Egy éve ilyenkor is dobozoltam:
Két éve anyunál voltam, pakoltunk a hőgyészi házban. Ott is aludtam, csodásak voltak a reggeli fények.
Három éve a műtétemre (is) készültem. És kábé úgy el voltam havazva, mint most. De most legalább nincsenek fájdalmaim.
Négy éve volt, amikor csak összevont óráim voltak (amikor legalább két osztály ül bent egy tanórán), és akkor azt mondtam, ha még egy ilyen lesz, felmondok. Hát tessék, idén szinte az összes órám összevont... És érdekes: akkor is ugyanitt tartottunk németből a betűtanulással.
2017-ben reggel 8 km-t futottam...
Nyolc éve hétvége volt, második keresztlányom, E. szülinapját ünnepeltük.
Most hétvégén már 18 éves lesz... Megyek. Nem tudom, hová tűnt el ez a nyolc év...
2015-ben még nagyon aktív voltam a konyhában (is).
"Én elképzelek egy sütit. Látom lelki szemeim előtt, hogy fog kinézni, érzem az ízét a fejemben. Aztán előveszem a legnagyobb üvegtálamat, egy kanalat és nekiállok. Ilyenkor még fogalmam nincs, milyen alapanyagokat fogok használni. Elkezdem, aztán közben alakul. A hozzávalókat megjegyzem, majd felírom. Amint van időm, jön a recept a blogba."
Akkor éppen meggyes-mákos sütit kreáltam.
És még tápértéket is számoltam..., hát volt energiám, az egyszer biztos.
.....
Idén zsúfolt munkanap után haza, majd főzés. Két napra dobozoltam.
Reggeli: tökmagkrémes pur pirítós, zöldség.
Ebéd: csicseriborsó főzelék kolbásszal.
Tízóraira van még a suliban fél almám és kesudióm.
Uzsonna: az ebéd maradéka.
Vacsora: terv: tonhal saláta.
.....
Anyu ma is különösen nagyon hiányzik...
