Korán ébredtem, és mivel ma edzés pihenőnap van, kicsit tözörögtem, aztán visszafeküdtem még és pihiztem egy órát. Aki ismer, tudja, hogy ez rám nem jellemző, de mára tényleg egy semmittevős, lustálkodós, pihenéssel teli napot gondoltam ki, mert kell ez is, ennek is meg kell hogy legyen az ideje.
Véletlenül láttam meg a blog statisztikáját: több mint 400 ezer megtekintés. :)
A sonkás-rántottás reggeli és a délelőtti ügyintézés után gyorsan összecsomagoltam egy strandos csomagot, egy ebéd-uzsonna-vacsora "ételkészletet", 3 liter ásványvizet, könyvet, jókedvet, várakozást, mert a nagy kánikulában G. elvitt Szálkára, ahol tavaly augusztusban jártunk már. Előtte Szekszárdon volt ebéd a mekiben. G. evett mekiset, én a saját, még otthon elkészített szendvicsemet majszoltam.
Meseszép kék volt az ég, egyetlen felhő sem úszott az égen, csak a nap tűzött minden erejével. A szálkai tó most még szebb volt mint tavaly: zöld volt a fű, sűrű a nádas, és a környező erdő olyan szikrázóan zöld, mint egy istennő szemei.
Mivel szezon előtt mentünk, nem kellett még belépőt fizetni.
Lepakoltunk és irány a víz!
Nem voltak sokan, sem a parton, sem a vízben. Még a kis fa bungaló is szabad volt,
azt is elfoglaltuk.
És csak fürödtünk, napoztunk, úsztunk, napoztunk.
Vittem az uzsonnát: marék mandula, pöttöm narancs, marék málna.
Világ életemben imádtam a vizet, néha tisztára megőrülök vízközelben, infantilissá válok, egyszerűen nem bírok magammal. Most is így volt: kicsit ugrálgattam a lépcsőnél, úgy, hogy közben fogtam a korlátot. Szuper móka, élveztem is egészen addig, amíg a tervezett utolsó ugrásnál sikerült a lábammal beletrafálnom a lépcső alatti beton darab éles szélébe. Csak egy éles fájdalmat éreztem, azonnal odakaptam és szorítani kezdtem a kezemmel, képtelen voltam elengedni, miközben meglehetősen torz arcot vághattam, még G. is megkérdezte, körömpörkölt lesz-e vacsorára. Én pedig éreztem, hogy ezt nem csak egyszerűen jól beütöttem. Amikor kis idő múlva kiemeltem a lábam a vízből. Ömlött belőle a vér. Az egész lábfejem sajgott, de csak a jobb nagy lábujjamon láttam sebet és onnan folyt a vér a talpamra. G. felkísért a központi faházhoz, elkértük az elsősegély dobozt, G. lefertőtlenítette és bekötözte.
Vicces, hogy 2011-ben hatalmasat estem futás közben, 2012-ben biciklis baleset miatt ugyanez a lábujjam volt bekötözve, tavaly a nyaraláskor a harmadik napon belenyomtam véletlenül a szempillaspirált a szemembe, így a nyaralás harmadik napjának első fele az ottani kórházban telt. Most meg Szálkán gondoskodtam az izgalmas napról. ;)
Szerettem volna még úszkálni, de leszedtem a kötést és még mindig vérzett a seb, így G. nem engedett be a vízbe, igaza volt. Jobb a további bajt megelőzni.
... olvastam ...
... és amikor sunyin elkezdett fölénk kúszni a felhőkkel teli front, hazajöttünk.
A vacsora itthon volt: gombás csirke és saláta.
Gyakorlatilag szuper nap volt. A strandon megállapítottam, hogy nem sokat változott a testem tavaly óta. Már komolyan majdnem elkeseredtem. Aztán itthon megnéztem a tavalyi szálkai képeket, és így látszik, hogy azért alakulok, kevesebb a zsír. De még sok a munka. Csinálom tovább. :)
