Vagyok olyan mázlista, hogy megtehetem, hogy az itthoni 2 heteim alatt nem kell (nem mindig kell) korán kelnem. Ha az ember még össze is szedett egy nyavalyát, akkor meg különösen jó, ha nem kell ébresztő órára kelnie.
Azt már megszoktam, hogy -mivel Mohács legforgalmasabb kereszteződésében lakom- itt sosincs csönd meg nyugalom, nagy a forgalom, csipog a közlekedési jelzőlámpa, az össze busz, ami a városba bejön vagy kimegy, itt megy el előttem (. . .).
De azt nem lehet megszokni, hogy a reggel 7-kor itt gyülekező közmunkások túlkiabálják a forgalmat (és ez évek óta így megy).
Az pedig külön kellemes, hogy a hónapok óta tartó föld alatti hőcsövek cseréje miatt a konyhaablak alatt felszedett utat már harmadszor (!) szedik fel újra, mert nem igazán sikerült a szakasz lebetonozása (néha az egyes sebességfokozat is soknak tűnik a kocsinak, ha áthajt ratjta az ember).
Kellemes pihenést, csendes napot. . .