2016. július 3., vasárnap

Vasárnap, munkanap

Idén eddigi mindhárom munkahelyemen úgy alakult, hogy nincs hétvége, vagy szombaton, vagy vasárnap, vagy  mindkét napon munka van. Egészen megszoktam, hogy nincs hétvégém, sőt azt is, hogy nincs két, egymást követő napon szabadnapom. Csak a naptárral, az idővel vagyok még mindig megkeveredve, ami persze nem katasztrófa.

Jó volt a mai műszak, de azért P-val már rendesen visszaszámoltunk a végén... Én speciel agyban fáradtam el. Egyrészt ma tudatos agytréninget tartottam: fejben vettem fel a rendelések legtöbbjét. (Igen, képes vagyok elfordulva az asztaltól elfelejteni, mit is kértek...) Másrészt nagyon sok külföldi vendég volt, német (ezzel semmi gond), angol (no itt rendesen használnom kell az agyamat, de eddig mindent sikerült megértenem és elmondanom), olasz, horvát (de ők sezrencsére beszéltek vagy németül vagy angolul), orosz (és nem beszélt más nyelven, hát elmondtam neki, hogy "nyimnóská" beszélek oroszul, totál boldog volt és én is, hogy megértettük egymást).

Ma 27 fok volt. Sokkal jobb mint a 37, de még így is folyt rólam a víz egész nap. Ma is rengeteget ittam. A munkában szódát, otthon limonádét, ma ribizlis, meggyes és málnás jégkockával, szó szerint literszámra...





R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé
E: csípős csirke, zöldséges rizs (köszönöm!)
V: gyümölcsleves, mogyoró

Mozgás: 7km

Majdnem egy hete ettem úgy rendesen utoljára, itt az ideje egy újabb nagy adagnak, mert ma már hiába ettem, egész nap éhes voltam. Holnapra ki kell találnom valamit, leves még van, alapanyag is anyutól a kertből. Na, alszom rá egyet.


Facebook oldal: Boszorkánykonyha


Bölcs!


Önéletrajz öt fejezetben:



1. Sétálok végig az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán
Beleesek.
Elveszett vagyok... remény nélküli
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.

2. Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán,
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleesek.
Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.

3. Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesek... ez már szokás.
Nyitva a szemem,
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kikerülök onnan.

4. Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Kikerülöm.

5. Egy másik utcán sétálok.


SZÖGJAL RINPOCSE- Tibeti könyv életről és halálról



Facebook oldal: Boszorkánykonyha