Vannak dolgok az életben, amiket -valljuk be- nem árt betartani. Ilyen például, hogy a munka az munka, nem barátság.
Délután nagyon meleg volt. Az asztalnál ültünk az elsötétített, hűvös konyhában. Csend volt, én éppen olvastam, E. elmélyedt a reklám újságok rejtelmeiben. Majd eszébe jutott, hogy meg kell beszéljük a heti ebédtervet. Letettem a könyvet, ittam egy kortyot a paleo-limomból, amikor is elkezdődött.
- Mit iszol?
- Limonádét.
- Már megint vizet iszol! Tessék kólát inni vagy narancslevet! A víz káros.
(Mosolyogtam.)
- Akkor holnap Leberkäs-t eszünk.
- Rendben.
- De te is megeszed!
- Köszönöm, E., ma készítettem magamnak húst, holnap megeszem a maradékát, ahogy délben már említettem.
- (Az asztalra csap.) Akkor az uborkát is edd meg, a felét már úgyis megetted!
- E., az uborkából neked is készült saláta. Köszönöm, kedves vagy, de hadd döntsem el, mit szeretnék enni.
- Hogyan??
- (Mosolyogva, kedvesen, nyugodtan.) Bármit megfőzök neked, amit csak szeretnél, de, kérlek, hadd ne kelljen minden nap minden egyes falat ételnél és minden egyes korty italnál végighallgatnom, hogy szerinted ez miért jó és miért nem, vagy hogy mit kellene helyette ennem/innom, zavar. (Persze mindezt a fél éves ittlétem alatt már minden egyes nap, sőt naponta többször is átbeszéltük.)
- Tessééék???
- Nagyon szívesen főzök neked bármit, és eddig sem szóltam egy szót sem, hogy mi a véleményem az ételeidről, szeretném, ha nekem sem kellene egész nap tőled ezt hallgatnom. (Utánanéztem a betegek jogainak: nincs joga E-nek turkálni a tányéromban.)
- (Levegő után kapkodva.) De hát... Velem még soha senki nem beszélt így! Idős vagyok! ... És súlyos beteg!!!
- Ne haragudj, nem akartalak se megbántani, se felizgatni.
- De ... Hát ... Hogy velem ... Ilyen hangon ... Tudod, miért vagy ilyen mogorva?! Tulajdonképpen sajnállak is érte. Azért vagy ilyen, mert nincs pasid és senki nem szeret!!!
Köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől, és éreztem, hogy kábé 1 percem van és a könnyeimet nem tudom visszatartani, így ittam egy kortyot a paleo-limomból, és mosolyogva csak annyit mondtam:
- Rögtön jövök.
Felszaladtam a szobámba, és...
És itt felébredtem...
