2016. június 30., csütörtök

Csütörtök, szabadnap


Szabadnap. Ébresztő megszólal 4.30-kor. Amint feleszméltem, megjelent egy mosoly az arcomon. És ott maradt. Pedig rájöttem, hogy elfelejtettem kimosni a futócuccomat. Sebaj, kerestem másikat. Futni keltem fel korán, ennek még a gondolata is őrizte a mosolyomat. Felhúztam az ezer éves, kopott, de kék, és ezért nekem nagyon tetsző gönceimet, a megragasztott talpú futócipőt és megcéloztam a 10+ km-t. Előtte még elmondtam egy imát, hogy a cipő épségben maradjon, amíg hazaérek (a másikakat is használom ám, amiket kaptam) és a kelő nap sugarai után futni kezdtem. A mosoly maradt az arcomon. Akkor is, amikor a kezdésnél a tüdőm duzzogva kijelentette, hogy ő asztmás és hagyjam békén. Ismerem már, tudom, hogy legtöbbször kiengedi maga előtt dacosan összefont karját és fut velem boldogan. Most is így volt a táv harmadától.


Annyira gyönyörűek ilyenkor a színek! Olyan jó a friss levegő, látszott a leheletem és velem együtt lehelte ki a föld is az éjszakai álmát, ébredezett minden, végig nézelődtem, pedig ezerszer megtettem már ezt az utat.


Utam végén még macskáztam is egyet. Ott sétált a járdán, szóltam neki, odajött és kicsit meggöngyörgettem.


Minden, de minden zöld, imádom ezt a várost.


És meglett a 10 km.


Aztán bevetettem magam a városba, a sokat halogatott ügyeimet végre mind elintéztem. Beugrottam a munkahelyemre is, vendégként. Eddig még sosem ültem a teraszon, most kipróbáltam. Nem sokáig maradtam egyedül, mert jött V., aztán A., majd G. és B., jó volt ücsörögni, beszélgetni. Fél 2-re értem haza. Megjött a szuperfriss újság, június 30-án.




R: a tegnapi munkába csomagolt ebéd, azaz két szendvics, keto kávé
E: töltött cukkini (3 db) és 2 palacsinta (köszönöm!)
V: 10 deka parizer, zöldség (köszönöm!)

Mozgás (napi összes): 14 km



Ezt mára ígértem, de holnap lesz belőle...



Facebook oldal: Boszorkánykonyha

2016. június 29., szerda

Szerda

Vannak helyzetek, amikkel nem tudok mit kezdeni. Benne találom magam szituációkban, amikben szörnyen érzem magam. Rossz, de elmúlik. Majd jön egy újabb, pontosan ugyanolyan szituáció. Megint ledermedek, nem értem, de nem tudom, mit tehetnék, hát elmúlik. Egy-két nap múlva megint csak pontosan ugyanaz a helyzet, a reakcióm is pontosan ugyanaz. És ez megy napról-napra, tudom, hogy nekem kell valamit változtatnom, de nem tudom, mit, hogyan, pedig a helyzet lassan felőröl. Beszélni erről? Egy-két emberrel tudok. Kívülről is ugyanaz a konklúzió: nekem kell(ene) máshogy reagálnom, gyakorlatilag mindegy, hogyan, de máshogy, mert így napi szinten jön ugyanez a szitu, valószínű egészen addig, amíg meg nem oldom...

Nem szeretek magamról beszélni, a problémáimról főleg nem. M-nak, A-nak, a húgomnak néha elmondok néhány dolgot, de nekik is van épp elég bajuk, igazából nem szeretném őket még a magaméval is terhelni. Ezért is volt nagyon nehéz anno rávennem magam, hogy elmenjek pszichológushoz. Ezért volt kegyetlenül nehéz Dr S-nél, ahol alap volt, hogy mindent elmondjak magamról, hiszen enélkül nem lett volna értelme ott lennem. 

Dr S. nagyon sokszor eszembe jut. És sokszor gondolok arra, milyen jó volna vele néhány dolgot megbeszélni. Aztán látom magam előtt és hallom, mit kérdezne, ha beszélnék vele. És van úgy, hogy ilyenkor már tudom is a választ.

Régen volt már, amikor "terápiára" jártam. Amikor irtózatosan magam alatt voltam. Amikor nem is léteztem már. Abban az időben nem voltam jelen a saját életemben, kellett egy külső mentőöv, hogy ki merjem dugni a fejem a saját mocsaramból. Manapság is megélek nagyon mély napokat. Átsuhan ilyenkor a gondolat az agyamon, hogy a legjobb lenne elbújni, a sötét szobába menekülni, a paplan alá és ki se jönni onnan soha többé. De nem választom ezt az utat. Többször van, hogy pityergek. Hogy sírdogálok. Vagy hogy nem is tudom abbahagyni a sírást egy ideig. De ilyenkor elmegyek sétálni vagy futni, rám mesésen gyógyító hatással van a természet, a levegő, a mozgás, a csönd. És az alvás is.

Jönnie kellene a kajafotóknak, ha a blog eddigi történetét nézem. Nincs. Tegnap sem volt. Mert most nem fontos. Van mit ennem, mindenki látta már a vajas-paprikás kenyereimet... Talán ez az adag kenyérke lesz egy ideig az utolsó, vagy utolsó előtti, elfogy az alapanyag. Nem is baj, minden változik, biztosan jó lesz ez így.

Az előző munkahelyem katasztrofális fizetése után most valamivel többet keresek (még mindig nem érem el a minimálbért, alkalmi munkavállalóként havi 15 napot dolgozhatok, akkor is csak négy órában vagyok bejelentve, így fizetem magam után a havi 7050 Ft TB-t is). Így csurran-cseppen egy-két luxus dologra is, például megcsináltathattam a biciklimet (gumicsere, már nem lehetett felpumpálni az elsőt). Már nem számolgatom kétségbeesetten naponta, hogy mennyire nem jövök ki a pénzből. Legyen a csekkekre, aztán pont. A többi majd megoldódik. (Hozzá kell tegyem: a kemény spórolásnak azért megvan az eredménye: három számlán is ezer forint.) Eljutottam arra a szintre, hogy már nem zavar, hogy kikerültem a fogyasztói társadalom bűvköréből. Nekem már nem nyújt élvezetet a shopping, egyre kevésbé vágyom fölösleges dolgokra, harmincadik pólóra, ötödik cipőre... De krőzusnak fogom érezni magam, ha újra telni fog (normális, tápanyaggal rendelkező) élelmiszerre. Hamarosan így lesz, tudom.

R: 2 vajas-paprikás kenyér fele, fél keto kávé
E: a reggeli másik fele, keto kávé (munkahelyen)
V: 3 töltött paprika (köszönöm!), a reggeli kávé maradéka

Mozgás: 9.8km


És hogy ez mi? Nem spanyolviasz, holnap megmutatom.


Facebook oldal: Boszorkánykonyha

2016. június 28., kedd

Kedd, szabadnap

Nem járok fodrászhoz, kozmetikushoz, körmöshöz (...). A hajamat anyu tartja karban, csíkozza, vágja, ma festés volt. A szemöldökömet magam festem. Ritkán jutok el anyuékhoz, ilyenkor, ha belefér, "hajazunk". Ma megvolt a havi bjúti.


Itt laknak keresztszüleim is. Nekem ők igazi "második anyu és apu", lassan negyvenkét éve az életem részei és remélem, még sokáig azok is maradnak. Keresztanyám finom itala a képen, citrommal, gyógynövényekkel, csapvízzel. Guszta volt és finom.


Anyuék kertje egy álom. Rengeteg virág, mesés konyhakert, folyamatosan érő zöldségek, növekvő gyümölcsök, komposzt, az ember szája tátva marad.



És soha nem jövök haza üres kézzel. Itt még csak kezdődött a hazai gyűjtése, két hatalmas szatyor vándorolt Mohácsra, köszönöm!


Nagyon jó kis nap volt anyuval, mamival, M-val, F-vel, M-val. Remélem, nem kell megint egy hónapot várnom a következőre.


Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Vasárnap, hétfő

Vasárnap:

Még mindig kegyetlen meleg volt. Az energiám 70%-a eltűnik ilyenkor, kiszívja a hőség. És este nyolcra dolgozni kellett mennem.

R: 2 vajas-paprikás-szalámis kenyér (köszönöm a szalámit!), keto kávé
E: -
 V: sajtok, szalámi (köszönöm!), olíva, paradicsom (köszönöm!)


Mozgás: 5.4km




A munkapólóm nem száradt meg és kegyetlen volt a hőség is, így lengébe öltöztem, bevizeztem és felkötöttem a hajam, és amikor a szervezetem már végképp alacsony fokozatba kapcsolt, kimerült a kánikulától, akkor indultam dolgozni a csodás naplementében.


Előre jelezték a vihart. Először csak furcsa sárga szín borította be a sétálóutcát.
(Mohács még így is gyönyörű.)


Majd egyre sötétedtek a felhők.


És aztán leszakadt az ég. A főnököm nem volt tőle boldog, én annál inkább. Végre lehűlt kicsit, imádtam a teraszról bepakolni és megázni.




Nagyon szuper, hogy ezen a munkahelyen 99%-ban nyitós vagyok, azaz reggel fél nyolckor kezdek és délután négykor végzek. Persze rendezvényekkor kell mennem este, de csak besegíteni: ha lemegy a nagy tömeg, eljöhetek. Így ma fél éjfélig voltam. Nagyon megkavar engem a műszakozás, még heti egy este is. Mert amikor hazaérek, még mindig pörgök, amiből nagyon nehezen tudom csak leállítani magam. Így hajnali kettőre-háromra tolódik az elalvás, másnap pedig általában nyitni megyek. De szeretem a munkám, egyre inkább kedvvel csinálom.


Hétfő:

Vihar volt éjjel is, többször is felébredtem egy késői elalvás után. Hatkor kómásan ébredtem. Az idő ripsz-ropsz elrepül munkába indulásig. Gyors reggeli után irány dolgozni.

 (update 2016.08.22)



R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé
E: gyros hús
V: virsli, mustár, mozzarella, paprika, paradicsom (köszönöm!)

Mozgás: 7.5 km

Ma is fülledt idő volt. Kora délelőtt három zápor, majd pára, hőség. Elég is volt belőle négyig a teraszon, a munkahelyen. Otthon aztán, a teraszon, a hosszú, hűvös levegőt hozó esőben már más volt. Imádom nézni, ahogy a fák hajladoznak a szélben, ahogy a föld mohón issza az égi áldást, minden csendesebb, nyugodtabb, a zöld zöldebb...


A bringám szerelőnél volt. Szegényem lassan húsz éves, eddig minden oké volt vele, de most az első gumi megadta magát, külső-belső csere. M. ment érte (mivel én dolgoztam) és hozta el nekem (köszönöm!), így megint mehetek vele majd dolgozni. A kiadás nem volt betervezve, majd holnap átnézem a "könyvelést", osztok, szorzok, átvezetek és megoldom.

Ma megkaptam a heti fizut és a beosztást. Laza hétnek nézek elébe, ami anyagi szempontból nem előnyös, viszont tudok többet pihenni, futni, el tudok menni ügyeket intézni, ráadásul mindegyik munkanap nyitós műszak, az alvást és az étkezést sem kell különösebben variálnom.

Végre 25 fok alatti a lakás hőmérséklete is. Így már remélem, tudok végre egy igazán nagyot aludni.


Facebook oldal: Boszorkánykonyha

2016-ban 2016 km/13. heti összefoglaló

1. heti összefoglaló itt

2. heti összefoglaló itt

3. heti összefoglaló itt
4. heti összefoglaló itt
5. heti összefoglaló itt
6. heti összefoglaló itt
7. heti összefoglaló itt
8. heti összefoglaló itt
9. heti összefoglaló itt
10. heti összefoglaló itt
11. heti összefoglaló itt

12. heti összefoglaló itt


13. hét:



2016. áprilisában elhatároztam, hogy lefutok-gyaloglok 2016 km-t. 
A januári 100, a februári 102, a márciusi 125, az áprilisi 222, a májusi 159 km után júniusban eddig megvan 192 km.


Úgy "terveztem", arra gondoltam, milyen jó lenne az első félévben a 2016 km felét megcsinálni. A lábfájásom nagyon sokáig hátráltatott ebben, viszont van még egy teljes hetem. Ha nyolcvan-valahány kilométert sikerül megcsinálnom, meglesz az 1008 km. Nem görcsölök rá, annak nincs értelme, viszont benne van a levegőben a "lehetséges". Na, majd egy hét múlva megírom, hogy sikerült.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha






2016. június 26., vasárnap

LCHF motiváció: Elora


Elora started dieting when she was 12. She had anxiety, headaches, poor health, and nothing was working. She tried a popular 12 week program, and it still didn't work.

Then she found LCHF (low carb, high fat) and the rest is history. 55 kg lost, and she says she has never felt better, she no longer has headaches and is happy!

forrás


További motivációk:

LCHF: KetoKarma itt
LCHF: Amanda itt
LCHF: Fatima itt
LCHF: Frida itt
LCHF: Lindha itt
LCHF: Lisa itt
LCHF: Christine Cronau itt

LCHF story: Maria Emmerich itt
LCHF sztori: Rheanna itt
Derek sztorija itt
Telaine története itt
Tony története itt

LCHF story: Zuzka itt
Egy házaspár története itt
Csak a cukor elhagyásával mennyi változás! itt
Egy idősebb házaspár története itt



Ketogén étrend: Hogyan kezdjem? itt

Ketogén étrend: amit ne egyél itt

Ketózis itt
Ketogén étrend: alapok itt
Segítség a Keto kalkulátor használatához itt
Ketogén étrend: alapanyagok itt
Keto kalkulátor itt
Keto: ajánlott és nem ajánlott édesítőszerek itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2016. június 25., szombat

Szombat

Irtózatosan meleg volt ma is. Szombat, dolgoztam. Nyitástól négyig. A teraszon. Délelőtt kilencig már megfőttem. Tízre folyt a veríték a hátamon, le a lábamon a vádlimra, be a papucsomba. Amíg nem volt vendég, elkezdtem jégkockákat (f)elolvasztani a nyakamon. Később már akkor is, ha vendég volt. Különben elájultam volna. 

Egész nap azzal a gondolattal kacérkodtam, hogy bedugom a fejem a csap alá, hadd folyjon rajtam a hideg víz. A másik ötlet az volt, hogy elszaladok a vízpermetig. Ott van nem messze az üzlet mellett. Csak egy kicsit. Csak egy röpke időre felfrissülni. Persze maradtam. De a munkaidő letelte után 10 másodperccel már ott álltam a vízpermet alatt. Csak álltam ott, élveztem a hűsítő permetet. Álltam, és nem zavart, hogy nedves lesz a táskám, pöttyös a szemüvegem.


Amikor hazaértem, első dolgom volt, hogy hűtsem magam. Ittam és lefolyattam magam hideg vízzel. A hajamat is, mert a fejbőröm forrt.

Ma kivételesen papucsban dolgoztam. Már tegnap, amikor a hálóból éjjel átköltöztem a nappaliba (mert ott nyitva a terasz ajtó, gondoltam, több hűvösebb levegő jön be), előre megköszöntem, hogy ma nem lesz durva forgalom (bocs, főnök...), így bírom papucsban, mert a fekete, zárt cipőmben nem bírtam volna nyolc órát lehúzni a tűzforró teraszon, a tűző napon. Most nem a cipőben égett a lábam, hanem a bőröm a papucsban, nem keveset barnultam...

(A képen nem üszkösödnek a lábujjaim. A telóm készít mostanában fura színű képeket, ez is egy ezek közül.)

A napi nyolc-tíz óra álló munka terheli meg nagyon a lábamat. Igyekszem sokat sétálni a teraszon ácsorgás helyett, de ez sem megoldás. Akkor nyugszanak meg a lábaim, ha futok, vagy ha pihentetem őket vízszintben. Ma is megvártam, amíg lehűl a testem és az idő, aztán jöhetett a futás. Ma intervall volt, kedvenc zenékre. Meglehetősen zaklatott volt a lelkem, jót tett a futás, tényleg csodaszer tud lenni.


Holnap este be kell mennem dolgozni a meccsre. És hétfőn reggel nyitok. A keddet viszont elkértem szabinak, nem szabad túlterhelnem a lábaimat. Meg pihenni is kell néha.

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé
E: 1 szendvics, keto kávé (munkahelyen)
V: az ebédre vitt második szendvics, meggyleves, 2 marék mogyoró

Mozgás: 10.5 km



Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Meggyleves


A kimagozott meggyet lábosba tettem, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. Fahéjjal, szegfűszeggel (ezeket teatojásba tettem), csöpp édesítővel és citromlével felforraltam. Egy mokkás kanálnyi keményítőt (tápióka) elkevertem hideg vízzel, majd a levesbe öntöttem, átkevertem. Amikor kicsit kihűlt, kevés kókusztejjel elkevertem. Jégkockával tálaltam.

A leves pikantériája, hogy amikor forrni kezd, teszek bele gyümölcstea filtert, amit benne hagyok addig, amíg kihűl a leves.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Péntek



R: 3 kenyér, fele vajas-paprikás, fele szalámis-paprikás (köszönöm a szalámit!)
E: meggyleves, 3 kis mignon
V (délután, Laci napi összeröffenésen): pörkölt (köszönöm!)

Mozgás: 4.5 km


E. csodaszép virágai:










Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha