Nem ettem cart tegnap sem, ma sem, de egyszerűen nincs idegzetem begépelni a részleteket.
Nem volt ma edzés, és hiába még csak este 8, ma kihagyom. Be kell vallanom, hogy pár napja iszonyatos öngyőzködések árán voltam csak képes megenni a kaját és megcsinálni az edzést. Nem azt mondom, hogy totál leeresztettem, nem úgy fogalmaznék, hogy elfogyott a motiváció, csak hát 3-4 éve másról sem szól az életem nagy része, mint fegyelmezettnek lenni, odafigyelni a kajára és edzeni. De nem is agyaltam túl sokat a dolgon. Piszkált, az igaz, de nem kezdtem el magam ostorozni, hogy de hülye vagy, kihagyni az edzést, hát milyen dolog ez? Meg hogy na, majd jó kövér leszel! Se az nem fordult meg a fejemben, hogy feladnám, vagy hogy nem érem el a célomat. Valahogy hagytam most a dolgot. Egyszerűen nem ízlenek a kaják: van ilyen. Ma másra sem vágytam, mint gyümölcsre, gyümölcsre, gyümölcsre, K. hozott mandarint, hát termeltem belőle. És teáztam, megkívántam a mézet: hát ettem két saját lenmagos toastot mézzel. Ma az sem fordult elő, hogy ezután már rögtön fogdoztam volna a hasamat, hogy jajj, hát a méztől azonnal hájas leszek! Mert ez, kérem, hülyeség! ;-)
Reggel a kabát sztori adott egy kis megnyugvást.
Aztán délelőtt vasaltam. És a farmerem simán ráfér a kis vasalódeszkára. Tényleg falatka. K. is megjegyezte, hogy akkorka már a nacim, mintha gyermek méret lenne :-)
Aztán délután fényképeket nézegettünk, és hihetetlen volt számomra, hogy habár tudom, hogy 2012-ig is mennyit változtam, na de azóta mennyit alakultam!
Van ugyan kajatervem a hétre, de hétfőn megint utazom ki, és a hűtőből mindennek el kell fogynia, hogy leolvaszthassam. Van még itthon gyümölcs is, megeszem. A kinti első heti kajaterv is kész, még egyszer át kell nézzem, oké lesz-e. Az edzésterv is megvan.
Ma este összeszedem magam meg a gondolataimat, és holnaptól újult erővel, nem agyalgatva, hanem csinálva a dolgom, belevágok a folytatásba. Hogy jövő nyáron egy új képpel bővíthessem az előtte-utána fotóim gyűjteményét. Egy elégedett, büszke mosolyos képpel.
