2015. október 15., csütörtök

Csütörtök (Bécs 7.)


"Lásd meg a parányt, az apró szépséget,
Csodáld az egekből áradó kékséget,
Érezd a végtelent, táguló térséget,
Éld az életed bennük."

Hajdú Ildikó












Irtó nehéz délelőtt volt. De még előtte reggel 4-kor pisiltetés. Hogy miért nem az "előírt" fél 5-kor? Mert a bácsi nagyon fifikás, 4 előtt meg szokta pisiltetni L-t, hogy mire fél 5-kor lemegyek, gyakorlatilag fölöslegesen menjek és mivel nem cserélek pelust, mert száraz, azt mondja az öreg, hogy lent sem voltam. Hát ma lementem 4-kor, pisiltetés, tiszta pelus, úgyhogy túljártam az eszén. No mindegy, ez csak egy kis szösszenet.

Aztán fél 7-ig bóbiskoltam, amikor is le kellett mennem, mert megjöttek a munkások, akik egész délelőtt (konkrétan 1-ig) átépítették a lépcsőt. Szép lett, de nehéz rajta feljönni és irtó meredek.


L. magán kívül volt az idegenektől, a zajtól. Egész délelőtt. Aztán délután -pedig akkor már csönd volt- még inkább. Este pedig katasztrofálisan. Ma két újabb családi drámának voltam szem- és fültanúja. De nem vettem a szívemre, nem az én gondom. Fogalmam nincs, hogy csinálom, de akkor sem vesztettem el a nyugalmamat és a türelmemet, amikor este L. tombolt. Talán ezért is sikerült végül megpisiltetnem, átöltöztetnem, bepelenkáznom, ágyba tennem. Amikor betakartam és jó éjszakát kívántam neki, már teljesen nyugodt volt és megköszönte.

Irtó fáradt vagyok. Még tusolnom kell, összepakolnom. Azon agyalgattam, hogyan. Mert hogy ahogy fel nem tudtam hozni a csomagomat (a létrán képtelenség volt), úgy az új lépcsőn levinni sem tudom egyben. De jönnek a munkások, szerintem vagy levitetem az egyikkel, vagy lecsúsztatom fentről, ő meg lent -vagy félúton- elkaphatja... 

Otthon fürödni fogok és hajat mosni, szerintem legalább ötször. Jó forró vízzel. És az összes ruhámat 200 fokon kimosom. Persze, hogy ilyen program nincs. Viszont otthon, az albérletben a mosógép olyan, hogy úgy mos, ahogy éppen akar. Általában jó forró vízzel...

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha