Cigány-hegyi kilátó (Kisújbánya).
Majd Bodzás-forrás.
Az a plusz 8.5 kiló, ami "felkúszott" rám és amire szinte mindenki azt mondja: nem látszik, azért meginogtatja a ruhatáramat. 27 fok, szikrázó napsütés, megyünk túrázni. Előveszem a nyári nadrágokat: nem jön föl..., nem megy össze a cipzár..., bele tudom magam préselni, de öt percet nem bírnék ki benne... Egyszer csak megjelenik M. az egyik rövid túranadrágjával. Felpróbálom: jó, csak a madzagot kell szorosabbra húznom. Úgyhogy M. nacijában túráztam. 🙈 (Megjegyzem: roppant kényelmes. De az övé, így hamarjában be kell szereznem legalább egy nyári rövid nacit...)
A táj mesés. Akkor is, ha már többször jártunk a Bodzásnál. A képek nem adják vissza a látványt. Se azt az érzetet, hogy kint, az úton 28 fok volt, az erdőben 23. Mennyei.
A forrás kifolyóját sajnos feltöltötte a törmelék, de M. kiügyeskedett két öt literes palacknyit. (A flakonokat vittük itthonról.)
Erdei gazdasági úton fel lehet menni a cigány-hegyi parkolóig (és tovább Kisújbányáig is). Az út eleje kátyús, ügyesen figyelve kikerülhetők, neon zöld felfestés is segít meglátni őket. Ez a szakasz után csodásan autózható.
A túra nekem nagyon kemény volt, hiszen nem mozogtam 3 és fél éve, és a nagy része húzós emelkedő. Visszafelé az egyik öt literes ballonnal a hátizsákomban még keményebb volt, de megérte.
A pályáról hazafelé lekanyarodtunk a Breiti cukiba Bólyba. Sacher, koff.mentes kapucsínó, mmmm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése