Nem tudok mindent felsorolni, ami velem pár nap alatt történt. Elakadtam a hóban, de kilapátoltam magam. Ma reggel piruetteztem az autóval, de legalább megtudtam, milyen az: ellenkormányozni. Gond van a melóhelyen... Tegnap nem tudtam rendesen enni, edzés sem volt. Ma még nem ettem (du. fél 3 múlt), de legalább 2 liter folyadék már bennem van. Tönkrement az egyetlen (hatalmas, mert kifogytam belőle :)) nagykabátom cipzárja. Semmi nem úgy alakul, ahogy terveztem, de nem érdekel. Próbálom elfogadni, ami van, a jó dolgokra koncentrálni, és hálásnak lenni sokmindenért. És menni tovább töretlenül azon az úton, amit kitűztem magamnak. Az élet nem egy rózsaszín szappanbuborék, és még ha vannak is ilyen pillanatok, azokat jól meg kell jegyezni, mert a buborék kipukkan egy idő után.
Szóval csak pozitívan: gyakorlom a vezetést hóban, gyakorlom a melóhelyen, hogy ha van más lehetőség, akkor lépni kell, legalább nem zabáltam tele magam. Fűtött szobában lehetek, van mit ennem, vannak céljaim; nem búslakodom vagy szomorkodom, hanem készítem a sajtos karajt :)
És szakad a hó...