Hétfőn ügyintéztem, sütöttem-főztem, volt mozgás: súlyzós. Délután pszichológus. Utána látogatóban voltam ismerőseimnél.
Kedd en 4 km-t sétáltam, közben elintéztem a bevásárlást. És összecsomagoltam másnapra.
Szerdán hajnalban felbuszoztam Budapestre. A húgom gyerekeinek iskolai szünet volt, így nem voltak egyedül, és pár szót azért sikerült a húgommal is váltanom. Szörnyen ritkán találkozunk.
Csütörtökön is még náluk voltam, este buszoztam haza.
Még mindig nem egyszerű emberekkel találkoznom, emberek között lennem. Hétfőn még katasztrofális volt a helyzet, M-éknál is az elején úgy éreztem magam, mint egy bebábozódott lepke, pedig régóta ismerjük egymást és nagyon kedves emberek. De amire hazajöttem, már engedett a báb szorítása.
Szerda reggel beszéltem pár szót a buszsofőrrel. Z. nagyon kedves és rendes, de frászt kaptam, hogy valaki önmagamról kérdez, aztán amikor rájöttem a jobbik eszemmel, hogy ez nem vizsga, hogy nem vár el tőlem Z. sem semmit, egyszerűen beszélgetünk, akkor már nem paráztam annyira. Ráadásul Budapest mintha kihalt volna: nem volt tömeg a metrón, sőt, a 136-os buszon is csak lézengtek az emberek, komolyan úgy éreztem: az Univerzum megint fogja a kezem, segít.
A húgom gyerekeit imádom. Születésük óta. Két nagyon különböző, de fantasztikus teremtés, nagyon értékes emberpalánták. Őszinték és kíméletlenül kíváncsiak, mint minden gyerek. Kicsit tartottam tőle, hogy rákérdeznek majd olyan dolgokra, amikre nem egyszerű a válasz, de most nagyon finomak voltak és semmi olyanról nem volt szó, ami számomra megterhelő lett volna. Velük mindig őszinte voltam és az is maradok. M. 13 éves, roppant értelmes gyerek, őt az érdekelte (!), miért tényanyagokat kell megtanulnia az iskolában ahelyett, hogy az életre készítenék fel. P. 9, ő előadta nekem a véleményét a politikáról (!), arról, hogy az országok vezetőinek hogyan kellene elintézniük a hatalmi csatározásaikat úgy, hogy a köznépet kihagyják belőle, úgy, hogy ne legyen háború. A húgommal nagyon keveset találkoztam. Tartottam tőle, mert néha keményen megmondja a véleményét, viszont már tudom magamról, hogy el tudom fogadni mindenki véleményét anélkül, hogy "védekeznem" kellene. A kettőnk élete nagyon szorosan összefonódik és a mostani állapotomhoz is sok köze van, hiszen ennek egy része a gyerekkorunk hozadéka, amit szintén szimbiózisban éltünk meg.
Ma nehéz napom volt (lelkileg). A Sertralin hatása lehet, hogy embertelenül jól alszom, a mellékhatása viszont az, hogy fáradt vagyok és szinte állandóan tudnék aludni. Ettem, de nem jól, de ezen nem agonizálok. Délután négyre sikerült magam összeszednem és bemennem a városba elintézni a felírt dolgokat. Szigorúan felírtam sorrendben, hova kell mennem, mit kell elintéznem, nehogy a fele elmaradjon. Piros pont: mindent megcsináltam. Késő délután felugrott A. a kisfiával. És habár épp kupi van a lakásban, se felporszívózva, se elmosogatva, a radiátoron a száradó alsóneműm, nem foglalkoztam vele, örültem, hogy jöttek. B. tündéri gyerek (28 hónapos), A. pedig nagyon kedves nő. Szóba került olyasmi, amire nem számítottam, viszont egyáltalán nem éreztem cikinek a dolgot, teljes nyugalomban válaszoltam.
Irtózatos energiákba kerülnek a mindennapok. De ahogy a doktornő egy hónapja még azt mondta, hogy stagnálok, a héten pedig azt, hogy kicsi dolgokban van haladás, én is így érzem. Bizonyos dolgokban kezdek tisztá(bba)n látni, de erről majd holnap.
E: -
V: 2 vajas kornspitz
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
