Vasárnap (Ausztria)

Egyedem, begyedem, tenger-tánc, 
kicsi Boszi, mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet,
otthon legyek, gyerekek!

Másfél éves ausztriai munkám újabb két hetes etapjának a végére értem. Nagyon fáradt vagyok, a holnapi utazás is megterhelő lesz, de hát miket is beszélek? Szóval: végre vége a két hétnek, holnap utazom haza! Ugye, mennyivel jobban hangzik így? :)

Rengetegen kérdezitek, hogy vagyok, mi van velem, miért nem írok a lelki dolgokról, sikerült-e túltennem magam a történteken... Képtelen vagyok mindenkinek egyenként válaszolni, így alkalmasint majd írok róla egy bejegyzésben.

Persze hogy mikor, azt még nem tudom, ugyanis nagyon sűrű két hét vár rám otthon, a naptáramat már teleskicceltem, gyakorlatilag alig van pár óra üresjárat, és még ma is pottyant be kérés, hogy "ugye beszélgetünk majd, ha hazajöttél?". Fix, hogy hétvégén lakodalom, onnan pedig viszem magammal a húgom gyerkőceit Mohácsra nyaralni. Fix, hogy kedden (holnapután) össze kell csomagolnom (mosnom-vasalnom...) a következő kinti etapra, mert egyszerűen nem lesz majd rá máskor időm. Meg még van pár fix ;-) No meg ugye az étkezésről is gondoskodnom kell, piacra menni, főzni előre... Mindezt nem nyűgként élem meg, csupán nem kis szervezést igénylő örömteli dolognak :) A prioritásokat felállítottam, innen majd alakulnak a dolgok, avagy alakítom őket :)

Reggel beszámoltam a napi örömökről. Azóta 932 lett a FB oldalt kedvelők száma. Tudom: ez nem nagy cucc, ha a másokéhoz viszonyítom, viszont nem szeretném senki máshoz hasonlítani magam. Én én vagyok, a kis Boszi, aki elkezdte magának egy blogban gyűjteni a recepteket, ötleteket, amit viszont mások is elkezdtek olvasni. Ahhoz képest, hogy maximum 10 emberre gondoltam, akiket majd érdekelnek a dolgaim, elég szép számmal akadnak, akik idekattintanak. És ez bizony öröm :)

R: sonkás rántotta, kávé.

E: csokikrém, 40g mogyoró.

V: marék sült csirke, saláta tökmagolajjal.

A tegnapi hegymászástól sajog mindenem, de ma is egész nap hatalmas boldogsággal gondoltam a túrára, a mászásra, a csodás látványra. Barátom lett a Tremmelberg, és büszke vagyok magamra, hogy megmásztam, hogy bátor és erős voltam, hogy nem voltam lusta nekivágni, hogy valóra váltottam egy régi vágyamat.

Napi örörmök :)

Hét hete kaptam egy hatalmas pofont az élettől. Hiszem, hogy minden okkal történik. És ma már kezdem látni ennek is egy-két okát. És azt is, hogy habár lassan kezdek megnyugodni, ez a dolog tényleg megváltoztatta az életemet. Felnyitotta sok mindenben a szemem, megérteti velem, hogy a negyven éve bennem szunnyadó emberkének végre meg kell találnia önmagát, pontosan tudnia kell, mit akar, és cselekednie kell, ha lehetőség adódik. Nem pedig kihagyni mindent mások miatt vagy lustaságból. 

Hét hete még a létezés is fájt, kín volt minden egyes lélegzetvétel, soha nem tapasztalt mélységekben próbáltam életben maradni. Aztán nagyon tudatosan elkezdtem figyelni magam, irányítani a gondolataimat. Pár hét elteltével elkezdtem érezni, hogy az Univerzum szeret és mindenben támogat. A magánéletben is, a munkában is. Elkezdtek jó dolgok történni, képes voltam az eddigiekhez képest máshogy gondolkodni, a "nem" szót egyre ritkábban használtam, csak előre figyelek, igyekszem tanulni a múltból és a jelenre koncentrálni, miközben megvannak a terveim is a jövőre nézve. És lassan már egy hete még az előbbieknél is fantasztikusabb dolgok történnek.

Az első bekezdésben említett lehetőségek kihasználása egyik legjobb példája, hogy végre nemcsak álmodoztam, hanem cselekedtem is: tegnap megmásztam a Tremmelberget. :)

Este pedig láttam, hogy a blog FB oldalán 700 kedvelő van. Ma reggelre ez a szám 819. :)

Két napja regisztráltam egy receptes oldalra (myTaste), és este totális kíváncsiságból megnéztem, megjelent-e már a blogom. A végéről, hátulról kezdtem a nézelődést, mert hát frissen regisztrált blog, talán még rá sem találtak. De tévedtem. Tátottam a számat, mert a 395 blogból a 216. volt. Ma reggel pedig a 127.! :)

Reggel pedig A-tól egy ilyen kezdetű üzenet várt: " Szeretem a blogodat, mindig olyan érzésem van, mintha egy jó könyvet olvasnék bebújva a a takaró alá egy bögre teával vagy kakaóval :) ".

Ráadásul ma van az utolsó munkanapom, holnap utazom haza, ahol sokan várnak, sok program vár.

Működő mantra Balogh Bélától: "Világomban minden rendben van." :)