2 csodás családi karácsonyi nap után, 3 nappal 2013 kapuja előtt kívánok jó éjt!
Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
2012. december 28., péntek
Napi menü
Reggeli: 30 g zabkása 1 adag csokis fehérjeporral, 1 narancs, 1 banán.
Tízórai: 1 alma, 1 kis kókusz kocka.
Ebéd: húsleves (tészta nélkül, 2 dl), sült pipimell, töltelék, rizibizi, rengeteg cékla.
Pár kis süti (nem krémesek).
Ezután már csak folyadék volt, tea, víz, és estig fél liter házi céklalé. (Hetek óta szinte csak zabkását és gyümölcsöt ennék, és pár napja rákattantam a céklára. Kilószámra tudnám enni. Sikerült Hőgyészen a zöldségesben szerezni friss céklát, mami olyan 2 kilónyit meg is főzött nekem, ennek a levét is hazahoztam, azt iszogatom, isteni finom.)
Megkockáztatom, hogy habár nem számoltam ki, de tartottam a kalóriadeficitet. Talán még a CH is a szokásos 170 g körüli lehet. Ha meg nem, akkor hát nem :) Holnaptól újra számolás, és folytatódik az edzés is.
Két nap Karácsony
Sok szép karácsonyom volt már, az idei valahogy mégis kicsit még szebb volt.
Nem esett a hó, nem volt szép fehér a táj, mégis itt legbelül csend volt, béke és fény.
Csodálatos volt két napig a családom egy részével együtt lenni, akikkel régen találkoztam már.
Jó volt bolondozni.
Jó volt együtt kávézni és beszélgetni.
Csodaszépek voltak a szívvel-lélekkel készített sütemények.
Jó volt látni igazi karácsonyfát.
Jó volt együtt enni.
És jó volt közösen játszani.
És csodálatos, hogy még van szerető anyukám, és hogy még velünk lehet az én Mamintim, a 83 éves nagymamám. Aki olyan tündér volt, hogy a csütörtökön felfedezett helyi szuper (mit szuper, fantasztikus! mindent megkaptam, amit be szerettem volna szerezni, normális áron, kitűnő minőségben, és még édesburgonya is volt, amit én még Magyarországon sosem láttam!) zöldségesben vett céklámat megfőzte ma nekem.
Olyan két nap volt ez, ami miatt méltán kapott a címben nagy kezdőbetűt a karácsony.
KARÁCSONY |
I. Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszu sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. II. Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívből - Úgy mint régen - Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni. III. Igaz hitté válna, Óh, de nagy boldogság Szállna a világra. És a gyarló ember Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomoru útra. Golgota nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget, Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni... Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra... |
Újabb vendégség
Újabb vendégség :)
Csajok:
és pasik :)
Pet is olyan, mint én: karácsonykor eszi meg az éves (csekélyke) sütemény adagját :)
Ebéd - vendégségben
Karácsony, anyuéknál.
Ebéd: húsleves (tészta nélkül),
sült csirkemell, töltelék, rizibizi, cékla.
Aztán jöttek a sütis tálak, vagy 10 féle sütivel. Amit ettem: 1 kis hókocka, hugim készítette 1 kókuszos keksztekercs, 1 rumos golyó, 2 kis vaníliás kifli.
A többiek sem vitték túlzásba :)
De nem az ebéd vagy a süti a legjobb ebben a napban :)
Tipp- vendégségben
Óriási csapda a chips, a ropi, a sós rágcsálnivalók (a krémes sütik mellett). A minap kóstoltam ízfokozó nélkül gyártott chipset. És azt kell mondjam: ugyanúgy ésszel kell vele leállni, mint az ízfokozóssal. Pillanatok alatt elfogy egy kis zacskónyi (nagy zacskónyi is), és hihetetlen mennyiségű zsiradékot, sót magába töm az ember, teljesen feleslegesen...
A gyerekek rendesen ki vannak téve ennek a csapdának, de meggyőződésem, hogy ha elmondjuk nekik, mit esznek, és mindez miért nem a legjobb, a kicsit felfogják, és képesek csak keveset enni belőle. Főleg, ha felkínálunk más alternatívákat is.
Kis gyerekekkkel dolgozom, és a munkám során tapasztalatam, hogy nagyon okosan és értelmesen képesek felfogni azt, mi miért jó és mi miért nem jó nekik. És családi tapasztalat is van: a hugim két gyerkőce. Sokszor okosabban képesek nemet mondani, mint mi, felnőttek.
Úgyhogy apró rágcsálásra fel, de csak okosan! :)
(kép)