Tegnap írtam, hogy nagy szervezésben vagyunk: pénteken anyu is, a húgom is és én is buszra ülünk, mindhárman különböző okból, aminek ugyanaz az eredője: a húgom nagy álma, ami most megvalósul.
A húgom fanatikus velencei karnevál rajongó. Sok-sok éve ácsingózik a karnevál után. Szeretné, sóhajtozik, vágyik rá, áradozik róla. És idén lett negyven éves. Én a repüléssel voltam így és amikor az új munka révén nekem megadatott, hogy repülhetek, arra gondoltam: fantasztikus, amikor egy álom valóra válik, szeretném, ha a húgom vágya is teljesülne. Rövidre vágva: kapott tőlem egy három napos, szállodás, idegenvezetős velencei hétvégét. De ő lecserélte egy két személyes, buszos túrára, velem. Anyu vállalta a húgom gyerekeinek a felügyeletét, így ő holnap Hőgyészről jön busszal Szekszárdra, én Mohácsról megyek, az én buszomra száll majd át anyu, onnan együtt utazunk Budapestre. Anyu marad a gyerekekkel, a húgommal elbékávézunk a Hősök terére és éjjel fél tízkor indulás Olaszországba. Engem nem vonz a karnevál, de Velencében járni biztosan érdekes lesz. Leginkább azért örülök ennek az útnak, mert láthatom a húgom boldogságát, amit nagyon-nagyon megérdemel már.
Karnevál itt is lesz, már el is kezdődött a Busójárás. A végére hazaérek, a legvégén pedig részt is veszek.
R: 2 vajas-sós-paprikás saját kenyér, keto kávé
E: zsíron pirított gomba némi reszelt sajttal, paprika szeletkék, krémsajt magokkal
V: marék mogyoró
Délután: dumcsi K-val, a város legkékebb szemű kolleganőjével.
Este: a már hagyományosnak számító találka a fiúkkal az Irish-ben, F. meglepetés gyümölcsteájával.
*** Jövőd álmaidtól függ. Ne vesztegesd hát az időt, menj aludni! ***
Michel Gérard Joseph Colucci
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha