Megint fáradtan ébredtem, de sok volt a dolog, ráadásul megint utazásos nap elébe néztem, így tudtam: ha reggel nem csinálom meg az edzést, elmarad. Hátra mentem az "edzőtermembe" és megcsináltam:
Bemelegítés
LÁB
- guggolás (4x15)
- kitörés (4x15)
VÁLL
- evezés (4x15)
- mellről nyomás (4x15)
Nyújtás
Aztán elugrottam a piacra. Tudom: november 1., de bíztam benne, hogy találok ott tojást áruló nénikét-bácsikát. Tévedtem. Megreggeliztem, fogtam hát a cuccomat és irány Hőgyész. Anyuéknak megígértem, hogy elviszem őket a temetőkbe. A nagymamám 85 éves, nagyon nehezen megy már, neki hatalmas út lett volna még a hőgyészi temetőbe is elmenni.
Siettem (de minek?), nyomtam a gázt rendesen (de hogy miért?), pedig szó szerint minden tele volt rendőrökkel. És előztem, ha lehetett. Meg akkor is, ha nem... Két olyan előzésbe is belementem, amit máskor soha nem tettem volna. Szeretek gyorsan menni, szeretek előzni, de soha nem kockáztatnám a saját életemet és mások életét. Ma volt két olyan necces helyzet, amiben ha nem segítenek a velem (szemben) közlekedők, akkor most nem írom ezt a bejegyzést. Az egyik necces volt, a másik totális őrültség... Amikor odaértem anyuékhoz, leállítottam a kocsit és nem tudtam kivenni a kulcsot, annyira remegett a kezem... De ezennel befejeztem az őrültködést.
A hőgyészi temetőben is szép volt az ősz.
Mamikám :)
A húgom fia pici korától jár ki a temetőbe. Három hónapos volt a húgom pocakjában, amikor apu meghalt. És egészen pici volt még M., amikor mindannyiszor, ahányszor csak kimentünk a "tentis papához" (tentis, mert ott tentizik), egy kis kavicsot tett a sírra. Dédipapánál is, ükapánál is. Azóta a húga is csatlakozott ehhez a -nálunk már- hagyományhoz, a sírokon gyűlnek a kavics kupackák.
A szápanyámat Ágnesnek hívták. A nagymamám nagymamája volt.
Mami még emlékszik rá, náluk lakott.
Azt is tudja, hogy 1944-ben halt meg év végén, de a születési évére senki nem emlékszik.
Mami mesélte, hogy a háború végén nem volt pénz és faanyag koporsóra, így a fából készült kerítés deszkákból vettek le darabokat, ebből készült szépanyám koporsója.
Pontosan délben otthon voltunk, mami szeret délben ebédelni.
Aztán irány a következő temető: Tamásiban.
Még a hőgyészi temetőben találkoztunk valakivel, aki azt mondta, szeret kijönni ilyenkor, mert találkozhat ismerősökkel, akikkel máshogy nem. És hogy-hogy nem, Tamásiban, a temetőben sikerült összefutnom az unokanővéremmel, akivel az augusztus eleji lakodalma óta nem láttuk egymást. És ott találkoztam D-vel is, aki régóta külföldön él a családjával, őt vagy 10 éve nem láttam.
A mai kajám érdekesen alakult, de hát ez most ilyen. Mert a maradék mogyorót nem akartam kidobni, tukmáltam anyura is, mamira is, de aztán egész nap elropogtattam a maradékot a zacsiból, így igazán egész nap nem voltam éhes...
E: két tányér húsleves (lé, sárgarépa)
V. kis darab kolbász, szelet sajt, retek, paprika.
Facebook oldal. Boszorkánykonyha
