Péntek (Mo. 14/5.)

Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatát. (...) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés.

Müller Péter

Tegnap szerettem volna írni a bejegyzés végére, hogy van, akit "zavar", hogy a blogon írok arról, hogy érzem magam, hogy élem meg a dolgaimat, miken elmélkedem... Mert hogy egy életmód blognak nem erről kell szólnia. Lehet, hogy így van, de ez a blog a személyes naplóm. Gyakorlatilag magamnak írom le az aktuális dolgaimat és megtisztelő, hogy sok kívülálló (és ismerős) is olvassa. A jobb oldali sávban egyébként van egy címszavas kereső, ha valakit csak a receptek érdekelnek, oda kell kattintani. Viszont vannak, akik szívesen olvassák. Sőt olyanok is, akik megköszönik, hogy a negatívumokról is írok. És ma kaptam egy üzenetet Sz-től, ez volt az utolsó mondata a levélnek: 

"Köszönöm Timi, hogy megemlékezhettem a cikked kapcsán, hol jártam a saját poklomban és hol járok most!!!". 

A szerdán este felskiccelt "kérdés nélkül túlélni" tervem megint csak terv maradna, ha elmaradna a cselekvés. És megint segget csinálnék a számból magam előtt, azaz nem lennék őszinte magammal, márpedig elvileg ezt (is) tanulom. Így a mai nap is fogtam a kis tervet és haladtam vele. MINDEN megvan, ami a mai napnál szerepelt. Sőt.

Hetek óta kínlódok azzal, hogy a laktató kaják után is rághatnékom van. Igaz, hogy fogyni már nem akarok, no de hízni (zsírosodni) sem kéne. Így aztán -bármennyire is imádom- a sózott-pörkölt mandula kilőve. Állandóan sült szalonnát sem ropogtathatok. A gluténes-cukros kekszek ugye alapból a vicc kategóriába tartoznak. Minden nap a kolbász sem igazi nasinak. Viszont gyakran kívánom az édeset. Így ma nagyon hirtelen ötlettől vezérelve ebédkészítés közben gondoltam egyet: én most csinálok egy "somlói galuskát". Fogalmam nincs, hogy készítik, viszont emlékszem még az ízére. Fogtam magam, a tojásokat, a magliszteket (...), sütöttem egy "piskótát", készült "tejszínhab" és egy kis csokis massza, ebéd után már lehetett is belőle nyalakodni.

Nem fogok szenvedni: jót tesz a lelkemnek, nem "bűnözős" kaja, jöhet.

Étek:

R: kolbászos rántotta, cékla (anyu készítette, cukormentes és mennyei)

E: sült vadlazac (aji, köszönöm!), krumplipüré, saláta.
Desszert: egy adag hamis somlói (a recept majd jön).

Este: egy újabb adag hamis somlói.

És a mai napra tervezett mozgás is pipa: 3.6 km tempós séta, 55 perc.

Egyébként gyorsan elaludtam és nem emlékszem, hogy álmodtam volna. Remélem, ma is így sikerül...

(És még este is gyűlnek, gyűlnek az üzenetek.)

Többen hiányoljátok a boszis képeket a blogról. Azaz hogy miért nem teszek fel magamról képet. Nagyon egyszerű a megoldás. Az évvégi lélekösszegzős bejegyzésemben van egy kép a végén rólam. Egy búvalbélelt nőről, aki csak ül szomorúan és bámul ki a fejéből. Azóta is csak ilyen szelfit tudnék magamról készíteni. Csak más-más öltözékben. Nem látom értelmét. Majd lesz kép, ha tudok mosolyogni, nevetni. Megígérem, akkor teszek majd fel újra magamról friss fotókat.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Nézd meg, milyen lennél vékonyabban!

Hát ez szuper! Egy program, amivel megnézheted, milyen vagy most és milyen lennél mondjuk 20 kilóval könnyebben. Nálam ez nem túl látványos, mert nem szeretnék már fogyni, de itt van, milyen voltam 80+ kilósan és ahhoz képest milyen vagyok ma:

És a helyzet ennél durvább volt...

Próbáljátok ki, szuper motiváció is lehet!

Az oldal: http://modelmydiet.com/eywomen

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Vagdalt

Hozzávalók:
- 40 dkg darált sertés lapocka (vagy más darált hús)
- 1 nagy sárgarépa
- fél közepes cukkini
- 1 nagy fej hagyma
- fokhagyma ízlés szerint vagy fokhagyma por
- 1 tojás
- 3 főtt tojás
- só, bors, őrölt piros fűszerpaprika ízlés szerint

Elkészítés:
Fogsz egy tálat.
Beleteszed a darált húst, a felaprított répát, hagymát, fokhagymát, hagymát, cukkinit. (Én a kis kézi szeletelőmmel szeltem hosszú csíkokra, majd késsel kisebbre daraboltam.)
Ráütöd a nyers tojást, sózod, borsozod, paprikázod.
Én egy kenyérsütő formát béleltem ki sütőpapírral.
A massza majdnem felét a forma aljára simítottam.
Rákerült a 3 főtt tojás.
Ezt befedtem a maradék masszával.
Kicsit kézzel formára nyomkodtam.
200 fokra előmelegített villany sütőben 50 percig sütöttem.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Csütörtök (Mo. 14/4.)

Iszonyatosan félelmeteset álmodtam. A legfélelmetesebb pedig az volt benne, hogy nem is tudom, álom volt-e az egész...

Csend volt, csak fények. És érzés: heves szívdobogás és félelem. Ufók voltak a szobámban. Ne úgy képzeld, mint a filmeken. Ez egy kék színű, függőleges, szaggatott, villogó vonalakból összeálló lény szerűség volt, gyakorlatilag alaktalan. Láttam, mert kinyitottam a szemem és azt hittem, ott azonnal megáll a szívem a félelemtől. Amikor már tényleg ennek a határán voltam, azt gondoltam: oké, vigyetek, csináljatok velem, amit akartok, csak legyek már túl az egészen. Visszacsuktam a szemem, próbáltam a szívemet a helyén tartani és szörnyen nehezen, de sikerült visszaaludnom...

Reggel a teraszról "gyöngyöző" fákat csodálhattam.

Még reggel, ébredés után is féltem az "álmomtól", de tegnap hoztam egy döntést, és habár nem ült fényes vigyor az arcomon, tudtam, hogy nem csinálhatok segget a számból magam előtt sem, így hát fogtam az este megírt "tervet" és nekiálltam. Kérdés nélkül.

Így volt mozgás is. Nem igazi edzés, mert arra egyelőre képtelen vagyok, de megfogtam a súlyzómat és megcsináltam egy kört:

- 10 oldalemelés

- hasprés (2x8 normál, 2x8 tempós, ez mindegyik has gyakorlatnál ennyi volt)

- 10 döntött törzsű oldalemelés

- medencebillentés

- 10 döntött törzsű evezés

- hasprés törzsfordítással oldalra

- 10 előre emelés

- felülés hajlított lábhoz

- 10 military press

- felülés nyújtott lábhoz.

És délután volt egy tempós séta: 3.4 km, 48 perc alatt.

R: kolbászos rántotta, cukormentes savanyú uborka (anyu tette el, a receptet majd felteszem a blogra is).

E: vagdalt, karfiol püré pirított lilahagymával, fűszeres sajt falatok.

Aztán mozi: Elrabolva 3. Régen láttam filmet 2D-ben (a 3D-seket imádom), régen láttam ilyen krimit, ami tele van autós üldözéssel, igazi jó kis hagyományos, bunyós jelenetekkel, ahol a főhős bőr kabátja egészen a film végéig ép, tiszta, sértetlen marad, pedig van akció bőven. A bemutatója sokkal pörgősebb volt, de nem volt unalmas a film, néhol kicsit vontatott. De volt izgalom benne bőven, és ahogy Liam Neeson Bruce Willisként átmegy minden tűzön-vízen, ahogy küzd az igazáért és a családjáért, az tényleg lebilincselő. No és a végén az a fekete porsches jelenet! No és maga az autó! Persze jött a happy end, és ez így is van rendjén.

A kis tatyómba bedobtam otthon egy darab kolbászt és egy kis darab sajtot, de a film előtt még nem voltam éhes. A film után ettem egy darabka kolbászt, mielőtt hazavezettem, a maradékot meg a két falat sajtot itthon.

A tegnap azért volt annyira nyomasztó, mert rájöttem, hogy hiába hadakozom ellene, a dokinőnek sajnos igaza van: depressziós (is) vagyok. Ez egy áldatlan állapot, de nem reménytelen. Ki lehet jönni belőle, gyógyszeres kezeléssel vagy anélkül, de elsősorban én kellek hozzá. Nem volt rövid idő, de elfogadtam a tényt. Hétfőn találkozunk újra. 

Este először rettegtem attól, hogy aludni kell, hogy vajon most is jön-e a kék fény-lény, aztán azt mondtam magamnak: ha jön, ott lesz, csak gyorsan legyen vége...

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs és motiváció

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha