Van az úgy, hogy az ember tud dolgokat, csak nem alkalmazza. Mert lusta, mert majd holnap, mert most nem megy... Az előző munkahelyemen, E-nél ha valami fontosat tanultam, többek között az volt, hogy "Du darfst nicht Alles so tragisch nehmen:", azaz nem szabad mindent olyan tragikusan venni. Kicsit átgondolva: a humor bizony az egyik legjobb fűszer.
Itt, Bécsben a bácsi kiválóan alkalmazza ezt. Minden helyzetre, nehezebb pillanatra van egy találó közmondása, egy verse vagy egy dala. Miközben látom rajta, hogy akár azt is választhatná, hogy elsírja magát, vagy hogy kifut a világból.
Igyekszem figyelni rá és tanulni a hozzáállást.
Az új munkahely mozgás szempontjából még az előző hely nem egészen ideális voltát is felülmúlja.
- Munkakezdés reggel fél 5-kor.
- Munka vége este 8-9-kor.
- Pihenőidő délután 1-2-ig.
- A tetőtéri szobám az ápolt szobája fölött.
- A szobámnak nincs ajtaja, minden lehallatszik.
- Babyphone van nálam, tehát lent mindent hallani élő egyenes adásban.
- Ugrás kilőve.
- Lihegés kilőve.
Nem folytatom. Mivel ugye arra kell koncentrálni, ami van:
- saját szoba
- gumikötél
- hely
- gyakorlatilag idő is.
Kétségbe nem estem, mert délután van két teljes órám, amikor kimehetek. A környék szép, kiépített kis túra-, bicikliutak, tehát ha más nem is lesz, naponta sétálhatok/futhatok két órát. Vagy másfelet és utána a szobában csinálhatok fekvőtámaszt, guggolást, gumikötéllel egyebeket. De még az is lehet, hogy találok kint valami játszóteret vagy parkot, ahol mehet néhány saját testsúlyos gyakorlat.
Kaja:
Ugye ha a hűtőben jó alapanyagok vannak, akkor nagyon elszúrni nem lehet. Hát itt a hűtőben van minden. Leginkább lekvár és mikróban melegíthető készétel. Pont úgy néz ki, mint ahogy egy öreg bácsi hűtője, aki egyedül ápolja a beteg, idős feleségét. Viszont van (fagyasztott) zöldség, tojás, vaj. És betehettem a hűtőbe az otthon sütött kenyeremet.
A reggeliket megoldom a kenyeremmel, amíg van, aztán jöhet a tojás majd.
Tegnap a bácsi hozott éttermi kaját, a felét ettem meg, így mára is megvan az ebédem. Főzni én fogok, csak le kell adnom a bevásárolandók listáját, a bácsi meghozza. (Szeret vásárolni menni, addig sincs itthon.)
A vacsorák? Hoztam kolbászt, nem ideális, de egy darabig elég. Mellé majd kigondolok valamiket.
A fentieket reggel írtam. Vagyis hajnali 5 után, amikor a fél 5-ös kezdés után feljöhettem még 7-ig.
A délelőttről csak annyit, hogy igazi Alzheimer-borzalom volt...
Délután fél 2-kor jöhettem fel. Kimentem ugyan kicsit sétálni, de annyira fáradt voltam lelkileg, hogy arra nincs is szó. Így fizikailag is trotty voltam, szó szerint alig tudtam vonszolni magam. A levegő jót tett kicsit. Nagyon meglepődtem magamon, hogy vagyok képes ennyire magam alá kerülni. Ijesztő érzés volt, ahogy jöttek a sötét gondolatok, a csupa negatív, félelmetes dolog, ami eszembe jutott. De elővettem azt a gondolkodást, ami újabban nagyon bevált. Akármilyen nehéz volt is, bármennyire is az agyam leghátsó szegletéből kellett erőszakkal előtuszkolnom, megvolt, ott volt, elöl volt, használtam. Sőt az is eszembe jutott, amit H., a sofőr mondott nekem tegnap. Jó tanács volt, figyelembe vettem.
A gondolatmenet és a sétácska végén már fotózni is képes voltam.
A sors valahogy átölelt: O. megengedte, hogy -mivel később mentem fel 1-nél, amikor a pihenőm kezdődik- annyival később kell lemenjek. Kétszer is benéztem a konyhába, de mindketten mélyen aludtak, így 4-kor kezdődött a második műszak. Az ölelés után pedig megpuszilt: a délután teljesen nyugodtan telt, ráadásul fél nyolc után feljöhettem.
Nem kellett túl alaposan mérlegelnem a dolgot, amire eldöntöttem: ha sikerül is végig csinálnom a két hetet, ide nem jövök vissza többet. (Az Alzheimer nem nekem való, ha előre tudtam volna, hogy ez a betegség, ki sem jövök.) És azt is eldöntöttem: ha még egyszer sírva fakadok és azt az öreg, meggyötört arcot látom a tükörben, amit ma, akkor a két hét végét sem várom meg.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Ugye ha a hűtőben jó alapanyagok vannak, akkor nagyon elszúrni nem lehet. Hát itt a hűtőben van minden. Leginkább lekvár és mikróban melegíthető készétel. Pont úgy néz ki, mint ahogy egy öreg bácsi hűtője, aki egyedül ápolja a beteg, idős feleségét. Viszont van (fagyasztott) zöldség, tojás, vaj. És betehettem a hűtőbe az otthon sütött kenyeremet.
A reggeliket megoldom a kenyeremmel, amíg van, aztán jöhet a tojás majd.
Tegnap a bácsi hozott éttermi kaját, a felét ettem meg, így mára is megvan az ebédem. Főzni én fogok, csak le kell adnom a bevásárolandók listáját, a bácsi meghozza. (Szeret vásárolni menni, addig sincs itthon.)
A vacsorák? Hoztam kolbászt, nem ideális, de egy darabig elég. Mellé majd kigondolok valamiket.
A fentieket reggel írtam. Vagyis hajnali 5 után, amikor a fél 5-ös kezdés után feljöhettem még 7-ig.
A délelőttről csak annyit, hogy igazi Alzheimer-borzalom volt...
Délután fél 2-kor jöhettem fel. Kimentem ugyan kicsit sétálni, de annyira fáradt voltam lelkileg, hogy arra nincs is szó. Így fizikailag is trotty voltam, szó szerint alig tudtam vonszolni magam. A levegő jót tett kicsit. Nagyon meglepődtem magamon, hogy vagyok képes ennyire magam alá kerülni. Ijesztő érzés volt, ahogy jöttek a sötét gondolatok, a csupa negatív, félelmetes dolog, ami eszembe jutott. De elővettem azt a gondolkodást, ami újabban nagyon bevált. Akármilyen nehéz volt is, bármennyire is az agyam leghátsó szegletéből kellett erőszakkal előtuszkolnom, megvolt, ott volt, elöl volt, használtam. Sőt az is eszembe jutott, amit H., a sofőr mondott nekem tegnap. Jó tanács volt, figyelembe vettem.
A gondolatmenet és a sétácska végén már fotózni is képes voltam.
A sors valahogy átölelt: O. megengedte, hogy -mivel később mentem fel 1-nél, amikor a pihenőm kezdődik- annyival később kell lemenjek. Kétszer is benéztem a konyhába, de mindketten mélyen aludtak, így 4-kor kezdődött a második műszak. Az ölelés után pedig megpuszilt: a délután teljesen nyugodtan telt, ráadásul fél nyolc után feljöhettem.
Nem kellett túl alaposan mérlegelnem a dolgot, amire eldöntöttem: ha sikerül is végig csinálnom a két hetet, ide nem jövök vissza többet. (Az Alzheimer nem nekem való, ha előre tudtam volna, hogy ez a betegség, ki sem jövök.) És azt is eldöntöttem: ha még egyszer sírva fakadok és azt az öreg, meggyötört arcot látom a tükörben, amit ma, akkor a két hét végét sem várom meg.
R: 3 vajas kenyerem, kávé
E: sült hús, kis rizs, zöldség, saláta
V: sonkás rántotta, krémsajt, camembert
Mozgás: egy óra vánszorgós séta
