2015. január 20., kedd

Kedd (Mo. 14/2.)






Ha hazaérek a kinti két hét után, hétfő este van. Tehát gyakorlatilag az első szabadnapom el is megy az utazással. Ráadásul szörnyen fáradt vagyok ilyenkor, tegnap sem tudtam kipakolni, képtelen voltam rá. Ágyikó, alvás, ez szinte minden, amire ilyenkor vágyom. Keddenként reggel pedig általában úgy ébredek, mint akin átment a világ összes úthengere. Ma sem volt másképp. Jó másfél óra kell, amire egyáltalán felfogom, hol vagyok, tudatosítom magamban, hogy nem aludtam el, nem tudok elkésni, otthon vagyok, nyugi. Ezek a keddek mindig nagyon lazán telnek. Nem is igen tervezek erre a napra semmit, mert nincs értelme. Többet ér a pizsamában császkálás, a punnyadás, az alvás, amikor csak kedvem szottyan, a csend, a nyugalom.

Persze mivel két hétig nem vagyok itthon, sok minden összegyűlik, ezért aztán már a kinti két hét vége felé el szoktam kezdeni írni egy listát. Felírok mindent, ami csak eszembe jut és amit el kell intézni, ahova menni kell, ahova menni szeretnék (...). Aztán hétfőn, hazafelé a buszon már elkezdek telefonálni, időpontot kérni, egyeztetni... Keddre leginkább csak a bolt szokott programként szerepelni, de mivel mindig közbejön valami, ma kicsit máshogy alakult a napom.

Ha kész a két heti lista, jön a fajsúlyozás. Azaz fontosság szerint sorba állítom a felskiccelt dolgokat. Ez csak leírva tűnik soknak, a valóságban pár perc az egész.

Első és legfontosabb a pszichodokitól való időpont kérés volt. Már tegnap a buszon beszéltünk, nem ért rá, azt mondta, még aznap visszahív. Azóta eltelt az aznap és a mai is. Pedig sms-t is küldtem neki. Khmmm...

A listán a második legfontosabb a számítógép gurum, N. felhívása volt. A sikeres akció után (ma este vihetem hozzá a gépet) jött a város. Hat helyre kellett mennem, délután volt, amire hazaértem. (A hat helyet felírtam sorrendben egy kis cetlire, mert különben minimum a felét elfelejtettem volna, mire beérek a központba...)

A boltban mindig szigorúan a listám alapján vásárolok. De gondoltam egyet és elmentem a mandulás pulthoz. Először is a natur magot néztem meg. Megláttam az árakat és dobáltam a hátasokat. 10 deka sima mandula két és fél euro?!?! Kint 20 deka ennyi! Jesszusom, a magyarokkal tényleg mindent meg lehet tenni... Aztán jött a pörkölt-sós, amit igazából nagyon szeretek. De közel sem mentem a polchoz. Megálltam pár lépés távolságban, majd hangosan azt mondtam: "Legyen békesség köztünk mindenkor". Sarkon fordultam. Csak annyit láttam a szemem sarkából, hogy a hölgy, aki mögöttem állt, az árut a kezében tartva bámul utánam. Aztán fizettem és büszkén, emelt fővel távoztam.
Persze előtte reggeliztem:

R: sült szalonna, savanyú uborka (cukormentes, anyu saját készítésű csemege ubija, a receptet felteszem hamarosan a blogra)


Még Ausztriában elhatároztam, hogy ha hazajövök, fogok kicsit főzőcskézni. Főleg a kornspitz piszkálta a fantáziámat: isssteni az eredeti recept alapján, de jó lenne valami kisebb, könnye(de)bb változat is. 


A fejemben összeraktam, hogyan fogom készíteni, sőt hogy mi készül még, milyen sorrendben, nagy levegőt vettem és nekiálltam.



Készült tehát egy adag újfajta kornspitz, főztem mára és holnapra brokkolit, és próbálkozom kicsit még a húsevéssel: vettem nem előre csomagolt, hanem frissen ledaráltatott husit és ebből készült egy zöldséges-tojásos, sütőben sült változat. Ha ezt sem tudom megenni, akkor egyelőre feladom a húsevést. (Megjegyzés: kóstolgattam a cuccost, amikor bekevertem, és a nyers hússal semmi bajom... No azért nem leszek nyers hús evő.)

2. étkezés (délután): 1 db mini saját kornspitz vajjal. (Éhes nem voltam ugyan, de ezt nem tudtam kihagyni.)


 És most elviszem a gépemet a doktor bácsihoz. Ezt most közzéteszem, aztán a folytatást, ha meggyógyult a gép...



Hétfő (Mo. 14/1.)

18-án, vasárnap, többszörös érzelmi érintettségű napom volt. 

Január 18. apu születésnapja, aznap lett volna 69 éves. Apu imádta a mogyorós csokit és imádta a szaloncukrot. Karácsonykor a tervezett mennyiség dupláját kellett venni szaloncukiból, mert nálunk hagyomány volt, hogy egyet a fára teszünk, egyet megeszünk. Mivel Ausztriában voltam, így nem tudtam kimenni a tamási temetőbe, de mivel E. karácsonyfája még díszítve áll, kinéztem rajta egy szaloncukrot és gondolatban letettem apu sírjára. 

Január 18. a kinti két hetes etapom utolsó munkanapja is volt egyben. Amikor este végeztem, felmentem a szobába, szó szerint tapsikoltam örömömben, hogy lejárt, hogy vége. Nem azért, mintha olyan szörnyű lenne a munkám, hanem mert fáradt voltam és már nagyon vártam a két hetes szabadságot, hogy akkor és oda mehetek, amikor és ahova csak szeretnék, vár otthon az én kis Miss Mitsum és néhány ember, akik szeretnek; nem kell időre felkelnem, nem kell bejelentenem, ha wc-re megyek (...). Úgy örültem, hogy teljesen felturbózódtam, így nem is tudtam elaludni, most kivételesen a pozitív érzelmi töltés miatt.

Hétfőn korán ébredtem. Csak felültem az ágyban és azonnal kinéztem az ablakon: oké, köd van, de nincs csapadék, nem csillog az út, tehát nem csúszik, elvileg a busz a terv szerint jöhet értem. Nagy örömömben letusoltam, felöltöztem, bepakoltam a még kint lévő apróságokat, aztán hamar nyolc óra lett, mennem kellett le (amíg nem ér oda a váltóm, ugyanúgy el kell látnom E-t mint más napokon).

R: sonkás sajtos rántotta, pici kávé.

10-re ért oda a váltóm, elbúcsúztam, aztán utazás haza.

E: a buszon: pár szem sós mandula (csak ennyim volt), sült szalonna, kis darab kolbász.


Az osztrák részen elő-előbukkant a nap. Aztán a határ után csak a köd. És ahogy változott az idő, úgy romlott a hangulatom is. Az alap állapotom és a fáradtság is belejátszhatott, de egyre rosszabbul éreztem magam. Az M0-nál már éreztem, hogy nem lesz ez így jó. Benyomtam a fülhallgatót és zenét hallgattam a telefonomról. Az M6-on pedig elkezdtek folyni a könnyeim. Becsuktam a szemem, az ablak felé fordultam, és úgy szorítottam magam az ülésbe, mintha bele akarnék bújni, minta ha sikerülne teljesen belebújnom, akkor átléphetnék egy másik világba, mint Alíz a tükrön keresztül... Kicsinek, szerencsétlennek és totál értéktelennek éreztem magam. Úgy éreztem, soha többé nem vagyok képes megszólalni, és nem is akarok. Hogy a legjobb volna összezsugorodni, még, még és még, aztán láthatatlanná válni.

"... ez a baj ma a világgal: senki sem mondja ki, hogy valójában mit érez, inkább magunkban tartjuk. Szomorúak vagyunk, de nem sírunk; vidámak vagyunk, de nem táncolunk és nevetünk, sőt sokszor még csak el sem mosolyodunk. Mérgesek vagyunk, de nem üvöltünk; szeretünk valakit, de nem ölelünk. Miért? Mert valójában mind szégyenkezünk az érzéseink miatt és ez a baj ma a világgal..."

Hát most hagytam, hogy csorogjanak a könnyeim.

Otthon aztán kimondtam, amit érzek, akkor is, ha félreértés és kalamajka lett belőle. De szerintem mindent meg lehet beszélni, mindent lehet tisztázni, de ehhez az kell, hogy az ember kimondja, amit gondol, érez.

A buszos érzéseimre aztán kedden reagált az univerzum, ezt találtam:
Egy professzor felmutat egy 10.000 Ft-os bankjegyet az osztálynak, majd megkérdi a tanulókat: 
"Ki szeretné ezt a bankjegyet?" minden gyerek felemeli a kezét. 
Összegyűri a kezében a pénzt, majd újból felteszi a kérdést az osztálynak: 
"Továbbra is szeretnétek?" a kezek ismét az égbe emelkednek. 
Majd eldobja a gyűrött bankjegyet, ráugrik és eltapossa. 
Ezután újból megkérdi: 
"Még mindig akarjátok a pénzt?" a gyerekek újból jelentkeznek egytől egyig. 
A professzor ekkor így szól: 
" Kedves barátaim, ma tanultatok egy nagyon fontos leckét az élettől.
Habár ezt a 10.000 forintot összegyűrtem, rátapostam és eldobtam, ti továbbra is szeretnétek ha a tiétek lenne, mert a bankjegy értéke nem változott, még most is 10.000 forintot ér!
Sokszor az életben ellenkeznek veletek, emberek visszadobnak és elutasítanak titeket. Azt érzitek, hogy már nem ér semmit a létetek, de a ti ÉRTÉKETEK nem változik SOHA azoknak az embereknek, akik valóban szeretnek titeket.
Még akkor sem, amikor a legrosszabb passzban vagytok, az emberi ÉRTÉKEITEK, TOVÁBBRA IS UGYANANNYIT ÉRNEK."

SOHA NE KÉTELKEDJETEK magatokban, mindig ugyanannyit értek, sőt többet, de SOHA KEVESEBBET!"
V: két szelet sajt.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Sült hús egyszerűen






Mivel egy újszülöttnek minden vicc új: sült hús egyszerűen:

Hozzávalók:

- hús (én pulykamell vagy csirkemell filéből készítem leginkább)
- zsír (sertés-, kacsa-, liba-, kókuszzsír)
- fűszerek (só, bors)

Elkészítés:

- A húst felkockázom.
- Közben egy lefedhető serpenyőben vagy lábosban felforrósítom a zsírt (100g húshoz 1 ek zsírt szoktam használni).
- A húst a zsírra fektetem (jó, ha mindegyik falat érintkezik a lábos aljával).
- Sózom, borsozom, lefedem.
- Addig sütöm, amíg a felső, látható hús részek is átfehérednek.
- Megkeverem, visszafedem, 5-10 percig sütöm. Néha egészen pirosra, ropogósra (ha azonnal fogyasztom).


Ez lehet egy alap is, én le is szoktam fagyasztani. Később, amikor melegítem, lehet tovább turbózni:

- kurkuma+cocomas
- grill fűszerkeverék
- curry+cocomas
- és ki hogy szereti.
....................................................................................................................................................
Tapasztalatok (közel) negyed év ketogén étrend után itt

Tapasztalatok fél év ketogén étrend után

Ketogén étrend: alapok (link gyűjtemény) itt

Ketogén étrend minta 1 itt, 2 itt, 3 itt, 4 itt, 5 itt, 6 itt, 7 itt, 8 itt, 9 itt

Ketogén reggelik (gyűjtemény) itt
Ketogén ebédek (gyűjtemény) itt
Ketogén vacsorák (gyűjtemény) itt

Ketogén étrendem (heti menüvel):

1. heti összefoglaló itt.
2. heti összefoglaló itt.
3. heti összefoglaló itt.
4. heti összefoglaló itt
5. heti összefoglaló itt
6. heti összefoglaló itt
7. heti összefoglaló itt
8. heti összefoglaló itt
9. heti összefoglaló itt
10. heti összefoglaló itt
11. heti összefoglaló itt
12. heti összefoglaló itt
13. heti összefoglaló itt
14. heti összefoglaló itt
15. heti összefoglaló itt
16. heti összefoglaló itt
17. heti összefoglaló itt
18. heti összefoglaló itt
19. heti összefoglaló itt
20. heti összefoglaló itt
21. heti összefoglaló itt
22. heti összefoglaló itt
23. heti összefoglaló itt
24. heti összefoglaló itt
25. heti összefoglaló itt

26. heti összefoglaló itt
27. heti összefoglaló itt

28. heti összefoglaló itt
29. heti összefoglaló itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha