2016. január 31., vasárnap

Vasárnap, Magyarország 3./Hőgyész

Hirtelen, gyors látogatás Hőgyészen, anyuéknál. Itt Totóval, a "keresztlányommal":


R: 2 vajas-paprikás saját kenyér, keto kávé
E: húsleves, töltött káposzta, süti
V: -



Anyuéknál fotónézegetés és mesélés a kinti három hetemről:







Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha


Szombat, Magyarország 2./Mohács

Reggel piac.



R: 2 vajas saját kenyér, keto kávé
E: sült csirke, zöldség, saláta
Du.: süti
V: 2 szelet sajt

Ez meg itt: bagolygyűlés volt Mohácson :)



Pesto Burgers

Ingredients
  • 2 oz. basil leaves
  • 1/4 cup toasted cashews or pine nuts
  • 1/2 tsp Celtic sea salt
  • 1 tsp lemon juice
  • 1/2 cup garlic infused olive oil
  • 4 cooked burger patties
Instructions
  1. Place the basil, cashews, salt, and lemon juice in a mini chopper or food processor.
  2. Pulse until the ingredients are chopped and combined.
  3. Add the olive oil and process until creamy.
  4. Top the cooked burger patties with pesto and serve over lettuce.

kép és szöveg: http://holisticallyengineered.com/2015/02/paleo-pesto-burgers.html

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2016. január 30., szombat

Hartheim: 4 hetes étrend összefoglaló (glutén- és laktózmentes)

1. hét


2016. 01. 04. hétfő, Magyarország/RTL Konyhafőnök casting


R: 2 vajas-paprikás kenyér, kávé
E: lazac kreálmány
V: mogyoró


2016. 01. 05. kedd, Magyarország

Sajnos sehova nem írtam fel a menüt, kép sincs, nem emlékszem...


2016. 01.05., szerda, Magyarország


R: 3 vajas-paprikás kenyér, keto kávé
E: kolbászos rántotta, csalamádé
V: sonkás-sajtos rántotta

2016. 01. 07., csütörtök, utazás az új munkahelyre

Az ápolandó néni aznap került kórházba, így egy privát szobában négy napig kórházban vigyáztam a nénire. A szervízasszisztens hölggyel leegyeztettük a menüt: a glutén- és laktózmentes volt számomra a legideálisabb. Jó mégsem volt, mert habár panaszaim nem voltak, ez egy szénhidrát alapú étrend, amitől azonnal hízni és zsírosodni kezdtem. Nem volt más választásom, ettem, amit kaptam.

R: 2 vajas-paprikás kenyér, kávé
E: ld. reggeli
V: 4 szezám snack, mogyoró

2016. 01. 08., péntek, Hartheim 2. (konkrétean Breisach, kórház)


R: 4 sajt, szalámi, vaj, kávé
E: sült hal, krumpli, saláta, mogyoró
V: 2 gm kenyér, sajt, káposztasaláta


2016. 01. 09., szombat, Hartheim 3. (konkrétan Breisach, kórház)


R: gm kenyér, vaj, sajt, szalámi
E:  egy vicc volt. Rizs paradicsomszosszal es egy mandarin...
V: gm kenyér, sajt, szalámi, uborka

2016. 01. 10., vasárnap, Hartheim 4.  (konkrétan Breisach, kórház)



V: ld. reggeli



2. hét

Hétfő, Hartheim 5.  (konkrétan Breisach, kórház)


R: ld. vasárnap
E: csirke, barna szósz, főtt krumpli, főtt répa
V: ld. reggeli


Kedd, Hartheim 6. (konkrétan Breisach, kórház, majd Hartheim)

R: ld. tegnap
E: sült pulyka, párolt borsó, gm tészta
V.-
éjjel 1 marék mogyoró


Szerda, Hartheim 7.

A főnökasszonyom nagyon kedves volt, jószándékkal bevásárolt nekem glutén- és laktózmentes dolgokat: kenyeret, lisztet, tésztát, joghurtokat... Mivel megvette, megettem őket. És megkértem, ezentúl ne vegyen ilyeneket, mert igaz, hogy "mentesek", de nekem ezek nem tesznek jót.

R: 2 gm vajas kenyér, keto kávé
E: ld reggeli
V: rántotta, uborka, kis mogyoró


Csütörtök, Hartheim 8.


R: kolbasz otthonrol, sajt, laktozmentes tejfol soval, glutenmentes kenyer, keto kave.
E: parolt zoldseg, sult pulyka
V: szalami, sajt, rantotta, uborka

Péntek, Hartheim 9.


R: 2 gl.mentes kenyer vajjal, 1 lakt.mentes joghurt, keto kave
E: sult pulyka, gl.mentes teszta, parolt zoldseg
V: rantotta, sajt

Szombat, Hartheim 10.


R: 2 gl.mentes vajas kenyer, 1 lakt.mentes joghurt, keto kave
E: palacsinta gl.mentes lisztbol
V: 1 gl.mentes kenyer, vaj, sonka, sajt, paprika

Vasárnap, Hartheim 11.


R: 2 gl.mentes kenyer vajjal, paprikaval, 1 lakt.mentes joghurt, kave
E: sult lazac, zoldseg, salata
V: sajt, sonka, paprika, 1 gl.mentes kenyer


3. hét


Hétfő, Hartheim 12.


R: 2 vajas-paprikas gl.mentes kenyer, keto kave
E: zoldsegleves, grill csirke, kis krumplipure, salata
V: ld. reggeli

Kedd, Hartheim 13.


R: 2 gl.mentes vajas-paprikas kenyer, kave
E: rantotta, parolt zoldseg
V: lakt.mentes turo

Szerda, Hartheim 14.


R: sajat kenyer vajjal, kave
E: porkolt, salata
V: szusi

Csütörtök, Hartheim 15.

Itt már majdnem minden laktóz- és gluténmentes cucc elfogyott szerencsére, igyekeztem ketosan megoldani az étkezéseimet.


R: 2 sajat kenyer vajjal, soval, paprikaval 
E: rantotta, salata
V: szalami, sonka, sajt, kis laktozmentes turo

Péntek, Hartheim 16.


R: 2 vajas-paprikás saját kenyér, keto kávé
E: sült pulyka, saláta
V: uborka, sajt, szalámi, sonka



R: 2 vajas-paprikás saját kenyér, keto kávé
E: "Lange Rote" hagymával
V: 1 gm süti, kávé

Vasárnap, Hartheim 18.


R: 2 vajas- paprikas gl.mentes kenyer, keto kave
E: rantotta, salata, cekla
Du.: 1 mini gl.- es lakt.mentes suti, kave
V: szalami, sonka, uborka


4. hét

Hétfő, Hartheim 19.


R: 2 vajas- paprikas gl.mentes kenyer, kave
E: salata, rantotta, kolbasz, sult szalonna
V: 2 szelet szalami, 1 szelet sajt, mogyoro

Kedd, Hartheim 20.


R: 2 vajas-paprikas gl.mentes kenyer, keto kave
E: tonhal salata, mogyoro
V: sonka, sajt, szalami

Szerda, Hartheim 21.


R: 2 sajat vajas-paprikas kenyer, keto kave
E: sult pulyka, salata
V: tonhal salata

Csütörtök, Hartheim 22., utolsó munkanap



R: 2 vajas-paprikas sajat kenyer, keto kave
E: rantotta, salata
V: sonka, sajt


Péntek, hazaút repülővel: Hartheim-Basel-Budapest-Mohács


R: (Hartheimban) 2 szendvicsketo kávé
A reptéren: 1 kávé (Kungfuval)
E: (a repülőn) 2 szendvics
Délután: (a transzferrel a paksi pihenőn) 1 kávé
V: pár darab töpörtyű

(A szombat-vasárnap majd jön.)

Tapasztalatok

Már itthon, a kiutazás előtt nagyon sűrű napjaim voltak. Az étkezés nagyon háttérbe szorult, de azért ettem. Január 7-én utaztam ki az új munkahelyre. Mivel aznap került kórházba a néni, én is ott voltam vele, ahol glutén- és laktózmentes menüt kaptam, napi háromszori étkezést. Már az első nap után éreztem, hogy ez nem jó. Soha nem voltam jóllakott, a rizses-paradicsomszószos ebéd után határozottan éhes voltam. Volt sós mogyim, azzal csitítottam a korgó gyomromat.

A kórházból a néni házába térve maradt a glutén- és laktózmentes étkezés, mivel a lánya bevásárolt nekem mindenféle ilyesmi alapanyagot. Kínlódás volt, mert maradt az éhségérzet. Két nap ettem még banánt is, amúgy este marék mogyorót, hogy legalább ne korgó gyomorral dőljek be az ágyba.

A mérleg is pontosan mutatta, amit a tükör is: határozottan és gyorsan zsírosodni kezdtem.


Aztán amikor már részben sikerült ketos étkezéseket is beiktatni, a mérleg is és a tükör is mutatta, hogy kezd visszarendeződni a szervezetem. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel jobban éreztem magam. És az emésztésem is visszaállt, mert bizony ezek a glutén- és laktózmentes cuccok tele vannak szénhidráttal, cukorral, mindenféle kemikáliákkal, a beleim nagyon tiltakoztak és durcásan megtagadták az együttműködést...

A sárga vonal a képen egy trendvonal, még tavaly egyszer beállítottam az amerikai módszer szerint az értékeket, minimális kalóriadeficittel, kíváncsiságból, itt viszont ez is mutatja a kilók változását.

Az utolsó héten már sikerült nagy százalékban keto szerint ennem, a zsírfogyasztás nem a keto kalkulátor szerinti magas volt, hanem inkább elegendő, ezért is lehet, hogy 2.5 kilóval könnyebben jöttem haza, mint ahogy kimentem.


A munkám: egy demences (időskori elbutulás) néni 24 órás ápolása 3 hétig folyamatosan. A néni nagyon rosszul vagy nem alszik, és mivel mindenben segítségre szorul, így én is irtó keveset aludtam a 22 nap alatt. A mozgás leginkább napi 1 óra sétából állt, ennyit voltam összesen friss levegőn. És erre se nagyon volt energiám. Ahol a x2 jel szerepel a képen, ott mellette csináltam gumiköteles kis edzést is. Annak örülök, hogy ennyi mozgásra képes voltam. Hiányzott végig, de az erő is hozzá. 

A harmadik héten eltűnt az előtte felrakódott zsírréteg rólam. Izmosabb láthatóan nem lettem, de a karom, a hátam dolgozott a három hét alatt rendesen, mindig izomlázam volt a gerinc melletti izmaimban is, így sokszor nyújtottam napközben 2-3 perceket.

Még egyszer kimegyek erre a munkahelyre (február 18-án), akkor igyekszem majd jobban megoldani az étkezést.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Péntek, hazaút, menü, Magyarország 1.

Igazából nem is tudom, milyen címet adjak majd az itthoni bejegyzéseknek. Magyarország? És számozzam? Nem leszek mindig itthon. Vagy csak a nap nevét írjam? Egy bejegyzés legyen? vagy ha sok fotó készül valamilyen alkalomból, akkor az legyen külön? Ez itt a naplóm, jó lenne később is megtalálnom a régebbi bejegyzéseket (van olyan, hogy szívesen felidézek egy-egy eseményt). No majd alakul. És gyakorlatilag később is átszerkeszthetem a címet.

Utazás: Hartheim - Basel (autóval), Basel - Budapest (repülővel), Budapest - Mohács (reptéri transzferrel).

R: (Hartheimban) 2 szendvics, keto kávé
A reptéren: 1 kávé (Kungfuval)


E: (a repülőn) 2 szendvics


Délután: (a transzferrel a paksi pihenőn) 1 kávé
V: pár darab töpörtyű

Mivel az utolsó három hét nem ketogén volt, hanem glutén- és laktózmentes, erről az időszakról is írok majd összefoglalót, de a három hetet egy kalap alá veszem.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2016. január 29., péntek

Péntek, hazaút repülővel: Hartheim-Basel-Budapest-Mohács

A repülés és én valahogy mindig egyek voltunk. Imádtam nézni a gépeket, még régen voltam a reptéren a húgom gyerekeivel, nézni a fel- és leszálló gépmadarakat; mindig is érdekeltek a vadászgépek, az űrrepülés. És mindig is nagy vágyam volt: kipróbálni, milyen egy repülőben, milyen azon utazni. Negyvenegy évet vártam ugyan rá, de a dolog megtalált. Az új munkahelyemre repülőjegyet fizetett a család.

Most itthon vagyok. Ülök a gép előtt, a képeket már feltöltöttem és mg mindig hangosan zakatol a szívem a boldogságos repülés után. Hatalmas élmény volt másodszor is, hasonló, de mégis más, mint az első, amikor kiutaztam dolgozni.

Reggel fél kilenckor jött értem L. (a néni, akit ápolok) idősebbik fia és vitt a reptérre. Már ez a fél óra is érdekes volt: Németországban szálltam be az autóba, majd átmentünk a francia határon, ami 7 km-re van, Franciaországban tettük meg a maradék utat az autópályán Baselig.  Mivel életemben először repültem erről a reptérről, S. (a néni fia) bejött velem és együtt kerestük meg a csomagleadásos részt, ott elbúcsúztunk, ő hazament, én meg tovább.


A reptér svájci részén kellett becsekkolnom. Az ellenőrzés más volt mint a kiutazáskor Budapesten. Tálcára kellett rakni ugyanúgy mindent, a laptopot, telefont külön tálcára, cipőt levenni, fémdetektoron átmenni, de itt nem kellett a kabátzsebeket kiüríteni. Nekem ez jó volt, mert két hatalmas zsebem van, mindkettőt jól teletömtem (2 szendvics, ajakír -külön bezacskózva, mert így kell-, kulcs, zsepi, repjegy és személyi, szemüvegtörlő...). Iszonyat közvetlenek  és kedvesek voltak az itt dolgozók. És a német nyelvvel maximálisan elboldogultam. Segítséggel megkerestem, hol kell várakoznom a gép indulásáig -és előtte az utolsó ellenőrzésig. Aztán csavarogtam, megnéztem mindent, időm volt még bőven, néztem a repülőket.


Volt kávézó is. És most nem voltam kicsinyes, nem voltam zsugori, nem voltam spórolós: megkívántam egy kávét, és meg is vettem, életem eddigi legdrágább, de egyben az egyik legfinomabb kávéját. Ja, és a visszajárót odaadtam borravalónak. 


Nem voltam egyedül. Velem volt Kungfu Panda, becenevén Kungfu, családunk kedvenc világutazója. Együtt kávéztunk.


Meglehetősen gyűrött és fáradt voltam, de tele várakozással, alig győztem nyugton maradni a gép indulásáig.



Jó pár ülőhelyet kipróbáltam, mindenhova bekukkantottam, néztem az embereket, hallgattam azt a rengeteg féle nyelvet, amiken beszéltek.

Aztán eljött az utolsó ellenőrzés ideje. Majd a sorban állás. Közben is néztem a gépeket, ez itt az enyém.



Végre kimehettünk, fel a lépcsőn, be a gépbe.


Ablak mellett ültem, de már a felszállás előtt sem bírtam magammal, nézelődtem, beszélgettem, fotóztam.





És egy pillanatra a pilótafülkébe is beláttam!


Amíg kigurultunk a kifutópályára, a stewardes-ek megtartották a biztonsági bemutatót. Tudtam, hogy nem lesz gond, de azért nem árt tudni, mi hogyan működik.






Gurultunk, gurultunk, majd hirtelen nőtt a sebesség, suhanni látszott a táj, igyekeztem nem túl hangosan kurjongatni örömömben, mert hogy bizony nagyon élvezem a felszállást!




A kanyarodás a levegőben a másik dolog, ami egyszerűen csuhajgatásra késztet. Simán el bírnám viselni, ha az út legalább felét ide-oda kanyarodva tennénk meg. 


És közben emelkedtünk, egyre magasabbra. Először térképnek látszódott a város...


... aztán átrepültünk a felhőrétegen...


... majd a felhők fölé...


... ahol bebizonyosodik a tény, miszerint a felhők felett mindig kék az ég.





És én csak ültem, örömködtem, ujjongtam, fotóztam.






A kiutazáskor semmit nem láttam, köd volt lent. De most! Szép, viszonylag tiszta idő, és egyszer csak feltűnt a havas Alpok!


Miközben a szomszéd bácsi kifosztotta a szervízkocsit, megettem a két szendvicsemet, és közben nem győztem csodálni a hegyeket. Még sosem láttam élőben egy hegyvonulatot tízezer méter magasból!










A napos-kék eges magasságból elkezdtünk ereszkedni. Ilyenkor kicsit előredől a gép, lejjebb repül, egy darabig tartja a magasságot, majd újra megy lejjebb.


Át a felhőrétegen. Aztán egyre közelebb a földhöz.






A következő kép nem homályos: ilyen, amikor a párában repül a gép.





Aztán egyszer csak leérnek a kerekek és a repülő begurul a terminálhoz.


Csodásan puhán landoltunk odafelé is és ma is. Nekem a vigyor ott ragadt az arcomon. Szerencsére a mellettem ülő hölgy kedvesen megmutatta, merre találom majd a csomagomat, onnan meg figyeltem a többieket, merre mennek.


A transzfert a reptérről haza már a kiutazásom előtt megrendeltem. Jött is a sofőr, ráadásul ugyanaz, akivel 7-én utaztam. Meg is ismert, én is őt. Az isztambuli gépről voltak még utasok, őket összeszedtük és már indultunk is haza. Csak Pakson álltunk meg. Ott meg összefutottam H-kel, a bécsi asszonyokat hozta haza (ő az, akivel anno utaztam ki Bécsbe, majd fél úttól haza is). Ott is ittam egy kávét, az is meglepően finom volt.


Ahányszor láttam valakit a bőröndjén ilyen szalaggal, tudtam, hogy repülőtérről jön és mindig sóhajtottam egyet: egyszer majd én is... És az "egyszer majd" már kettő, két repülés három hét alatt. Ez a világ egyik legszebb papírdarabja. Számomra kincs. Nem vagyok túl nagy gyűjtögető, de ezt egy darabig még megőrzöm. A repülés élményét pedig addig őrzöm izgatott boldogsággal a szívemben, amíg csak a földi életem tart.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha