HÉTFŐ
Meseszép reggelre ébredtem. Csak álltam a teraszon, pizsamámba bele-belefújt a friss szél. Nem bántott, csak megcsiklandozott, kergetőzött-játszott. Csodásan sütött a nap, még érezhető volt az ereje, de már korántsem szúrt, égetett, kellemesen, simogatóan volt jelen. Csak álltam a teraszon, néztem a világítóan kék eget, a fény játékát a terasz előtti zöld lombokon és ahogy a szélben hajladoznak a vékonyabb-vastagabb faágak. Hihetetlen nyugalom és béke volt bennem. Csak álltam ott, amíg csak bírtam, amíg ki nem buggyantak a szememből a belső csend könnyei.
Visszarázódva a valóságba -de a belső nyugalmat megőrizve-, feltöltődve, tiszta fejjel pár másodperc alatt összeraktam magamban a napot. Kell/jó lenne/ráér/időpont (...).
A tegnapi dorbézolós-eleresztős étkezéses nap után már tegnap este, a konyakmeggytől szénhidrát-kómásan tudtam a megoldást: ma hagyom kitisztulni a szervezetemet. Ez nagyon egyszerű és tökéletesen beleilleszthető volt a hétköznapba.
Azzal indult, hogy gyalog mentem a városba. Túraszerkó fel, hátizsák, szükséges dolgok/iratok. Az ügyintézés közben már meg is volt 4 km tempós séta, friss levegőn.
A nap folyamán, az otthoni házimunka közben egészen estig csak folyadékot vettem magamhoz: 1 pohár sós meleg víz után 1 pohár citromos langyos víz jött. Akkor ittam, ha megszomjaztam, de így is fogyott literszámra. A szervezet csodálatosan működik, szépen kitisztult a bélcsatornám és az arcomon is megjelentek a méregtelenítő folyamatok pattanások, búbocskák formájában. De ez másnapra el is tűnik.
A házimunka nem a kedvencem, de mivel nincs bejárónőm, megcsinálom magam. A délelőtti "műszak" után (mivel nem ebédeltem, főzni sem kellett; a hűtőszekrény kitakarítása előtt) segítettem a szervezetemnek kiüríteni a glikogén raktárait, így jött a mozgás: a Les Mills Pump egy része. (Ha kilépsz a ketózisból, az egyik legegyszerűbb módja a visszalépésnek egy 24 órás "böjt" egy kiadós súlyzós edzéssel.)
Napozás: 8 perc (hideg van már).
Vacsora: 4 kis húsgolyó, 2 paradicsom, só, csöpp balzsamecet, fél hagyma, nagyon lájtos kávé vajjal-zsírral
Mivel pakolás közben előkerült a KetoPhan tesztcsíkom, kíváncsiságból mértem: a tegnapi cukor-dorbéz után már este rózsaszín volt a csík. (Megjegyzem: a tesztcsík nem ad száz százalékos eredményt arról, hogy a szervezet ketózisban van-e. A vérketon mérő biztosabb.)
KEDD
Ismét lenyűgözően napos, kellemesen széljárós kora őszi időre ébredtem. Bemutattam a teraszon kisgyerekként a világra csodálkozó, meseidőben gyönyörködő magánszámomat; feltöltődtem langymeleggel, sárga napfénnyel, harsogó zöldekkel, csenddel, nyugalommal. (Ezt az érzést nagyon elraktározom, jól fog jönni, ha a hideg, szürke télben lefagy a lábam és ha már hetek óta nem látni a napot.)
Kíváncsi voltam a ketonszintemre, mértem: sötétedik az a rózsaszín szépen.
(Nagyon jót tett a tegnapi kis "böjt". Bárki bármit mond, nekem néha határozottan jólesik egy-egy ilyen nap. Valahogy tisztább, erősebb, határozottabb, nyugodtabb leszek tőle.)
Napozás: 8 perc (hideg van már).
Vacsora: 4 kis húsgolyó, 2 paradicsom, só, csöpp balzsamecet, fél hagyma, nagyon lájtos kávé vajjal-zsírral
Mivel pakolás közben előkerült a KetoPhan tesztcsíkom, kíváncsiságból mértem: a tegnapi cukor-dorbéz után már este rózsaszín volt a csík. (Megjegyzem: a tesztcsík nem ad száz százalékos eredményt arról, hogy a szervezet ketózisban van-e. A vérketon mérő biztosabb.)
KEDD
Ismét lenyűgözően napos, kellemesen széljárós kora őszi időre ébredtem. Bemutattam a teraszon kisgyerekként a világra csodálkozó, meseidőben gyönyörködő magánszámomat; feltöltődtem langymeleggel, sárga napfénnyel, harsogó zöldekkel, csenddel, nyugalommal. (Ezt az érzést nagyon elraktározom, jól fog jönni, ha a hideg, szürke télben lefagy a lábam és ha már hetek óta nem látni a napot.)Kíváncsi voltam a ketonszintemre, mértem: sötétedik az a rózsaszín szépen.
(Nagyon jót tett a tegnapi kis "böjt". Bárki bármit mond, nekem néha határozottan jólesik egy-egy ilyen nap. Valahogy tisztább, erősebb, határozottabb, nyugodtabb leszek tőle.)
Mozgásnak Zuzkától választottam a ZWOW #4-et. Zuzek is megszenvedett vele, hát én is... 2013. január elején csináltam ezt az edzést utoljára, akkor is nehéz volt. Ma igazán a burpee-k fogtak ki rajtam, majd leszakadtak a karjaim, de nem csoda a tegnapi Les Mills után, az kemény volt, meg önmagamhoz képest nagy súlyokkal is csináltam.
Látható a képen is: 28 perc. Előtte voltam a boltban, gyalog, megvolt a 2 km tempós séta bemelegítésnek.
Reggeli: gyenge kávé kis eritrittel, 1 ek kókuszzsírral és 1 ek vajjal.
Ebéd: indiai zöldséges csirke, spenót, krémsajt.
Délután ki kellett használni a jó időt: 8 km interval séta, földúton. A fenti képen ott hátul valahol látszik a város.
Mozgás után éhes voltam. Kis "töltés": 2 szelet sonka, krémsajt, rágcsának sárgarépa.
Nem laktam jól, de nem is ez volt a cél, és hamarosan jött a vacsora is: hagymás gomba (1 ek kókuszzsíron), 2 tojás (1 ek kókuszzsíron), 1 fasírt (+1 ek kókuszzsír).
Nagyon sokan reflektáltok a blogra. Megírjátok a véleményeteket, leírjátok, milyen -belső és külső- változásokat fedeztek fel bennem, rajtam. Jókat szoktam mosolyogni, amikor olyan levél jön, amiben irigyeltek, amiért ennyi szabadságom van. Akkor is irigyeltek, amikor hajnalban kelek és fél napokat utazom a munkahelyemre, ahol 14 napig egyfolytában 0-24 órás szolgálatban vagyok? Meg mert egyedül élek, azt csinálok, amit akarok itthon; mert lefogytam; mert tudom "tartani" a ketogén étrendet; mert nekem semmi gondom (...). Ember vagyok én is, pontosan úgy, ahogy Te, kedves Olvasó. Úgy gondolom, nem tartozom elszámolással magamon kívül senkinek a magánéletemmel kapcsolatban. Ugyanúgy a saját döntéseim okozata az, ahogy most élek, mint ahogy a Te életed is a Te döntéseiden alapul. És az is az én döntésem, milyen szemüveget viselek, amin keresztül látom/nézem az életet. Úgy döntöttem, nem a problémákra fókuszálok, hanem a megoldásokra. Úgy döntöttem, nem rinyálok. Nem csukom be a szemem, nem teszek úgy, mintha a gondjaim nem léteznének, csupán nem vagyok hajlandó a negatív örvényben keringeni. Legyen bármi bármilyen fájó is vagy bármilyen nehéz. Rengeteg olyan dolog van, amiről nem beszélek, amiről a netes naplómban nem írok. Mert folyamatosan dolgozom a megoldásokon, nem temetkezem bele önmagam sajnálásába és nem hagyom magam sajnáltatni. Az élet annyival több ennél! Gyakran történnek velem dolgok, amik újabb tanításként, leckeként jönnek, legtöbbször hirtelen, sokszor úgy, hogy régen sírva futottam volna segítségért, de úgy gondolom, jobban járok, ha elfogadom, bármi (!) jön és elengedem az evezőt. Tudom, hogy minden (!) úgy van jól, ahogy van. Tudom, hogy minden (!) értem van. A megváltoztathatatlan is, a visszafordíthatatlan is. Jut nekem is belőle, elhiheted. De elfogadom és elengedem. Ennél többet nem tehetek. Hadakozhatnék, sírhatnék, panaszkodhatnék (...): semmi értelme. Minden így van jól. Ami nincs jól, az is így van jól. Nem magyarázom tovább. Hiszen "Senki nem képes a tudatosságát meghaladó cselekedetekre. Magasabb szintű tettekhez magasabb szintű tudatosság szükséges." (Eckhart Tolle)
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Reggeli: gyenge kávé kis eritrittel, 1 ek kókuszzsírral és 1 ek vajjal.
Ebéd: indiai zöldséges csirke, spenót, krémsajt.
Mozgás után éhes voltam. Kis "töltés": 2 szelet sonka, krémsajt, rágcsának sárgarépa.
Nem laktam jól, de nem is ez volt a cél, és hamarosan jött a vacsora is: hagymás gomba (1 ek kókuszzsíron), 2 tojás (1 ek kókuszzsíron), 1 fasírt (+1 ek kókuszzsír).
Nagyon sokan reflektáltok a blogra. Megírjátok a véleményeteket, leírjátok, milyen -belső és külső- változásokat fedeztek fel bennem, rajtam. Jókat szoktam mosolyogni, amikor olyan levél jön, amiben irigyeltek, amiért ennyi szabadságom van. Akkor is irigyeltek, amikor hajnalban kelek és fél napokat utazom a munkahelyemre, ahol 14 napig egyfolytában 0-24 órás szolgálatban vagyok? Meg mert egyedül élek, azt csinálok, amit akarok itthon; mert lefogytam; mert tudom "tartani" a ketogén étrendet; mert nekem semmi gondom (...). Ember vagyok én is, pontosan úgy, ahogy Te, kedves Olvasó. Úgy gondolom, nem tartozom elszámolással magamon kívül senkinek a magánéletemmel kapcsolatban. Ugyanúgy a saját döntéseim okozata az, ahogy most élek, mint ahogy a Te életed is a Te döntéseiden alapul. És az is az én döntésem, milyen szemüveget viselek, amin keresztül látom/nézem az életet. Úgy döntöttem, nem a problémákra fókuszálok, hanem a megoldásokra. Úgy döntöttem, nem rinyálok. Nem csukom be a szemem, nem teszek úgy, mintha a gondjaim nem léteznének, csupán nem vagyok hajlandó a negatív örvényben keringeni. Legyen bármi bármilyen fájó is vagy bármilyen nehéz. Rengeteg olyan dolog van, amiről nem beszélek, amiről a netes naplómban nem írok. Mert folyamatosan dolgozom a megoldásokon, nem temetkezem bele önmagam sajnálásába és nem hagyom magam sajnáltatni. Az élet annyival több ennél! Gyakran történnek velem dolgok, amik újabb tanításként, leckeként jönnek, legtöbbször hirtelen, sokszor úgy, hogy régen sírva futottam volna segítségért, de úgy gondolom, jobban járok, ha elfogadom, bármi (!) jön és elengedem az evezőt. Tudom, hogy minden (!) úgy van jól, ahogy van. Tudom, hogy minden (!) értem van. A megváltoztathatatlan is, a visszafordíthatatlan is. Jut nekem is belőle, elhiheted. De elfogadom és elengedem. Ennél többet nem tehetek. Hadakozhatnék, sírhatnék, panaszkodhatnék (...): semmi értelme. Minden így van jól. Ami nincs jól, az is így van jól. Nem magyarázom tovább. Hiszen "Senki nem képes a tudatosságát meghaladó cselekedetekre. Magasabb szintű tettekhez magasabb szintű tudatosság szükséges." (Eckhart Tolle)
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
