Változik a világ. És ez így van rendjén. Sok tekintetben. Sok tekintetben viszont nem. Gyerekkoromban a köznyelvben nem volt gyakori szó az allergia, az ételintolerancia, a cukorbetegség, az ilyen-olyan szindróma. Egy osztályban ha egy túlsúlyos gyerek volt. (...) Ma szó szerint lépten-nyomon, szinte napi szinten találkozom emberekkel, akiknél valami nem stimmel, akiknek valamilyen allergiájuk, rendellenességük van. A legtöbben előtte csak hírből vagy abból sem ismerték azokat a dolgokat, amik most hirtelen rájuk zúdultak. Sokan megelégednek a fogyasztói társadalom, a modern tudomány és az ősrégi dietetika által kínált megoldásokkal (cukorbetegeknek szénhidrát alapú étrend, lisztérzékenyeknek előre csomagolt, gluténmentes termékek, tabletta azoknak, akik nem tudják megemészteni a tejtermékeket (...)), amik sokszor újabb problémákat szülnek és amik megint csak gyorsítják az ördögi kört: vegyél, fogyassz, vásárolj!
Engem rengeteg kritikával illetnek az életmódom miatt. Na ja, blogot vezetek róla, amit sokkal többen olvasnak, mint valaha is hittem volna. Régebben a kritika szónak a pejoratív értelme jött át leginkább, gyakorlatilag sértésnek vettem, ha bárki nem úgy nyilatkozott, mint ahogy én vártam volna. Pedig a kritikákból, az építő jellegűekből sokat lehet tanulni. Sokan kipróbálják a receptjeimet, kreatívan saját ízlésükre szabják. A FB oldalon készült is egy mappa, a Ti készítettétek :), ahol megosztom azok fotóját, akik elküldik nekem, egy-egy boszis ételről vagy újragondolt variációjáról.
Az utóbbi egy évben olvasók megállapították rólam, hogy túl sovány vagyok már/még mindig zsíros vagyok/antidepresszáns-függő leszek/mellékvese-fáradtságom van/cukorbeteg vagyok/túledzem magam/egészségtelenül táplálkozom/alvásproblémáim vannak... Nem akarok ebbe belemenni, mindenkinek meg lehet a véleménye. Ami tény: egyre jobban érzem magam a bőrömben (ezen a test-lélek-szellem hármasságát értem), szeretek mozogni, mindazt megeszem, ami nem okoz panaszokat, tavasz végén voltam laborvizsgálaton, aminek az eredménye fantasztikusan jó volt, csodaszép a bőröm, dús a hajam, úgy alszom, mint a tej (...).
A tökéletesség szobrát nem rólam mintázták. Kemény egy-másfél éven vagyok túl, de az irány, amerre tartok, jó. (Mivel ez az én életem, nekem kell tudnom, éreznem, mit jelent ez a jó.) Rengeteg dologban kell még fejlődnöm, változtatnom. Dolgozom az ügyön, szó szerint naponta, keményen. Ami nem változott: szívesen segítek bárkinek -elsősorban a táplálkozás-mozgás témakörben- elindulni.
Ma beszéltem pár szót D-vel, aki elmesélte, hogy bizony kiderült néhány ételallergia nála, kipróbálta a gluténmentes, bolti kenyeret, de -idézem-: "Kuka.". Megbeszéltük, hogy küldök át neki néhány boszis kenyér receptet, próbálja ki, ha ízlik valamelyik, a kenyér-gondja megoldva. (De még az is lehet, hogy ha még egy darabig itthon leszek, sütök neki kóstolót és átviszem. Hamarosan úgyis jön a Mikulás ;).) Amikor elbúcsúztunk, azt mondta: "Timi, az a jó, ahogy te eszel". Hát nekem biztosan.
Reggeli: turbó töltés, két kenyérből melegszendvics (sajttal, paradicsompürével)
Mozgás: (active rest) 1500 m úszás
Ebéd: rántotta, sajt, répa, sült szalonna, cékla
Vacsora: rántotta (1 tojás, 2 ek zsír), hatalmas saláta (kis hagymával, sóval, lenmag-, olíva- és tökmagolajjal).
A reggeli bölcset nem véletlenül tettem fel a blogra. Voltam ugyanis egy állásinterjún ;)
Holnapra nagyon sok dolgot összeírtam, amit szeretnék elintézni, megcsinálni. Apróságok, de fontosak. Ami tuti: főzni megint nem szeretnék, max a tegnapi waffel egy változatát megsütni (ha lesz hozzá ihletem) és szerintem megint lesz töltött tojás, főtt tojim van, elkészíteni öt perc.
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
