Már tegnap elkezdtem csomagolni, hétfőn hajnalban ugyanis újra két hétre Ausztriába megyek dolgozni.
Ma reggel megnéztem a kinti időjárás-előrejelzést: végig 20 fok körüli hőmérséklet, eső. Így hát kivettem az ujjatlan pólók nagy részét a csomagból, betettem zárt cipőt és kis kabátot is, vastagabb zoknit.
Nem viszek túl sok dolgot: a házba "bezárva" jól elvagyok a szabadidőruhámban is...
Úgy döntöttem, eljött az a pont, amikor nagyon határozottan és nagyon tudatosan el kell beszélgessek az agyam céljaimmal kapcsolatos szegmensével. Mert oké: összedőlt az életem, de ennek már -négy nap híján- két hónapja. Oké, hogy majdnem belebolondultam ebbe az egészbe, és nem tudtam enni, így kegyetlenül legyengültem, de ennek már lassan két hónapja. A kaja már rendben van, csak finomítani kell még rajta itt-ott. De az edzés! Igen, egy hét alatt volt egy lakodalom (4-5 óra tánccal), rá két napra egy egész napos strandolás, aztán egy erdei túra, majd egy városnéző nagy séta, no de ettől nem fognak feszesedni az izmaim... Így aztán ma délután készre pakoltam a csomagomat és leültem, megcsináltam a jövő heti edzés- és étkezési tervet. Mert az a tipus vagyok, aki, ha nem írja le konkrétan a dolgokat, akkor azok nem léteznek, és jön a "majd holnap" szindróma.
Nagyon pityergős délutánom volt. Eleve ez az első olyan alkalom, amikor - képletesen foglamazva - szívesen fognám anyukám szoknyáját és fújnám bele sírva az orromat, miközben hisztiznék, hogy nem akarok visszamenni... Mert most először igazán elképzelhetetlennek tartom, hogy hajnalban beszálljak a kisbuszba... Már pedig megjött az sms is: hajnali 2.30-kor indulás...
Izgulok, ideges vagyok, nem akarok menni, jár az agyam, tele megint nyomasztó gondolatokkal. Ezek csak úgy jönnek, a semmiből, hirtelen, mint az árpa-kezdemény, amit épp most fedeztem fel a jobb szememen... Nem hagyom, hogy elhatalmasodjanak rajtam. Arra gondolok, mennyi csodás dolog történt ezen az itthoni két héten, milyen szerencsés vagyok sok dolog miatt, mennyi élménnyel lettem gazdagabb. És hogy ha hazajövök, megint lesz két teljesen szabad hetem :)
Kegyetlenül lassú az itthoni netem, ha egyáltalán működik. A két hét alatt kereken kettő, azaz két napig működött úgy, ahogy illenék. Legtöbbször magát az oldalt sem hozza be, nem ám írni, meg képet feltölteni... Szó szerint meg kellett erőszakolnom és órákat várnom, mire egy-egy bejegyzéshez feltett 1-2 képet, aztán ha nagy nehezen összejött egy bejegyzés, utána megint órákig kellett várni, amire mentett és hajlandó volt közzétenni... És amikor végre közzétette, teljesen más képet mutatott, mint amit én a szerkesztés közben láttam, mint amilyenre szerettem volna... ... ...
Viszont ma is nagyon finomakat ettem. és megint semmi éhség vagy falásroham. Már kilencedik hete :)
(Sőt van mit ennem, van fedél a fejem felett, van munkám, lesz fizetésem, és 14 nap múlva jöhetek haza :) )
R: sonkás-sajtos rántotta, paradicsom.
E: halászlé (két tányérral).
V: sonka, kolbász, sajt, saláta.
(Sajnos nem tudok a nap végén utánaszámolni, annyira lassú a net, hogy a kalóriabázist nem bírja el...)
