Tegnap a reggeli mérlegelésnél: 58.9 kiló.
Örültem, de nem igen foglalkoztam vele: haladok, rendben, csekkoltam.
Aztán a nap folyamán többször kimondtam ezt a számot: nem állt rá a nyelvem, sztem gimis korom körül lehettem ennyi utoljára (20 éve...).
Majd estére tudatosult bennem, hogy te atya ég, de hát én anno 79 kilóról indultam, ez pedig 20-szal kevesebbb! Akkor jöttem rá, hogy jézus: én lefogytam 20 kilót! Nem pár hónap alatt, 3 év alatt. Ebből lassan 8-at az idén.
Nehezen jöttem rá, hogyan is kell enni ahhoz, hogy bármi változzon, hogy zsírból menjen a fogyás. De rájöttem, és ez a lényeg.
És ma reggel az jutott eszembe, hogy hányan voltak, akik hülyének néztek, amikor anno futni jártam. Kiröhögtek, mert Rubint Rékáztam és Update-eztem.
Bolondnak néztek és őrültnek, amikor csináltam az Insanityt. Vagy amikor az Asylum 3. körét napi dupla edzésekkel nyomtam.
Sokak szemében eszement baromság, hogy kalóriákat és makronutriens értékeket számolgatok. És hogy nem ruhát vagy szolibérletet kuporgattam össze, hanem az én kis 007-es készletemre költöttem.
Mekkora agyamentség, hogy órákig vásárolok, mert minden egyes cimkét elolvasok.
Hogy az már kínzás, hogy nem eszem többet, mint amit előírtam magamnak.
Az meg már kész bunkóság, hogy nem eszek a névnapi sütikből...
Ma már mindezért csak köszönömöt tudok mondani. Mert minden negatív hozzá(m)állás ellenére, minden visszahúzás-próbálkozás, a rengeteg és folyamatos kritika, a szúrkálódások, bántások ellenére is elmondhatom: én kérem megcsináltam. Elértem az egyik célomat. Mert süket békaként nem hallgattam másokra. Tudtam, hogy ez így jó, és csak mentem és csináltam. (Bárcsak az élet más területein is ilyen ügyes volnék!) Nem volt egyszerű, de egyetlen lépését sem bántam meg. Ma már mindegyik kalkulátor mindegyik értékemre azt írja: ideális. És ez rettenet jó érzés.
1.9 kiló van vissza az álomsúlyig.
Aztán egy új korszak kezdődik: jöhetnek az izmok! :)
