyan nincs tárlatvezetés, de az ott dolgozó hölgy velünk jött végig, türelmesen, mosolyogva, ajánlva, kérdéseinkre válaszolva.
Kisfilmek segítenek elképzelni a múltat, láttatják Mohács rég(ebb)i világát, az ünnepeket, a Busójárást, ami ma is olyan, mint a hatvanas években volt, mert nagyon ügyesen őrzik és adják tovább ezt a hagyományt a fiatalabb generációknak.
Tágas, világos tér, lehet fényképezni, minden testközelben, minden feliratozva.
Képkirakó kockák kicsik és nagyok örömére.
Szabadon bejárható látványtár. Nincs kötelező haladási irány, nincs tiltó tábla, csak a régmúlt csodaszép emlékei, amitől tátva marad az ember szája.
Minden kézzel készült, semmi műanyag, csak masszív, ma is működő bútorok, érezni belőlük, hogy hosszú használatra készültek, még nem a fogyasztói társadalom "majd veszünk pár év múlva másikat, ha nem ez lesz a trendi" üzenetét hordozzák.
Nincs "ejnye-bejnye", ha az ember óvatosan kicsit arrébb tesz egy tárgyat, hogy szebb fotó készülhessen.
Nincs rosszalló tekintet, ha óvatosan megsimítok egy kancsót, amiből érezni a korong forgását, az ujjbegyek munkáját, a szeretetet és hozzáértést, a szívet, amivel a mester készítette.
Mohács története is itt van képekben, régi térképekben, makettekben, tárgyakban, interaktív táblán, a nézelődő által kezelhető panorámaképekben.
A sok, itt élő nemzetiség története, kultúrája is megelevenedik: szerbek, horvátok, magyarok, németek, cigányok képekben, babákra húzott népviseletben.
Csipkekiállítás.
Én teljesen feldobódtam ettől a kiállítástól, a múzeumtól. Ha vendég jön hozzám, el fogom vinni, mert a mostani vendégeknek is nagyon tetszett és igazán büszke vagyok az amúgy is szeretett Mohácsra, hogy ilyen kincseket ilyen méltó köntösben melenget a szívén.
Ebédünket, a mohácsi halászlét M. szervezte, J. készítette, az egyik sütit K. sütötte, a többit én. K-nél ettünk, mert se M-nál, se nálam nem tudunk leültetni tíz embert. Itt elfértünk, jól is laktunk, az egész délelőttös hideg, esős séta után át is melegedtünk.
Kis ejtőzés után nagyon lazán sétálgattunk Mohácson, ahol tényleg sok látnivaló van, sok érdekesség, például a Busóudvar. Itt megnéztük a busó baba készítő műhelyt is, és benéztünk minden kis üzletbe.
Majd esti élet, például a Madisonban.
A Fogadalmi templomba nem jutottunk be délelőtt, de este mise volt, megnéztük a végét.
Vacsora és melengető házi pálinka a Peppinoban.
Szuper nap volt, ahogy a tegnapi is.