Szerda:
Mozgás:
Freeletics 3. hét/1.: Dione reggel. Két kört bírtam, a burpee-ken kívül minden megy egyben, folyamatosan (nem azt mondom, hogy könnyedén, de bírom egyben), a burpee-k... Mivel a gondolataink alakítják a világunkat: a burpee-k a barátaim!)
R: 2 vajas kornspitz
E: tonhal saláta
Aztán addig-addig néztem az E-nek húsvétra vett csokit, amíg befaltam. Mindenki áradozott már róla, hogy ez mennyire finom, én meg még sosem kóstoltam, hát most falatoztam rendesen. Majdnem egy teljes táblát. És megérte. Egyszerűen mennyei. Szinte a legjobb, amit valaha is ettem. Örülök, hogy megkóstoltam. És nem bánom a mennyiséget sem.
(Ha az ember felnőtt, azt jelenti, hogy hajlandó és képes felelősséget vállalni önmagáért, a döntéseiért. Én döntöttem úgy, hogy kibontom a csokit. Az én döntésem volt, hogy ilyen sokat megettem. Tudtam, hogy nem halok bele, tudtam, hogy ketogén étrendben nem eszünk ilyesmit, tudtam, hogy fájni fog kicsit a hasam, viszont mindezt vállaltam is. Így nem fogom fel "bűnözésnek". Ettem egy kis -isteni- csokit, jólesett, pont.)
Vacsora így nem volt, ha csak a másfél liter vizet nem számolom, amit megittam a csokira.
Csütörtök:
Mozgás:
Reggel Freeletics 3. hét/2.: MAX. Méghozzá kizárólag a nemszeretem szuper kis burpee-kkel.
Ebből az első kör elég lenne. De az 5 perc pihenő alatt ittam egy pohár vizet és nekiláttam a második körnek. 10 burpee után a hang a fejemben azt mondta: mára ez elég is volt. De szusszantam kicsit és csináltam tovább. Már a 3. percben ólom súlyúnak éreztem a testem és szétszakadtak a karjaim. De megláttam a felkaromat a szekrény üvegében, ami nagyon szépen alakul a Freeleticstől. Igen: érdemes! És így szépen meggyőztem magam és végigcsináltam.
R: -
Tusolás, öltözés után irány Hőgyész. Ott felvettem anyut, tovább Tamásiba. Majd vissza Hőgyészre.
E: csöpp húsleves, krumpli, sült oldalas, húsgolyó, párolt káposzta (édesítővel).
Na ebből ettem még két ilyen tányérral:
Ez itt egy önfotó. Én: fentről lefelé. A melleim alatti dudor az ott a gyomrom. Sokan írtátok, hogy a 29. heti keto étrend összefoglalónál a régi képen babát vártam. Az a zsírom és a telerakott gyomrom volt. Ma, a 34-es ruháimban is ekkora volt az ebéd után a gyomrom. (Anyu mesélte: mindig ilyen "gyomros" voltam, picinek is, ha belaktam.)
Ezzel a bendővel mentem ki anyuval megnézni a kertet. Ami mint mindig, most is mesésen rendezett, gondozott.
Anyu megjegyezte, hogy milyen jól ettem ma. Maminak megmutattam a laboreredményemet, alaposan elolvasta és kielemezte (a gyógyszerei miatt havonta csinálnak neki labort évek óta, van tapasztalata a dologban...), és ma egyetlen egy kérdést, megjegyzést sem hallottam tőle se a vékonyságomra, se a kajálásomra vonatkozóan...
Mami, amikor odaértem, rám nézett és azt mondta:
- Na, most fel vagy öltözve úgy, ahogy kell.
(Ugye ezelőtt hónapokig jártam vagy ugyanabban, vagy mosatlan, de leginkább ugyanabban a nem kimosott majd' térdig érő lebernyegben... Én is rülök, hogy néha van energiám mosni, tiszta ruhát felvenni, sőt csinosan felöltözni.)
Ezek pedig itt mami munkái. Hasonlítunk?
V: -
Ma már nem telik rá energiából, holnap írok az alvási rend változásról.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
