Hétfő (Magyarország 3.)

"Que?" Szerintem ezt mondja ez a macska. (Egy fimben volt, Poncho barátnőmmel évekig ezen röhögtünk.)

"Mi van?!"- ez volt a jellemző a mai napra, ugyanis tegnap este megbeszéltem magammal, hogy oké, hogy ki kell pihennem Bécset, de az idő rohan, ideje kicsit konkrétan is aktivizálnom magam.

- Bemész a városba és elintézed a dolgaid egy részét.

- Que?

- Normálisan eszel. Igen, reggelit is.

- Que?

- Elmész hozzá, nem félsz tőle, mint eddig, nem fog megenni, megbeszélitek a dolgot.

- Que?

- Hát, drágám, ma bizony kivasalsz.

- Que?!

- Amit használtál, azonnal elmosogatod.
- Que?!?

- Ebéd után ledőlsz kicsit, ha fáradt vagy, ha nem.
- Que?

- De legelőször elmész a hátsó szobába, leporolod a súlyzóidat és megcsinálod az edzést.

- Que?

Utálok vitatkozni, így magammal sem tettem.

Már tegnap este eldöntöttem, hogy ha mozgás, akkor a tavaly ilyenkori saját súlyzós edzéstervem lesz. Ki is nyomtattam és ceruzával beírtam a kiegészítést. Ma reggel pedig megcsináltam.

Aztán megreggeliztem. Normálisan. Isteni volt :)

Voltam a városban, elintéztem a dolgaim nagy részét.

Majd ebédeltem.

Ebéd után pedig ledőltem kicsit, amiből öt óra alvás lett.

Egész nap minden használt dolgot rögtön elmosogattam, sőt elpakoltam.

Délután elmentem R-hoz, már nem lehetett halogatni, bármennyire szerettem volna is. Amikor becsöngettem, a torkomban dobogott a szívem (eddig mindig valami baja volt velem, nem szeretek vele beszélni), aztán amikor nagy nehezen ajtót nyitott, hirtelen elővettem a legnagyobb mosolyomat, a legnyugodtabb hangnememet és simán elintéztem, amit akartam. 

Aztán jött a másik nagy mumus. Amikor eldöntöttem, hogy MOST jött el a pillanat a vasalás megkezdéséhez, néztem, mint a macska a fenti képen. Amúgy is igyekszem nem vasalni, amikor csak lehet, most viszont látva a vasalandó HEGYET, még annyi kedvem sem volt hozzá, mint általában. De aztán -mivel nincs vita- bekapcsoltam a zenét és dudorászva-táncikálva, hiszti nélkül legyűrtem -stílusosabban: elsimítottam - a dolgot.

Rögtön külön tettem azokat a dolgokat, amik mennek a következő melós csomagba. Hiszen holnap bepakolok újra, bármikor szólhatnak az új kezdés miatt. Ami miatt megint csak nem izgulok. Az utóbbi egy évben annyi mindenen keresztül mentem már, ha csak az utolsó két-három hetemet nézem, bátran beleugrottam teljesen új dolgokba és szembenéztem a félelmeimmel, ráadásul rengeteget tanultam ebből és sikerként is könyvelhetem el a következményeket. Csernust lehet szeretni vagy nem kedvelni, de nagyon igaza van:

"A valódi önbizalmat mindig csak olyan dologgal lehet elérni, amitől fél valaki. Mert az ilyen megmérettetéseknél (...) ott van a félelem is, hogy sikerül-e. De ha ezt valaki megteszi, akkor a félelmeit is legyőzi. A félelmeket legyőzni: ennél nagyobb megmérettetést én nem ismerek."

Reggeli: bacon, rántotta, bébi spenót

Ebéd: bableves

Vacsora: lazac falatok, marék mogyoró

Mozgás: saját súlyzós:

- bemelegítés (15 perc)

- fekvenyomás (3x15)

- tárogatás (3x15)

- hasprés (3x20)

- bicepsz állva (3x15)

- bicepsz ülve (3x15)

- nyújtás.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Lazac falat

Hozzávalók:

# falatnyi négyzet alakúra vágott lazac
# falatnyi négyzet alakúra vágott Cheddar sajt
# krémsajt
# salátalevelek
# olíva bogyó

Elkészítés:

# Az alapanyagokat ízlés szerint egymásra helyezzük.
# Fogvájóval rögzítjük.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Bölcs

"Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni!

Az utolsó órában, mikor már megbántam, 

ezerszer megbántam, hogy oly sokáig vártam. 

Hogy elmúlt az élet... 

Kezdjetek el élni!"

 (Márti dala - Kiss Tibi /Anna & the Barbies)

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Motiváció, cukorbetegség, következetesség, siker - lazán

R-nél tavaly októberben, azaz egy éve diagnosztizáltak 2-es típusú cukorbetegséget. Mosolygós, vagány, de enyhén szólva gömbölyded, harmincas nőként nagyon megijedt. Átolvasta a szakirodalmat, amiből egyértelműen kiderült, mint ahogy az orvosa is mondta: a nagy túlsúly sem ennél a betegségnél, sem általánosságban nem előny. Sőt. Fogta magát és böngészni kezdett az interneten, mivel elképzelése sem volt róla, hogyan tudna lefogyni. Megtalálta a húgom Sweetmami blogját, ami a fia 1-es típusú cukorbetegségéről szól és arról, hogyan lehet ezzel humorral, de odafigyelve együtt élni, ott olvasott az én blogomról, aztán keresett meg üzenetben.

Rengeteget kérdeztem, mint ilyenkor mindig. Aztán közösen összeraktunk egy tervet. Élhetőt, a mindennapokba beilleszthetőt.

Első lépés a megnyugtatás volt. Hiszen sokkolta a cukorbetegség ténye.

Második lépésként megbeszéltük az étkezést. Nem volt szó szénhidrátról, zsírról, fehérjéről, százalékokról. Csak lisztről, cukorról, péksüteményről (...) és hogy mik azok az alapanyagok, amikre váltani tudna. Nagyon szerencsés, mert semmiféle ételintoleranciája nincs.

Gyakorlatilag ugyanazt beszéltük át, amit azóta összefoglaltam az "Egy működő fogyókúra" című bejegyzésben.

És ő belecsapott a lecsóba. Már aznap átrendezte a konyháját: a polcokon hátra kerültek a "nem eszem" élelmiszerek, a boltból előre a "mától ezekből többet" kategóriás alapanyagok. 

Nem használt mérleget, mert a tükörben pontosan látta, hogy fél év múlva fele akkora, mint volt.

Ekkor keresett meg újra. Hogy mi legyen a továbbiakban, mert hogy a cukorbetegséget ügyesen kordában tartja, de a has-fenék-comb tájékon makacsan tartja magát a zsír.

A mozgás fontosságáról már az elején szó volt, de -annak ellenére, hogy ülő munkát végez- hallani sem akart róla. Most sem. Mert nincs ideje rá. Nem erőltettem, hiszen mindenkinek magának kell tudnia, mit hajlandó megtenni a célja elérése érdekében.

Eltelt egy hónap. Egyszer csak üzenet érkezett: "Vettem két 1 kg-os kézi súlyzót. Mihez kezdjek vele?".

Átküldtem pár edzéstervet, ötletet és javasoltam, hogy a súlyzók mellett menjen el egy 40-45 perces tempós sétára is heti kétszer. Végül az én egyik saját edzéstervemet választotta (Otthoni (súlyzós) edzésterv (3 hónapos, saját)) és a sétát, amit úgy megkedvelt, hogy ahányszor csak tudott, ment, volt, hogy a hét minden napján.

Most, egy év után küldött két képet: az akkori és a mostani FB profilképét. Leesett az állam. Mindkettőn mosolyog, de a friss képen már egy kellemes, egészséges külsejű hölgy mosolya tudatta velem, hogy itt nem csak a külsőségekben van hatalmas változás. 

A kép illusztráció.

" (...) Már lábsúlyom, gumikötelem és gumiszalagom is van. A kaja teljesen oké, a mozgást úgy megszerettem, hogy ha felkelek, az az első. Fél órácska, de már olyan, mint a fogmosás, mindennapos. És a sétákat is nagyon szeretem. (...) Köszönöm."

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha