Kora reggel előkészítettem az ebédet, aztán város, majd tepsi a sütőbe be és ebből...
... ez lett :)
Reggeli: turbó töltés
Ebéd: sajtos karaj
Vacsora: rántotta (2 tojás, 1 ek zsír), 1 virsli, saláta. A fotó után került a tányérra még 1 ek mustár és 1 kenyérke.
Estefelé elkezdtem a csomagolást. Tudom, hogy korainak tűnik, de első repülőút előtt nekem ez nem a legegyszerűbb. Nincs olyan sok idő az utazásig, hiszen karácsony hetében biztosan jobbra-balra megyek majd, addig is van még intéznivalóm, amikor biztosan nem a csomagolás jár majd a fejemben és nekem jobb, ha kicsit sem nyugtalankodom amiatt, hogy esetleg valami nem stimmel majd. Ha kész a csomag, minden szükséges benne van a három hétre és maximum 20 kilós a pakk, akkor már csak utaznom kell.
Érdekesen alakul az életem -számomra-. Sok dologról, amikben görcsösen hittem, amiket akarva akartam, kiderült, hogy valahogy nem is igazán az én vágyaim. Vagyis nem igazi vágyak voltak. És sok minden, ami a szívem legbelső zugában dédelgetett álom volt, egyszer csak valóra válik. Nem tudom ezt megmagyarázni. Amíg csak hallottam ilyen történetekről, igazán el sem hittem. Aztán amikor hinni kezdtem benne, velem is elkezdett megtörténni. És bizony előfordul olyan is, hogy csak a fejemben fogalmazódik meg meg egyetlen egyszer egy röpke gondolat, például az, hogy valamire szükségem lenne, a következő pillanatban pedig ott van. Fantasztikus dolog.
Érdekesen alakul az életem abból a szempontból is, ahogy bizonyos dolgok fogalmának új jelentést adok. Az egyik ilyen a pénz. Soha nem éltem jómódban, sőt voltak nagyon sanyarú időszakok is. Mindig szentül hittem, a pénz a legjobb megoldás mindenre. Most október óta nincs egyetlen forintnyi bevételem sem, a kiadásaim (és ez nem költekezés) viszont nagyon megnőttek, így sikerült a nullára futnom. Volt, hogy egy hétig vajas kenyér volt a reggelim és a vacsorám, hogy veszélybe került a lakhatásom, de amellett, hogy mindig volt B verzióm ( és működött a fentebb említett dolog), átértékelődött a pénz a szememben. Persze, hogy "kell" valamennyi, mert pénzért kapok élelmiszert, fűtést, albérletet (...). Látom, mennyi apró "hülyeségre" adtam ki ezelőtt. És túl nagy jelentőséget tulajdonítottam neki. Azt is megértettem, hogy jó lesz január végén jó fizetéssel hazajönni, és van, amit tényleg jó lenne megvenni (ma tönkrement a télikabátom - és itt is működik, amit az előző bekezdésben írtam: csak megemlítettem a csomagolással kapcsolatban K-nak a kabát ügyet, amire ő kapásból felajánlott nekem egy kabit!-; nem működik a számítógépemen a hűtés, így meg kellene javíttatni vagy újat venni; évek óta álmodom egy igazán meleg téli lábbeliről; az a NOIR parfüm! -bár az luxus- ...), viszont... Én annyi, de annyi szeretetet kapok "lélekben" is és "megtestesülve" is, hogy néha úgy érzem, én magam vagyok a szeretet, és olyan érzés, mintha már túlcsordulna, kibuggyanna belőlem. Imádok segíteni, nagyon szeretek adni és ez a szeretetmennyiség, ami árad felém, még inkább hozzásegít ahhoz, hogy "jót tegyek". Igyekszem is, ahol csak tudok, segíteni, és habár ezek legtöbbje "apró" dolog, tényleg szívből teszem. Ma reggel viszont eszembe jutott valami. Egy meglepetés. Egy álom valóra váltása. Hogy habár nagy dolog és fogalmam sincs a hogyanról, de én ezt valóra tudom váltani. Térültem-fordultam és megvolt a megoldás is. Egész nap izgatott voltam, mert -technikai okokból- csak este tudathattam a hírt, de volt ámulás, meglepődés, szerintem kell még idő, amire felfogja, hogy tényleg igaz, de hát nem minden nap teljesül egy álom. A meglepetés január végén-február elején realizálódik, addig nem is árulok el többet. Már most örülök a másik örömének.
(Mindezek mellett még rengeteg tanulni- és fejlődnivalóm van.)
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
