Május 3.: vasárnap, Tímea, Anyák napja

Csodás reggeli fények, nem adja vissza a fotó, de a kapor gyönyörűen nő.

A saláta is.

A balkonnövények is.

Bármerre nézek a teraszról, minden zöld.

Délután kávé és (saját) süti. Névnapos. Itt is köszönöm a sok-sok köszöntést!

M-tól.

Most nem annyira vészesen hullik a hajam, de két év alatt minimum a felével kevesebb. (Onnan tudom, hogy érzem a kezemmel is, ha beletúrok. És ha copfba teszem, régebben alig tudtam egyszer áthúzni a hajgumit, most 3-szor kell...) A fotó ezt sem adja vissza, de a tegnapi hajmosás után nagyon szép a hajam. Hagytam most is természetes hullámosra, így kicsit többnek látszik, és nem abajgatom még pluszban hővel, egyebekkel. 

Ebédre tegnapról volt még velős csontos húsleves és tojásos nokedli salátával. Vacsorára főztem egy olívaolaj-fokhagyma-paradicsom-vegeta-só alapú gyors tésztát (hogy tudjak vinni holnap ebédre is valamit).

Borrrzalmasan sok a por a lakásban. Délelőtt M. hagyományossal felporszívózott, felmosott. És délután elengedtem Mimit (robotporszívó). az eredmény:

Ez egy jó marék por. És nem csak a padlón. Mindenhol. Komolyan mondom: ez abnormális.

Ma Anyák napja is van. Nem könnyű nap. De megígértem anyunak a haldoklása alatt, hogy elmehet, mert én megleszek, jól leszek. Ritkán ígérek, de akkor szeretem betartani. És egyáltalán nem csak emiatt, hanem ha már én még itt vagyok, akár kezdhetek is valamit az életemmel. Az endo műtétem előtt jó 10 évig tevékeny, sportos életet éltem, a műtét ezt "elvágta". És azóta (2021) roppant keveset mozogtam. Anyu halála (2024. január) óta pedig kifejezetten ülő az életmódom. Ez meg is látszik rajtam: több ruhaméretet híztam, az alkatomat amorfnak nevezném. Bár a legpontosabb megnevezés talán az elhanyagolt. Van egy kolléganőm, akivel néha sikerül beszélgetnünk. Az ő hatására elsején elkezdtem "mozogni", még ha keveset s, de azóta (3 napja) minden nap mentem, és szeretném, ha ez így is maradna.

Holnap viszont megint munka, úgyhogy irány az alvás...