Alvásdiagnosztika második nap.
Sikerült felszerelnem és beprogramoznom este az alvásmonitorozó készüléket. Aludni annyit sem aludtam, mint amennyit amúgy szoktam.
Korai kelés, 8-ra a klinikán kellett lennem. 7.50-kor leadtam a gépet, 7.54-kor már sorszámom volt az orvoshoz, aki hivatalosan 9-kor kezdi a rendelést. Szerencsére van az udvaron egy pados-árnyas pihenő rész, oda kiültem, mert az épületben szahara van.
Sokan ültek ott. Óhatatlanul hallottam a beszélgetéseket. Tudtam, hogy Magyarországon vagyok: 10 emberből 10 panaszkodott, 5 káromkodott. Nem láttam mosolyt, szinte senki nem köszönt a többieknek, az egyedül ülők a telefonjukat nyomkodták vagy kihangosítva beszéltek valakivel az éterben. Nem érkeztem reggel rossz hangulatban (csak álmos voltam és hulla fáradt, de hát ez mindig így van), de ez a kinti egy óra teljesen leszívta az energiámat. Bementem, megkerestem a mosdót. És most tehetnék fel fotót róla, elmondhatnám, hogy se papír, se szappan, se kéztörlő (és folytathatnám), de nézzük a mosdó jó oldalát: van. 🤣🙈
Azon sem agonizálok, hogy 10.35-kor kerültem be 2. sorszámmal, és a doki 9.28-kor kezdte végül a rendelést. (A doki egyébként úgy néz ki, mint M. kollégája, totál meglepődtem, szerintem ikrek. :) )
A lényeg: légzéskimaradások miatt meg kell ismételni a vizsgálatot. Csak azért nem utaltak be rögtön bentalvásos vizsgálatra, mert "kicsi a kapacitás". Úgyhogy október 8-án ismétlek itthon. Ha ugyanez lesz az eredmény, akkor mennem kell bentalvásos vizsgálatra.
Pécs után munka.
Hazaérve ettem (mert fél háromig csak két kiflicsücsköt majszoltam el) ettem, aztán bedőltem az ágyba. Igazán jól nem tudtam most sem aludni, inkább csak bóbiskoltam. Házimunka este 9-ig, aztán megpróbálok aludni...