Egyszer volt, hol nem volt, Mohácsról nézve a Dunán innen, Szegedről nézve a Dunán túl, a Hercegnő - úton a Jósda felé - elővette a hógömböt, amit tavaly a Jósnőtől kapott. Megrázta és meglátta benne: nyeremény. Már el is felejtette, hogy amikor eljött a Jósnőtől és ötször megrázta a gömböt, a nyeremény volt a második dolog, ami kirajzolódott, és akkor el is ment a Lótózoohoz, aki minden nap nagy vidáman jött ki patás lábaival a tóból, abból, ahol mindenféle hozzá hasonló és hozzá egyáltalán nem hasonló szerzet élt. És utolsó előtti tallérjából vett is tőle egy kavicsot öt kis jellel. Addig kotorászott a tarisznyájában, amíg végül megtalálta a még tavaly beleejtett kavicsot.
- Áháá! Milyen jó, hogy a Jósdához jöttem! Most iziben meg tudom nézni, jó kavicsot adott-e a Lótózoo!
A Jósda bejáratánál lévő hatalmas odúba kellett dobni a kavicsot. Ha a színes-csivitelő madarak által belekopácsolt öt jelből bármennyi megegyezett azzal, amit ők azon a héten az odú belső falára kopogtattak, nyeremény ütötte a szerencsés markát. Az Erdőben a nyeremény az volt, hogy annyi pillangó szállt ki az odúból, ahány ábra megegyezett a kavicson találhatóval. De nem akármilyen pillangók ám! Olyanok, amik eztán a szerencsés feje körül szálltak, mindenhová elkísérték és teljesítették egy-egy igaz, mélyről, szívből jövő kívánságát és csak ezután szálltak vissza az odúba.
A Hercegnő vidáman dobta be a kavicsot, majd várt. A madárkák bent hangos csicsergéssel fogták-forgatták a kis, lapos kődarabot, majd ellenőrizték, ezután csend lett. A hercegnő abbahagyta a fütyörészést és várt. Még a lélegzete is elakadt, amikor egyszer csak két hófehér pillangó szállt ki az odúból és kergetőzni kezdtek a Hercegnő feje körül. Azt a boldogságot! Persze, hogy a kívánságteljesítő szépséges pilléknek is örült, de leginkább annak, hogy életében most először nyert. És hogy még csak az év második napja van, de ő már nyert, tudott beszélni önmagáról a Vándorral, az év negyedik napján a Nagy Tisztásra megy megmérettetni magát, a hetedik napon pedig teljesül egy nagy álma. (...)
A Hercegnő vidáman dobta be a kavicsot, majd várt. A madárkák bent hangos csicsergéssel fogták-forgatták a kis, lapos kődarabot, majd ellenőrizték, ezután csend lett. A hercegnő abbahagyta a fütyörészést és várt. Még a lélegzete is elakadt, amikor egyszer csak két hófehér pillangó szállt ki az odúból és kergetőzni kezdtek a Hercegnő feje körül. Azt a boldogságot! Persze, hogy a kívánságteljesítő szépséges pilléknek is örült, de leginkább annak, hogy életében most először nyert. És hogy még csak az év második napja van, de ő már nyert, tudott beszélni önmagáról a Vándorral, az év negyedik napján a Nagy Tisztásra megy megmérettetni magát, a hetedik napon pedig teljesül egy nagy álma. (...)
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
