Péntek

Délelőtt város, haza, főzés, ebéd, elpakolás. Fél 2-kor ültem le.

Délután át a Radnótira, érkezett V., az ingatlanügynök.

V. nem egy egyszerű, nem hétköznapi ingatlanos. Anno a húgom kolléganője volt Budapesten, az óvodában. Aztán ő adta el anyu -tamási eladott ház árán vett- budapesti lakását. Személyesen ismerte anyut, mamit, hiszen volt is náluk Hőgyészen. Anyu kapott tőle egy cserepes virágot, úgy neveztük: V.-virág. (Ez most Szakályban van, egy volt szakályi tanítványomék házában, anyu többi virágával együtt.) Egyedül én nem ismertem eddig. De örülök, hogy találkozhattunk. V. tüneményes, kedves, közvetlen, érezni rajta, hogy nem elsősorban a jutalékáért jött. Megjegyzem: Budapestről jött. Azt is megjegyzem: nem a teljes jutalékát kéri tőlünk. És még azt is megjegyzem, hogy nem lehet véletlen (több minden miatt), hogy személyes kapcsolatba kerültünk. 

Tehát anyu lakásának a fotózása, adatainak felvétele megtörtént. Hamarosan kikerül a hirdetés. 

Eladjuk anyu lakását.

A bútorait, dolgait garázsvásároztam,

Árulom az autómat.

Vége a munkahelyi biztonságomnak: szeptembertől két iskola között kell ingáznom, kizárólag összevont óráim lesznek (minimum két évfolyam lesz majd bent egy tanórán).

Eddig két fogamat húzták ki.

Mami meghalt.

Anyu meghalt.

Anyut végigkísértem a földi útján a végéig.

Kivették a méhemet.

Időrendben visszafelé néhány veszteség.

Anyu lakása eladása segítségével lecserélhetem az autómat.

A dolgai elárusításán keresztül értettem meg: nem szabad függeni tárgyaktól, és hogy nekem is túl sok van, ezt orvosolni kell.

A régi -imádott, öreg- autóm helyett lesz új.

A munkahelyem (kisiskolák) a végnapjait éli. Szerintem a legutolsó tanév jön.

A kihúzottak helyett csináltathatok pótfogat (de egyelőre nem akarok).

Mami meghalt. Anyu meghalt. Anyut végigkísértem a földi útján a végéig. Ezek tények. És ezek elfogadásával ügyesen kell bánnom. Lassan teljesen felfogom. Lassan képes leszek tovább élni. (Most még sajog. Néha még szörnyen, kegyetlenül fáj.)

(A méhem elvesztésével új, fájdalommentes életet kaptam. Azóta sem bánom egy percig sem a műtétet.)

Van mit csinálnom, tanulnom, fejlődnöm.

Ebéd

Feta sajtos sült édesburgonya 

Saláta

Cukkini krémleves 

 

Napjaim

Ezt csak úgy, a mosolyért.

Mami szoba szekrénysora még mindig anyu lakásában, ingyen elvihető.

Szoktam főzni és enni is.

Nyári tök krémleves.

Tökfőzelék, pörkölt. Életem első tökfőzeléke. 43 éves koromig meg sem ettem, aztán anyuét imádtam, idén már a menzás is ízlett. De főzni még sosem főztem. A húgom küldte át a bevált receptet. És meg kell jegyezzem: valami isteni lett. :)

Paradicsomos-fokhagymás-olajos tészta, saláta.

A mai reggelim:

A balkonunk kész oázis, a leander is szépen virágzik. Itt reggeli napfényben.

Ez volt a negyedik szabadság-napom, hát még nem érzem. Talán annyiban, hogy tudom intézni a dolgokat, nem hajnalban munka előtt vagy késő délután munka után kell mennem. Sok helyre nem is tudnék, mert akkor már vagy zárva vannak, vagy nincs ügyintézés.

Ma délelőtt itthon, fél 11-kor indultam intézős körútra. Többek között eladom a kis ékszerdobozomat. Kívül-belül alapos takarítás, fotózás (2 óra). 

Bolt, egyebek..., fél 5-re értem haza, akkor ebédeltem.

A hirdetés megírása másfél óra. 

Jövök, megyek, időpont, telefon, email. Szörnyen későn kerülök ágyba, és eddig órára keltem. (Nem panasz! Tény.)

Itthon is ténykedek azért, például az ágy melletti kupacom felére csökkent.

Az ingatlanos mégis holnap jön, és őszintén: annyira elég már az ugrálásból, egyeztetésből, telefonokból, időpontokból, hogy simán megéri a jutalékát, hogy mindent ő intéz, nem nekem kell mindenért rohangálnom.

Két napja szuper jól lehet hűteni a lakást klíma nélkül, nyitott mindennel éjjel, sokkal kellemesebb így a pihenés (még ha így is sokszor szörnyen melegem van).

Holnapra egy időpont van, hétfőre kettő, csak fogynak majd...

 

Angyali jelenlét

Az utolsó garázsvásár után ezt az angyalkát találtam egy gyűrt újságpapír alatt anyu lakásában. Kiakasztottam a falra, anyu naptára helyére.

Szombat, vasárnap, hétfőn és ma is korán keltem. Jártam át a Radnótira takarítani. Ma végeztem. És akkor elsírtam magam. Nemrég még boldogan takarítottam ott, hiszen szerettem volna, ha amire anyu beköltözik, minden tiszta. Most pedig takarítottam, mert kellett. Hogy az ingatlanos jöhessen fotózni.

Ahogy a költözése előtt hordtam fel a dolgait (mindig "telekocsi" volt az autóm Hőgyészről), úgy lett a lakás egyre anyusabb. Most, hogy eladtuk a dolgait, üresebb a lakás, mint amikor vette. Visszhangzik. Már csak mami szobabútora áll a nagyszobában. Meghirdettem ingyen elvihetőre, egyelőre még senki nem jelentkezett érte. Nekem ez a lakás már nem anyué, hanem csak egy -nagyon szép- lakás.

Valaki írta megjegyzésként (talán Betty), hogy nehéz lesz majd, ha nem lehet többé oda menni. Biztosan. Hiszen habár anyu csak egy évig lakott itt, roppant intenzív dolgokat éltünk meg benne. (És tényleg egy csodaszép, teljesen felújított, egységes arculatú, modern, világos, barátságos kis lak.)

Ahogy telik az idő anyu halála óta, kezdek képes lenni arra, hogy "kívülről" ránézzek a történtekre. A veszteségen átsejlenek ok-okozati összefüggések, tanítások. És az "érzés", miszerint -ahogy hospice Zs. mondta anyu haldoklása idején- mindenki maga választja a szenvedését.

 

Hétfő

Korán keltem. Nehezen ébredezem. Mivel mától szabadságon vagyok, láthattam azokat a fény-árnyékokat, amiket munkanapokon sosem.

És láthattam reggeli napfényben a csodás virágokat.

Még viszonylag korán mentem át anyu lakásába. (Ott voltam tegnapelőtt és tegnap is.) Ma sem volt épp hűvös, sem kint, sem bent.

Vittem a reggelimet (nem tudok felkelés után azonnal enni).

Eladtam azt a bútordarabot, amiért a legjobban fájt a szívem:

És este jöttek az utolsó szekrénykéért is. Már csak mami szoba szekrénysora maradt, hiába hirdettem meg ingyen elvihetőre, egyelőre senkinek sem kell.

Takarítottam fél 11-ig. Majdnem minden kész, a vizes blokk maradt holnapra.

Az ingatlanos csütörtökön jön fotózni, aztán meghirdetjük a lakást.