Barbara napja

Amit a svábságról tudok, óriási részben a nagymamámtól tanultam. Ő ebben élt, a népcsoport hagyományait, dalait, szokásait átadta a gyerekeinek, aztán nekünk, unokáknak is. Én pici koromtól fogva fogékony voltam rá, a véremben van ez a kultúra. Mami mesélte anno, hogy Barbara napján gyümölcsfa ágat szoktak vágni a kertből, vázába tették, ez karácsonyra kivirágzott. Nemzetiségi németből ez tananyag is alsóban. Ma minden órán elmondtam, amikor felírtuk a dátumot a füzetbe.

Tavaly ilyenkor nem jutott eszembe a Barbara nap. Mert tavaly ilyenkor egy kegyetlenül nehéz napot éltünk meg anyuval.

(A húgom kérdezte a múltkor, miért ezek az emlékek. Mert még tisztán emlékszem dátumokra, történésekre, látom magam előtt, mintha egy filmet néznék. Egy-két év múlva már nem fogok emlékezni a dátumokra, és biztosan nem maradnak meg ennyire kristálytisztán az emlékek sem. De most még, amikor még nincs egy éve, hogy anyu elment, úgy érzem, ha felidézem ezeket az emlékeket, már tudatosan helyre tudom tenni. Persze most még nem megy érzelem és sírás nélkül, de jövőre már biztosan.)

Késő délután volt. Anyut kitoltam a konyhába, mert jött Dr. T., a hospice orvos, akit anyu (is) nagyon-nagyon kedvelt. Beszélgettek. Közben csörgött a telefonom. Felvettem. H. doktornő volt, anyu mohácsi onkológusa. Anyu leleteit kérte. Átküldtem. Pár perc múlva csörgött anyu telefonja. A szobájában. Bementem, felvettem. Újra H. doktornő volt, azt mondta: nincsenek jó hírei. Átmentem a nagyszobába, a legtávolabb a konyhától és suttogva beszéltünk. Elmondta, hogy anyu állapotának semmi köze a 3 évvel ezelőtti emlő rákjához, ez egy másik, egy új, egy vese rák, totálisan áttétesen. Hogy ő nem tenné már ki újabb vizsgálatoknak, biopsziának, mert annyira előrehaladott, hogy már minden csak újabb, fölösleges kínzás lenne. Hallottam, ahogy anyu beszélget a doktor úrral, a másik fülemmel pedig H. doktornőt a telefonban. Az agyam lázasan kattogott, és végül megkérdeztem: Doktornő, mire készüljünk? H. doktornő végtelenül empatikusan mondta: Legfeljebb 1-másfél-2 hónapunk van. Kérte, hogy minél előbb rendezzük el anyuval a hivatalos dolgokat, mert napról napra romlani fog az állapota. Mondtam neki, hogy Dr. T. épp itt van, kérte, hogy adjam át neki a telefont. Konzílium anyu konyhájában. Nem vagyok full kezdő az orvosi szakkifejezések terén, nagyon nagy részét megértettem annak, amit beszélgettek. Anyu csak ott ült, én pedig mászkáltam fel-alá, igyekeztem nem sírni, ép elméjűnek maradni, és azon kattogtam: megmondjam-e anyunak. De hogy lehet megmondani az anyukádnak, akit nagyon szeretsz és akivel nagyon szoros a kapcsolatod, aki végigcsinált már egy emlő tumor műtétet és sugárterápiát, hogy 1-másfél-maximum 2 hónap múlva meghal??

Az adventi koszorún égett az első gyertya. Amint Dr. T. elment, anyunak beadtam a következő adag fájdalomcsillapítót és letettem pihenni. Ültem mellette. Az első adventi gyertya lángját néztem. Lázasan dolgozott az agyam azon, hogy vajon elmondjam-e anyunak az újabb hírt. Hogy elmondhatom-e, el kell-e mondanom. Elszenderedett. Felhívtam a húgomat és elmondtam neki a fejleményeket.

Ma, a 2024-es év Barbara napján voltam a Davinci Klinikán 3 éves műtéti kontroll vizsgálaton. Koppán professzor tünemény volt, mint mindig, amióta csak ismerem. Megkérdezte, hogy vagyok. "Nőgyógyászati szempontból jól." Megvizsgált (nagyon gyors, nagyon tudja, mit csinál), közben mondta, amit lát. Minden negatív. Elmondta, hogy látja: a menopauza ellenére nem vagyok elhízva, mondta, hogy nagyon fontos a táplálkozás. Kérdezte a vérnyomásomat és kérte: néha méregessem, meg szokott szaladni a változókorban. Megkérdezte, megbántam-e a műtétet. Mint ahogy az első és a második éves kontrollon, most is elmondtam: az életemet mentette meg. Legszívesebben megöleltem volna. Mert aki ismer, aki közvetlen kapcsolatban volt velem az a szenvedős 30 év alatt, mindenki azt mondaná: tényleg megmentette a műtéttel az életemet.

(M-nak köszönöm, hogy elvitt ma Pécsre annak ellenére, hogy iszonyatosan fáradt volt a hajnalos műszak után.)

Válasz

Volt több kérdés a munkámmal kapcsolatban. Válasz. Egy átlagos hetem:

- A Krétában 24 órám van hivatalosan. Amire egy héten készülnöm kell(ene): Babarcon 5 elsős német, 5 másodikos német, 5 harmadikos német, 5 negyedikes német, 1 elsős német népismeret, 1 másodikos német népismeret, 1 harmadikos német népismeret, 1 negyedikes német népismeret. (Számolod?) Ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy egy tanórán németen egyszerre van bent az 1. osztály a harmadikkal, a 2. osztály a negyedikkel, népismereten az 1. és a 2., és a 3. és a 4. osztály. De ettől ők mind külön évfolyam, totál mást tanulnak azon az egy órán. Erre konkrét szakirodalom sincs, tehát oldd meg. (És nem bonyolítom azzal, hogy van köztük gyengébb, nagyon ügyes és SNI kiskölök is.) 

(Nem tudom, számoltál-e, érdemes, 24 a kötelező óraszám, és akkor jön, amit Szajkon tanítok, amire szintén készülnöm kell(ene):

- 5 harmadikos olvasás, 3 negyedikes olvasás, 2 másodikos nyelvtan, 2 negyedikes nyelvtan, 1 másodikos írás, 1 elsős rajz, 1 másodikos rajz, 1 harmadikos rajz, 1 negyedikes rajz, 1 harmadikos környezet, 1 negyedikes környezet, 1 elsős etika, 1 harmadikos digi, 1 negyedikes digi. A gyakorlat: összevonva a 2.-4.-es magyar, a 3.-4.-es környezet, az 1.-2.-os rajz, a 3.-4.-es rajz, a 3.-4.-es digi. Az eslős etika, egy 2. osztályos nyelvtan és 1 2. osztályos írás van, amikor csak az az évfolyam van velem egy tanórán. (Itt is fölösleges belemenni, hogy sok SNI és egy F70-es gyerek (enyhe értelmi fogyatékos) mellett egy igazi lángelme is van a gyerekek között.

(Az órák mellett kedden és pénteken ügyeletes vagyok reggel 7-től 3/4 8-ig, pénteken 1-3-ig, és amíg nem volt ped.asszisztens, még óraközi szünetekben is ügyeltem és volt egy ebédeltetésem és egy délutáni ügyeletem.)

- Emellett (ez nem minden héten, de van: fogadóóra mindkét iskolában, szülőik mindkét iskolában, műsorok, adventi vásár, egyebek mindkét iskolában. És idén már 3 továbbképzésen voltam (5 órások, egy jelenléti, 2 online, 1-től fél 6-ig), beszámoló írás, cikk írás a tankerületi újságba, táblázatok kitöltése a tankerületnek, kétféle  útiköltség elszámolás (a kolleganőmé is) havonta, Kréta vezetés (haladási napló és neveléssel le nem kötött órák) naponta, és akkor nem folytatom.

(- Napi szinten autóvezetés a két munkahelyre, legyél ápolt, tiszta, csinos, mosolygós, készíts felmérőket, mert már nincs központi a könyvek mellékleteként, feladatlapokat, de gondozd a tehetséget, készíts fel versenyekre, fejleszd az SNI gyereket, az F70-est is; tartsd észben, mikor melyik iskolában kezdesz, a sulis laptopodat eszerint pakold az autóba, vidd minden órára, dugdozd össze a digi-táblával, óra után szedd szét (és ne felejts el mindent áramtalanítani, mindig), alsó tagozat, tehát napi szinten javítsd a füzeteket, munkafüzeteket... Tényleg nem sorolom.)

IRTÓZATOSAN elfáradok már hétfőn, sokszor a munkanap vége előtt. 

(Minden kolleganőmnek ugyanekkora szivacs az egész, de csak B-vel ketten tanítunk mindkét suliban.)

És mindeközben már most jönnek az új hírek, mire számítsunk januártól: még több továbbképzés, aminek a felét az igazgató jelöli ki, még több munka, még több, egyre több; valószínű, hogy 28-as lesz a létszámlimit iskola indításához, tehát tök mindegy, mit csinálunk, mivel nincs annyi leendő elsős, a mi sulinknak annyi. (Amikor ezt említette a tanügyi referens, megkérdezte (költői kérdésként), hogy ugyan hol éri meg fenntartani 2-nál kisebb létszámú intézményt, én válaszoltam: külföldön...)

Azt már tényleg zárójelben írom ide, hogy napi szinten kapjuk a bacogatást, a kritikát, hogy mivel mi napi 2, max 3 órát dolgozunk, aztán már otthon ebédelünk, ráadásul milliókat keresünk, mi a fenét rinyálunk... De ez már nem érdekel. Mert ezt azok mondják, akiknek a média az anyatej, és senkit nem akarok megbántani, így befejezem.

Ferenc névnap van. Papi és keresztapám égi névnapja...

Advent 1. vasárnapja

Egy meseszép fénykép. Mindent elmond.

Rajta anyu egyik adventi koszorúja. Mindig ő készítette, minden évben más fajtát, imádott kreatívkodni.

Ez pedig az én néhány adventim.

Ez itt anyu 2022-es koszorúja, az első és utolsó, amit Mohácson készített.

Tavaly már a húgom rakott össze egy egyszerű, cuki díszt, csak hogy legyen valami. Anyu ekkor már határozottan úton volt a szivárvány-hídon.

Ez az én ideim. Az alapja anyué, még együtt vettük tavaly ősszel az Oázisban.

Ma nagy-túráztam. Szorított az idő, időben haza akartam érni. Most csak Hőgyész...

... és Tamási.

R-nak is gyújtottam gyertyát (és kisírtam a szememet...).

Ugye siettem volna haza. Hát annyi vizet ittam vezetés közben (olyan melegem volt hazafelé rövid ujjúban, hogy be kellett kapcsoljam a hűtést...), hogy 3x meg kellett állnom...

Ezer lenne itthon a dolog, de azt hiszem, nem kezdek bele semmibe. Inkább korán megyek pihenni, holnaptól megint húzós hét jön...