Azt mondják, ahhoz, hogy egy szokás kialakuljon, minimum 21 napnak kell eltelnie. Az alvásterápiát három hete kezdtem, így megvan a 21 nap. Tegnap embertelenül sokat dolgoztam, szó szerint annyit ültem csak, amíg ettem. Estére nagyon elfáradtam. Képtelen lettem volna fél 11-ig fent maradni, 9-kor már húztam a lóbőrt. És az ébresztőt megint csak nem hallottam (vagy nem szólt? vagy kinyomtam?), de szerencsére csak 10 percet húztam rá az alvásra.
Várt az Iris.
Eddig ez a Freeleticsből a kedvenc edzésem. Talán azért, mert van benne futás, futni meg imádok. A 100 jumping jacs-szel nem is volt bajom- az első körben... A climbers- hát az kérem kínzás. De olyan gyorsan csináltam, ahogy csak bírtam, hogy előbb meglegyen. No a 3. körben már ment a kínszenvedés rendesen, minden 10. után pihennem kellett, de nagyon motivált, hogy ha megvannak a körök, a végén van még egy futás. Amit most helyben tettem, a fürdőszobában, itt kint sajnos csak erre van lehetőség.
.png)
R: 1 sonkás-sajtos saját kornspitz
Amit olvastok, az a naplóm. Akkor is vezetném, ha rajtam kívül senki más nem olvasná. Akkor is lenne motiváció (is). És előtte-utána kép magamról. Mivel én minden nap látom magam, nem nagyon tűnnek fel változások. De ha egy több évvel ezelőtti képet teszek a mai mellé, akkor azért hatalmas különbségeket fedezek fel. 2011-ben már két éve küzdelem ment étkezésben és mozgásban. 2011-ben már hajlandó voltam bikinit felvenni. De csak nehezen. Emlékszem, abban az évben anyu beszélt rá, hogy vegyem meg ezt a bikuszt, mondjuk tetszett és nagyon olcsó is volt (kiárusítás), de hát láttam magam a próbafülke tükrében... Mindegy, megvettem. Sok évig hordtam is. Tegnap viszont itt kint, Ausztriában, vettem egy másikat.
Nekem fontos a motiváció. Nem öncélúan teszem fel. És a képeket sem azért, hogy mutogassam magam. Ha látom, mit értem el eddig, akkor szárnyakat kapok. Akkor lehet reggel korán, akkor is nekiállok az edzésnek. Ha látom, hogy már mennyi mindent alakítottam magamon, az erőt ad edzés alatt is, hogy érdemes, hogy megéri, hogy lesz ez még sokkal jobb is, gyerünk, csináld tovább, igen, még 3 kör, még 2, kibírod az utolsót is!
Az külön öröm, hogy sokan olvassátok a naplómat, figyelemmel követtek, kipróbáljátok a receptjeimet, az edzéseimet, hogy sokatokat sikerül motiválnom.
E: tonhal saláta
Délután 2x30 perc napozás, aztán el is bújt a nap.
És 4 km séta.
Meg egy aprócska összeszólalkozás a késsel vacsora készítése közben. Khmmm... Aki ismer, az tudja, hogy ez nálam szinte mindennapos. Ha nem vágom el, akkor megégetem, beütöm, lereszelem, lehorzsolom, megperzselem, odacsípem... Hívhat bárki Sookie St.James-nek ;)
A héten nevettem. Sőt kacagtam. E. megemlített egy régi sztorit, amit S., a lánya mesélt nekem is 2 éve. Láttam magam előtt az egészet és egyszerűen elkacagtam magam. Teli szájjal, mint régen. Jó lesz ez, jó lesz!
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
.png)
