forrás: pinterest
Kayla Itsines 13 hetes programja itt
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
2015. április 8., szerda
Szerda (Ausztria 14/10.)
Az új alvásterápia jól működik, viszont így a 9. folyamatos munkanap után már kezdek fáradni. Ma reggel hallottam egy pillanatra az ébresztőt, de valószínű, hogy kinyomtam, az pedig bizonyos, hogy visszaaludtam. A felkelés idejét úgy raktuk össze a doktornővel, hogy simán beleférjen reggel az edzés bemelegítéssel, nyújtással, tusolással és a reggeli rutinok. Mivel ma egy órával tovább aludtam, meglehetősen csisszesre sikerült egy pillanat alatt kigondolnom, mi fér bele és mi nem. Egyet tudtam: az edzésnek meg kell lennie, nem halasztom délutánra, mert akkor bármi közbejöhet. Tegnap "beszéltem magammal" ez ügyben. Megbeszéltük, hogy nem hagyok ki edzést. És azt is, hogy vagyok már olyan jól lelkileg, hogy képes legyek megcsinálni egy napi adagot teljes egészében, kifogások, sajnálkozások nélkül és úgy, hogy nem a könnyített verziót nyomom. Még közben sem. Még a végén sem, amikor pedig már nagyon fáradt vagyok és alig kapok levegőt és ég, izzik minden izmom. Mert csak azt hiszem, hogy nem bírom tovább. A test -az enyém is- iszonyat sokat bír, sokkal többet, mint sokszor gondolnám, csak néha már előre eldöntöm, hogy nem vagyok rá képes, hogy a három kör helyett elég lesz a kettő is; néha már edzés előtt megfogalmazódik bennem, hogy na, majd az ötödik, utolsó körnél már olyan fáradt leszek, hogy jó lesz oda a modifikáció is, hiszen az is mozgás. Előre legyártott és bemagyarázott kifogásokkal nincs sok értelme az egésznek. Így tegnap elhatároztam: mától nem gondolkodom. Csak csinálom. A normál verziót. Nincs könnyítés, nincs "csak egyetlen burpee-t lecsípek"- gondolat. Munka van. Gondolkodás nélkül. Persze nagyon nehezek az edzések, pihenek közben, de ez nem tilos. A lényeg az, hogy önmagamhoz képest legyek a legjobb, hogy -ha pihenővel is- megcsináljam az előírt adagot, mindegy, meddig tart.
Már az 5. hétnél tartok, ma egy új edzés volt: maxok és Metis. Squat max, 5 perc szünet, push-up max, 3 perc szünet, Metis.
.jpg)
Az áprilisi hó 9 nap után nem hullt ma tovább. Reggel a konyhaablakból a sövény mellett látszott csak egy kis fehér csík. (És a Grössenberg ott a távolban! Harmadik éve nem tudom megunni a látványát.)
E: sült kolbász, zöldség.
Én hamar bekapom a kajámat mindig (sajnos nagyon gyorsan eszek), de megvárom, amíg E. is befejezi az övét. Kész volt a kis pulcsim, de nem tudtam összehorgolni az elejét és a hátát, mert fogalmam nem volt, hogyan kell levenni a tűről. Eddig horgolótűvel oldottam meg, de az most nem jött össze, mert túl szűkre záródott úgy az utolsó sor. Már harmadszor szedtem vissza a zárósort, amikor betoppant E. lánya, S. Tényleg csak jött és ment, de én közben lecsaptam rá.
- Tudsz kötni?
- Kötni? Áááá, nem!
- Nem tudod véletlenül, hogyan kell a záró sort lekötni?
- Ja, azt tudom!
És már pattant is fel és mutatta. Roppant egyszerű, de magamtól sosem jöttem volna rá.
V: rántotta (1 tojás, 1 sonka, 1 sajt, 1 ek kókuszzsír), saláta
Már az 5. hétnél tartok, ma egy új edzés volt: maxok és Metis. Squat max, 5 perc szünet, push-up max, 3 perc szünet, Metis.
A Metis 2. körénél már minden erőmet és lélekjelenlétemet össze kellett szednem. Az a 25 burpee rengetegnek tűnt.. A climbersnél már alig bírtak el a karjaim, annyira égtek az izmaim, hogy majdnem kicsordult a könnyem a fájdalomtól. De tudtam, hogy a fájdalom ideiglenes. A 3. kör előtt elég sokat kellett pihennem, de amikor elkezdtem az utolsó etapot, már kikapcsolt az agyam, csak arra koncentráltam, hogy el tudjak számolni 3-szor 10-ig. És kibírtam. Túléltem. Most este van, de nehéz tartanom a karjaimat a gépeléshez...
Pár percem maradt letusolni, aztán pontban 8-kor lent voltam E-nél.
R: 1 kornspitz vajjal, kávé, tea
Az áprilisi hó 9 nap után nem hullt ma tovább. Reggel a konyhaablakból a sövény mellett látszott csak egy kis fehér csík. (És a Grössenberg ott a távolban! Harmadik éve nem tudom megunni a látványát.)
E: sült kolbász, zöldség.
Én hamar bekapom a kajámat mindig (sajnos nagyon gyorsan eszek), de megvárom, amíg E. is befejezi az övét. Kész volt a kis pulcsim, de nem tudtam összehorgolni az elejét és a hátát, mert fogalmam nem volt, hogyan kell levenni a tűről. Eddig horgolótűvel oldottam meg, de az most nem jött össze, mert túl szűkre záródott úgy az utolsó sor. Már harmadszor szedtem vissza a zárósort, amikor betoppant E. lánya, S. Tényleg csak jött és ment, de én közben lecsaptam rá.
- Tudsz kötni?
- Kötni? Áááá, nem!
- Nem tudod véletlenül, hogyan kell a záró sort lekötni?
- Ja, azt tudom!
És már pattant is fel és mutatta. Roppant egyszerű, de magamtól sosem jöttem volna rá.
Irtó sok időbe telt, amire megkötöttem a két oldalnak a lezárást. Életemben először csináltam, nem is csoda. De nagyon cseles kis technika és tetszik, legközelebb már biztosan jobban megy majd. Summa summárum: elkészült a pulcsika :)
És a délutáni séta (3/4 óra) után fél 6-kor elkezdtem egy újabb dolgot:
V: rántotta (1 tojás, 1 sonka, 1 sajt, 1 ek kókuszzsír), saláta
.........................................................................................
Már két megrendelésem van pulóverre. Egy Ausztriában, egy otthon. Sapit is szívesen horgolok, ha valakinek szüksége van rá.
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Bölcs
"Reggel, elindulván a világba utcai ruháival együtt mindenki magára ölti a páncéljait is. Eleve védekezni akar mindenféle tüske, bántalom ellen. De mekkora öröm, ha valaki olyannal találkozunk, akinek jelenlétében legalább páncéljaink egy részétől megszabadulhatunk! "
(Lázár Ervin)
Facebook oldal: Boszorkánykonyha