2015. február 28., szombat

Megjegyzéses 4

(1. rész itt)
(2. rész itt)
(3. rész itt)

Kötni gyerekkoromban tanultam anyutól és mamitól. Magával a kötéssel nincs is gondom. Lassan, de biztosan megy. Viszont a kezdő sort sosem tudtam felvenni. Amikor legutóbb anyuéknál jártam, bármennyire is legszívesebben begubóztam volna a szobába, megkértem mamit, tanítsa meg. Nagyon bonyolult volt az elején, sok időbe telt, de megtanultam.

Hirtelen mindent egyszerre akartam. Megtanulni mindazt, amit eddig nem tudtam, kapásból csavart mintás pulóvert kötni, eszméletlen étel kreációkat készíteni, mindig tisztán tartani a lakást, nem a nappaliban a földön gyűjteni a mosnivalót, nem a konyhaasztalon felhalmozni a füzeteimet és minden mást, mindent rögtön a helyére tenni. Szerettem volna, ha minden nap csillog a kocsim, ha mindent előre megtervezek és haladok is a megvalósítással. Igyekeztem megnyugtatóan viselkedni, hogy ne aggódjon értem a családom, szerettem volna mindenhol időben ott lenni... Aztán rájöttem: ezek leginkább "anyagi", fizikális dolgok. Tárgyak. Csupa olyan dolog, ami gyakorlatilag nem is olyan fontos. Mert ha ezek nincsenek, attól még az élet megy tovább. És arra is rájöttem: így megint csak megfelelni akarok. És megint csak attól menekülök, amitől eddig is: önmagamtól.

Tudnom kell, mit akarok. Tudnom kell, mi az, amit szeretnék. Tudnom kell, hogyan szeretnék élni. Nem azzal kell foglalkoznom, mások mit akarnak. Vagy hogy mások mit szeretnének velem kapcsolatban. Nem azt kell néznem, mások hogyan szeretnék látni az életemet. Hogy szerintük mi a jó nekem vagy mi a helyes. Nincs olyan, hogy helyes. Olyan van, ami nekem megfelel. Ami nekem jó. Ahogy én élni szeretném az életemet.

Semmi sem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik. Ha csak nem tesszük azzá. Akármilyen elcsépelt kifejezés is, a dolgok tényleg fejben dőlnek el. Tényleg csak egy döntés kell ahhoz, hogy megválaszoljuk a kérdéseinket. Az élet sorra szállítja a feladatokat. Ha nem vesszük észre ezeket, jönnek a pofonok. Ha ezekből sem tanulunk, jön a kiütés az élet részéről. Ezt először hatalmas sorscsapásként érzékeljük, mert kellemetlen, mert szorít, mert elviselhetetlenül fáj. Csak amikor felfogtuk, hogy mindez a saját érdekünkben történt, akkor jön el az a pont, amikor eldönthetjük: lehetőségként értékeljük vagy tragédiaként. Ha tragédiának érezzük, belefeledkezhetünk, megállapíthatjuk, hogy igen: az élet kegyetlen és időnk végezetéig így kell élnünk, ezt kaptuk, ezt érdemeljük, ez a sorsunk. Vagy felfedezhetjük, mekkora segítő kéz nyúlt felénk. És itt jön el az a pont, amikor kezünkben a döntés: úgy szeretnék élni, mint eddig, avagy azt mondjuk: akkor én most elindulok egy másik irányba.




Bennem az utóbbi fél évben sok minden megváltozott. A régebbi figyelmeztető jeleket nem akartam észrevenni, akkor sem, amikor már nem éreztem jól magam a bőrömben. Kényelmesebb volt ücsörögnöm a jó meleg posványban és elhitetnem magammal, hogy nem is olyan büdös. Aztán jöttek sorra a pofonok. Egyik jobban fájt mint a másik, de nekem még mindig egyszerűbb volt tűrnöm ezeket, mint kilépnem az elmém által kreált látszat-valóságból. Csak akkor tértem észre, amikor rájöttem: a fejemet már ellepte az ingovány és én még akkor is hazudtam magamnak, még akkor sem voltam őszinte magammal. Egyetlenegy utolsó lélegzetvételem maradt, ekkor döntenem kellett: megfulladok vagy élek. És az élet mellett döntöttem. Ezzel az egyetlen döntéssel hirtelen megláttam a múltamat. Láttam, hogy az a sok rossz, ami történt, nem büntetés volt, hanem segítség. A hazugságok, a megcsalások, a többi történés: ezeknek semmi köze a másik emberhez, senki más nem hibás, csakis én. Mert volt választásom, de én hagytam, hogy mindezek megtörténjenek. Semmi nem ellenem irányult, hanem mind-mind értem történt. Lehetőséget kaptam, nem sorscsapást.

A legtöbb dolog az utóbbi egy-két hétben tisztult le bennem. Ahogy elhúztam a lelkem elől a rózsaszín, ideológiákból, mesékből, irreális álmokból szőtt leplet, mintha egy lélek-röntgen gépet kaptam volna. Tisztán látom a felvételein magamat. És nem mindig tisztán, de látok másokat is. Igazi valójukban. Látom, ki valódi és látom, ki az, aki a lelke elé húzta a maga által kreált leplet. Aki még önmagával sem őszinte, akinek kényelmesebb megfelelni, álruhában élni, mint felvállalnia önmagát, aki pontosan ugyanolyan, mint amilyen én voltam. Sokan fuldokolnak a saját posványukban, sokan kerültek saját gondolataik, az életről való elgondolásaik csapdájába. És a legtöbben észre sem veszik. Álmokat szőnek egy jobb világról, egy szebbről, amiben minden jó és könnyű, ahol majd minden más lesz, de ezek az álmok legtöbbször teljesen elrugaszkodottak, semmi közük a valósághoz. Elvesznek a feltételekhez kötött boldogság illúziójában, a "majd, ha..." kellemes vattacukor ízében, miközben becsukják lelki szemeiket, ha a múlt kerül szóba, vagy ha önvalójukról van szó.

Úton vagyok. Ez az út rögös, tele van kisebb-nagyobb gödrökkel, pocsolyákkal. Néha szakad az eső és bele-belelépek egy-egy lyukba, de ha süt a nap, néhány úthibát már észre veszek és kikerülöm. Vannak kemény hegyi szakaszok, előfordul, hogy nagyon elfáradok vagy elfogy a vizem, de számomra egyetlen irány létezik: az előre. Még csak nagyon rövidke táv megtételére vagyok képes, de nem teszem le a hátizsákomat, nem foglalkozom az időjárással, nem hallgatok az út mellett aggódók kiáltásaira, nem fordulok hátra, ha valaki visszahív, megyek tovább az utamon. Most még kicsit félek attól, mi lesz, ha vége lesz ennek a nagy útnak. Mert most még nem vagyok kész arra, hogy megérkezzem. De bízom benne, hogy eljön az az idő, amikor a nagy útnak vége lesz és csak a járdán kell tovább folytatnom. És bízom abban is, hogy lesz hozzá elég erőm.

(...)

Gyakorlatok belső combra (video)



Törzs itt

Gyakorlatsorok teljes testre itt

Edzéstipp otthonra: mozogj az ünnepek alatt is! Shaun T. röpke videoi itt

Kezdő és középhaladó köredzés itt

Gyakorlatok "integetőháj" ellen itt
Néhány saját testsúlyos gyakorlat izomcsoportonként itt
Otthoni láb edzés ittO
tthoni tricepsz edzés itt
Otthoni bicepsz edzés
Total Body Workout 3 (teljes test) itt
Kar videók itt
Low Impact Lower Body Workout itt
30 Min Total Body Intermediate Interval Workout with Dumbbells itt
Kar (video) itt
Láb itt
Mell edzés otthon (női) itt
4 napos heti terv itt
Lean legs workout itt
Láb+törzs itt
Kerek popsi 20 napos kihívás itt
Pilates yoga bland video itt
Péntek Enikő Core zóna kombó itt
Stop and drop itt
2 minute abs itt
Navy seal workout itt
Star treck workout itt
Comb- és fenékformálás otthon itt
Functional Training (video) itt
Cardio interval workout (video) itt
Jump Rope Circuit Workout (ugrókötél) itt
Military Boot Camp itt
30 Minute Full Body Workout (30 perc teljes test) itt
Arms-Legs Circuit itt
Edzéstipp otthonra 33: Melissa Bender 30 Day Challenge (30 napos program videokkal) itt
Edzéstipp otthonra 32: Taralynn McNitt ajánlásásval itt
Edzéstipp otthonra 31 (+30 tipp) itt
Edzéstippek otthonra (26) gyűjtemény itt
Nagy túlsúlyhoz itt
Core challenge itt
Nike itt
Ha nincs időd itt
Shaun T-től itt


Facebook oldal: Boszorkánykonyha

2015. február 27., péntek

Péntek (Mo. 14/12.)

Hétfőn ügyintéztem, sütöttem-főztem, volt mozgás: súlyzós. Délután pszichológus. Utána látogatóban voltam ismerőseimnél.
Kedd en 4 km-t sétáltam, közben elintéztem a bevásárlást. És összecsomagoltam másnapra.
Szerdán hajnalban felbuszoztam Budapestre. A húgom gyerekeinek iskolai szünet volt, így nem voltak egyedül, és pár szót azért sikerült a húgommal is váltanom. Szörnyen ritkán találkozunk.
Csütörtökön is még náluk voltam, este buszoztam haza.

Még mindig nem egyszerű emberekkel találkoznom, emberek között lennem. Hétfőn még katasztrofális volt a helyzet, M-éknál is az elején úgy éreztem magam, mint egy bebábozódott lepke, pedig régóta ismerjük egymást és nagyon kedves emberek. De amire hazajöttem, már engedett a báb szorítása.

Szerda reggel beszéltem pár szót a buszsofőrrel. Z. nagyon kedves és rendes, de frászt kaptam, hogy valaki önmagamról kérdez, aztán amikor rájöttem a jobbik eszemmel, hogy ez nem vizsga, hogy nem vár el tőlem Z. sem semmit, egyszerűen beszélgetünk, akkor már nem paráztam annyira. Ráadásul Budapest mintha kihalt volna: nem volt tömeg a metrón, sőt, a 136-os buszon is csak lézengtek az emberek, komolyan úgy éreztem: az Univerzum megint fogja a kezem, segít.

A húgom gyerekeit imádom. Születésük óta. Két nagyon különböző, de fantasztikus teremtés, nagyon értékes emberpalánták. Őszinték és kíméletlenül kíváncsiak, mint minden gyerek. Kicsit tartottam tőle, hogy rákérdeznek majd olyan dolgokra, amikre nem egyszerű a válasz, de most nagyon finomak voltak és semmi olyanról nem volt szó, ami számomra megterhelő lett volna. Velük mindig őszinte voltam és az is maradok. M. 13 éves, roppant értelmes gyerek, őt az érdekelte (!), miért tényanyagokat kell megtanulnia az iskolában ahelyett, hogy az életre készítenék fel. P. 9, ő előadta nekem a véleményét a politikáról (!), arról, hogy az országok vezetőinek hogyan kellene elintézniük a hatalmi csatározásaikat úgy, hogy a köznépet kihagyják belőle, úgy, hogy ne legyen háború. A húgommal nagyon keveset találkoztam. Tartottam tőle, mert néha keményen megmondja a véleményét, viszont már tudom magamról, hogy el tudom fogadni mindenki véleményét anélkül, hogy "védekeznem" kellene. A kettőnk élete nagyon szorosan összefonódik és a mostani állapotomhoz is sok köze van, hiszen ennek egy része a gyerekkorunk hozadéka, amit szintén szimbiózisban éltünk meg.

Ma nehéz napom volt (lelkileg). A Sertralin hatása lehet, hogy embertelenül jól alszom, a mellékhatása viszont az, hogy fáradt vagyok és szinte állandóan tudnék aludni. Ettem, de nem jól, de ezen nem agonizálok. Délután négyre sikerült magam összeszednem és bemennem a városba elintézni a felírt dolgokat. Szigorúan felírtam sorrendben, hova kell mennem, mit kell elintéznem, nehogy a fele elmaradjon. Piros pont: mindent megcsináltam. Késő délután felugrott A. a kisfiával. És habár épp kupi van a lakásban, se felporszívózva, se elmosogatva, a radiátoron a száradó alsóneműm, nem foglalkoztam vele, örültem, hogy jöttek. B. tündéri gyerek (28 hónapos), A. pedig nagyon kedves nő. Szóba került olyasmi, amire nem számítottam, viszont egyáltalán nem éreztem cikinek a dolgot, teljes nyugalomban válaszoltam. 

Irtózatos energiákba kerülnek a mindennapok. De ahogy a doktornő egy hónapja még azt mondta, hogy stagnálok, a héten pedig azt, hogy kicsi dolgokban van haladás, én is így érzem. Bizonyos dolgokban kezdek tisztá(bba)n látni, de erről majd holnap.

R: 150g sós mandula
E: -
V: 2 vajas kornspitz

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Csütörtök (Mo. 14/11.)


Nózi. Húgomék hörcsöge. Egy igazi hiperaktív, különleges kis lény. Estére ki kell tenni a konyhába, mert olyan zajt csap a mozgolódásával, hogy nem lehet tőle aludni. A húgom reggel megetette, aztán készítette a kávét. 

Szeretem a kávét, de igazán ritka, ha olyanra sikerül vagy ha kávézóban olyat ihatok, ami igazán ízlik. A húgom az egyetlen ember a földkerekségen, akinek a kávéja mennyei. Mindig. Nem túl erős, nem túl gyenge, nem túl édes, nem túl keserű, pontosan olyan, ahogy szeretem. Ezt csak ő tudja így elkészíteni.

R: sonkás-sajtos rántotta (3 tojás, 3 szelet sonka, 1 ek kókuszzsír)


Mivel este utazás volt, már reggelikor elkészítettem a kis útravalót: sütöttem mangalica szalonnát és készült egy kornspitz szendvics sajttal és sonkával.


E: húsleves, húsgolyó, sült hús, saláta (sóval, olivaolajjal)



V: a buszon a sült szalonna és a szendvics.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2015. február 26., csütörtök

Szerda (Mo. 14/ 10.)

R: (buszon) somlói
E: (vendégségben) húsleves, rakott krumpli, sós mandula
V: 1 vajas kornspitz, falat kolbász

Mozgás: 4-szer lépcsőzés a 6. emeletre (fel-le)


Vendégségben a húgoméknál. A gyerekeknek igazgatói iskola szünet, a húgom dolgozott. M. kamasz, tökéletesen elvolt egyedül a szobájában. 

Játék P-val: 




Készítettem ott is somlóit. M. 10-ből 8, P. 9, a húgom 10 pontot adott rá. Nálam 10 pontos.


Úgy volt, hogy M. kosárlabda edzésére megyek és megnézem. De mint írtam: kamasz, próbálta kidumálni, hogy most inkább ne gyere, ez most nem olyan igazi edzés lesz (...). Értettem: ciki lenne, ha ott lennék. Így P. tissue edzésére mentem el. (Mindkét gyerek egyesületben sportol, M. a Malévnél, P. a Kolibri Táncegyesületben.)


Ez a kislány egy guminő. Alapból egy izgő-mozgó emberke, már az etetőszékben is mindig fent volt a lába, a szobájában trambulin van, hinta és gyűrű, mindegyiken mindig ugrál, mászik, lóg, zenékre koreográfiákat készít, nem is akármilyeneket. A tánc az élete, egészen mini korától. Hihetetlen fegyelemmel, koncentrációval, testben és lélekben maximálisan volt ott az edzésen (amit önmaga finanszíroz (!) a zsebpénzéből és mivel erre van lehetőség, a nagyokkal edz), csak tátottam a számat, mekkora céltudat, akarat, kitartás és elszántság van ebben a gyerekben. Igazi példakép, van mit tanulni tőle.



Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Megjegyzéses 3

(1. rész itt)
(2. rész itt)

Szükségem van az írásra. Mert általa kicsit talán bebizonyíthatom magamnak, hogy élek, hogy ennek az életnek igenis van valami értelme, és ahogy más például a tévézésre szán időt, én az írásra, mert kell egy elfoglaltság, valami, amit én is tudok, amire képes vagyok, ami talán minimálisan rámutathat, hogy bennem is van érték, legalább egy apróság, amibe kapaszkodhatok, amire építkezhetek.



Még Ausztriában történt, hogy az egyik üzletben felfedeztem fonalakat. Különböző színűek és vastagságúak voltak, meglehetősen kedvező áron. Mivel alapból képes vagyok a fogamhoz verni a garast, megnéztem csak és fájó szívvel vittem az E. által kért dolgokat a kasszához. Egész este azon agyaltam, hogy mégis jó lenne, ha lenne fonalam, horgolótű van nálam, amíg várom, hogy E. befejezze az étkezést vagy amíg ő olvasgat, én elfoglalhatnám magam, létrehozhatnék valami újat, hasznosat, közben pedig kikapcsolhatnám a fejemben a gondolatok (félelmek, önostorozások...) folyamatos, szűnni nem akaró áramlását. Másnap vittem a boltba a saját pénztárcámat is és vettem két gombolyag fekete fonalat. És elkezdtem horgolni.

A horgolást konkrétan sosem tanultam. Nem tudom a minták neveit sem, viszont csinálni igen. Irtó gyors tempóban. Nem értek hozzá, hány deka fonal kell egy ruhadarabhoz vagy hogy hány szemmel kell elkezdeni. Eldöntöm: sapka lesz. Felveszem az első szemet és onnantól a kezeim maguktól dolgoznak. Az első szemben látom a kész "művet". Közben pedig a gondolataim lelassulnak, majd kikapcsol az agyam, nem létezik más, csak a horgolás és én. Olyasmi érzés, mint az autóvezetés, amit szintén imádok.

Öt nap alatt meghorgoltam nyolc sapkát és egy pulóver hátát. Szinte abba sem tudtam hagyni. Este, lefekvés előtt, reggel, felkelés után fogtam a tűt és dolgoztam. Hasonló ahhoz, amikor az ember elkezd szotyizni és nem tudja abbahagyni. Sok technikát kipróbáltam az elmém lecsendesítésére, de nem hittem volna, hogy éppen a horgolás lesz az, ami közben sikerül parkoló pályára tennem a gondolataimat.

Horgolás közben megszűnik a tér és az idő. Észlelem a környezetemet: hallom a hangokat, látok dolgokat, sőt képes vagyok megosztani a figyelmemet és közben beszélgetni, de ha csend van és úgy igazán horgolok, akkor ahogy nőnek a sorok, én úgy merülök egyre beljebb és beljebb a munkába, de mivel az ujjaim, a kezeim képesek "maguktól" horgolni, sikerül az elmém csendjébe is egyre mélyebben belemerülnöm. Egészen addig, amíg eljön az az idő, amikor az egyre távolabbról hallott külvilág egyszer csak elcsendesedik, csend van bennem is, és valahogy ebből a belső csendből látom csak a kezeimet, a fonalat, ahogy tekeredik-csavarodik, ahogy alakulnak a szemek minta formájában a horgolótűre. Nem egyszer fordult elő, hogy ebben az állapotban tovább horgoltam, mint kellett volna, így hosszabb lett a sapka jó néhány sorral, amit aztán visszabontottam.

Kötni gyerekkoromban tanultam anyutól és mamitól. Magával a kötéssel nincs is gondom. Lassan, de biztosan megy. Viszont a kezdő sort sosem tudtam felvenni. Amikor legutóbb anyuéknál jártam, bármennyire is legszívesebben begubóztam volna a szobába, megkértem mamit, tanítsa meg. Nagyon bonyolult volt az elején, sok időbe telt, de megtanultam.

(...)

2015. február 25., szerda

2015. február 24., kedd

Kedd (Mo. 14/9.)

R: vaníliás turmix
E: zöldségpüré, sült mangalica szalonna, két marék sós mandula
V: nem volt. Úgy belaktam ebédre, hogy nem voltam már éhes.




Mozgás: 4km igen tempós séta



Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Vaníliás turmix

Hogy mire nem jó a régi shaker még a szénhidrát számolós-fehérjeporos korszakomból!

Hozzávalók:

- 1 tojás sárgája (a fehérjét félretettem, jó lesz a rántottába)
- édesítőszer
- csöpp só
- 1 ek kókuszzsír
- 4 dl forró víz
- vanília aroma

Elkészítés:

A tojás sárgáját, az édesítőt, a sót a shakerbe tesszük. 
Erre jön az olvadt kókuszzsír.
Jól felráz.
Aztán jön a víz és a vanília.
Összeráz.
Kész.

Legközelebb kevesebb vízzel fogom készíteni, hogy még krémesebb legyen.

171 kcal, 3g F, 0g CH, 17g zsír

Ötlet itt.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2015. február 23., hétfő

Megjegyzéses 2

(1. rész itt)

A délután végére úgy illatozott a lakás és olyan tiszta volt, mint egy fertőtlenített laboratórium. Tulajdonképpen büszkének kellett volna lennem magamra, hogy mindezt megcsináltam, hogy végre csináltam valami értelmeset, és persze jó érzés volt így végignézni az albérleten, mégis csak annyi motoszkált a fejemben: képtelenség, hogy ez lenne az életem, hogy néha képes legyek annyira összekapni magam, hogy kitakarítsak.



Azt ígérték: ha megteszem magamért, amit meg kell tennem, akkor kinyílik előttem egy szép, új világ. Ez lenne az? Hogy pár naponta összeszedjem magam egy rutin feladat teljesítése erejéig? Nem hiszem. Akkor mindenki hazudik? Az nem lehet. Idő kellhet, sok-sok idő, amire összerakom magam, amire képes leszek tudni, mit akarok, amire képes leszek álmokat álmodni és lesz elég erőm a megvalósításukhoz. Mert azt már legalább tudom, hogy fekete-fehér helyett színes filmben szeretnék gondolkodni.

Csak ültem. Negyven évesen. Arra gondoltam, mire jó, hogy élek, van-e valami értelme. Gyerekkoromban arról álmodoztam, hogy öt gyerekem lesz. A nevük is megvolt és az is, milyen sorrendben, mennyi idővel egymás után születnek. Sőt azt is tudtam, hogy fognak kinézni. A képük be volt ragasztva egy füzetbe, a többi álmom mellé. Ennyi idősen erről már lemondtam. Igaz, hogy sok gyereket megtanítottam tanítóként írni és olvasni, igaz, hogy írtam egy könyvet németül a hőgyészi svábság dalairól, sőt talán egyszer befejezem a második részét is, igaz, hogy blogot vezetek, amit nagyon sokan olvasnak, na de mi van akkor? Mi értelme van, ha ugyanez a szürke egér, ez a nevetséges, gyenge valaki maradok? Legszívesebben elsírtam volna magam. De ahogy nevetni, úgy sírni sem igen tudok mostanában. Leginkább egy rideg, kihalt sivatagnak érzem magam ott belül, amiből kifogyott minden élet: mintha megszűntek volna az érzéseim.

Mivel mostanában esténként érzem, amikor még biztosan nem tudok elaludni vagy éppen reggel még messze az első derengő napsugár, de már képtelen vagyok vízszintben maradni, bekapcsolom a számítógépet és gépelek, írok. Régebben sok verset írtam és novellákat, sőt van néhány mesém is, amit anno a húgom letesztelt a gyerekein, akiknek tetszett. Mindig szerettem írni és mindig voltak, akik szerették olvasni. Főiskolás koromban egy csoporttársam pályázatra is beküldte néhány versemet, olyan jónak találta őket. Persze nem nyertem. De ez nem is fontos. Egy részről az írás terápiának sem utolsó, más részről viszont segít abban, hogy a gondolataimat, a történéseket sorba, időrendbe tehessem a fejemben, hiszen szinte teljesen elvesztettem az időérzékemet. Nem tervezek könyvet írni a depressziómról. Egyszerűen nem tartom elég érdekesnek, és nem vagyok ezzel a gonddal egyedül, bárki írhat róla, aki szeretne. Viszont segíthet nekem, megmarad mementónak, másoknak pedig, ha leírom ide, jó lehet ötletnek, olvasgatásra.

Szükségem van az írásra. Mert általa kicsit talán bebizonyíthatom magamnak, hogy élek, hogy ennek az életnek igenis van valami értelme, és ahogy más például a tévézésre szán időt, én az írásra, mert kell egy elfoglaltság, valami, amit én is tudok, amire képes vagyok, ami talán minimálisan rámutathat, hogy bennem is van érték, legalább egy apróság, amibe kapaszkodhatok, amire építkezhetek.

(...)

Hétfő (Mo. 14/8.)

Nekem könnyű... Mert már megcsináltam...
Nem tudok helyetted tervezni.
Nem tudok helyetted főzni.
Nem tudok ott állni melletted, hogy ne nassolj.
Nem tudok helyetted edzeni.
Nem tudok helyetted megváltozni.
De tudom, hogy bárki képes rá. BÁRKI. TE IS.
Indulj el.
Egyszerűen kezdj bele.
Csináld.
Ha tényleg akarod, ha tényleg döntöttél, minden nehézséget le fogsz győzni.
Ne akard holnapra, főleg ne tegnapra. Adj időt magadnak.
Szeresd magad, fogadd el magad és egyszer csak látni fogod, hogy megy a dolog.
Hinned kell magadban akkor is, ha nehéz, akkor is, ha hibázol közben.
Ez a dolog rólad szól.
Le kell győznöd önmagad.
Hogy lebonthasd a páncélt, amit magad köré növesztettél.
Tervezz.
Főzz.
Tartsd az étrendedet.
Eddz.
Mert meg tudsz változni.
Kezdj bele. Csináld.
Hogy te is elmondhasd: nekem könnyű, mert már megcsináltam.



A fenti egy régi blogbejegyzés, de ide másoltam, mert reggel eszembe jutott. Akkor, amikor felkeltem és fáradt voltam, fájt mindenem, vissza akartam kuckózni az ágyba. Akkor, amikor a kisördög a fejemben olyan friss és aktív volt, mintha neki nem lenne szüksége alvásra. Csak szajkózta, hogy jaj, szegénykém, hát feküdj vissza!, ugyan, ki kéri számon, hogy mozogtál-e ma valamit?, egy nap kihagyás az nem a világ!, és ha ma nem csinálsz semmit, ha csak úgy vagy, az igazán nem számít!... És vigyorgott, hízelgett rendületlenül.

Csakhogy már este készen volt a ceruzával felskiccelt terv mára, és én gyógyulni, élni akarok, éppen a "nem csinálok semmit", "nem találkozom senkivel", "úgysem fontos", "majd holnap" (...) típusú gondolkodástól megszabadulni. Így kupán vágtam a kisördögöt és elkezdtem élni, megélni a napomat, még ha most csak ilyen egyszerű formában is.

R: sonkás-sajtos rántotta (2 tojás, 2 sz. sonka, 2 ek mangalica zsír)
E: 2 marék sós mandula, somlói
V: halászlé, 1 vajas kornspitz




Mozgás:



Reggel nyolckor már a városban voltam. Aztán pár órát otthon, majd este 8-kor értem haza.

Majdnem napra pontosan egy éve készült az első kakaós (paleo) piskóta. És ugyanabból a csomagból ma is egy. Csak harmad adag, de megsütöttem Milánnak, a "kis" cukorbeteg keresztfiamnak. Megyek hozzájuk, szegény hadd örüljön egy kis nasinak, amiből ő is ehet és még számolnia sem kell, hiszen csak 1 g szénhidrát van egy szeletben.


Amíg ez sült, bekevertem a somlóihoz a piskótát. Amikor megsült, megcsináltam hozzá a kakaós löttyöt és bekevertem egy kornspitzet (most került bele 1 ek zsír is). Amíg sültek a kiflik, megettem az ebédet.

Végre megsült a kornspitz is. (Nem volt sok időm, időre mennem kellett.)




(Két hete elégettem az ujjamat a vasalóval, múlt héten a télűzős busós tűznél egy pernye szétégette a tenyeremet, tegnap egy kósza halszálka állt bele az ujjamba, ma a sütőnél égettem meg az egyik ujjamat és lefejeltem a konyhaszekrény ajtaját, ma vacsoránál egy halszálka úgy beleállt a felső fogínyembe, hogy alig tudtam kivadászni... Minden seb csak addig fáj, amíg be nem gyógyul... És szerencsés vagyok, hogy ennél nagyobb dolgok nem történnek.)

Majd Pécs, pszichológus.

Aztán látogatás kedves ismerőseimnél. Konkrét célból, de erről most még nem írok.

A húgom is keresett: szerdán utazom hozzájuk és amellett, hogy főz a fényevő és a cukorbeteg gyerekének, velem is egyeztette a menüt. Hálás köszönet!

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció

"Valamiben hinni annyit jelent, mint gondolatban felépíteni vagy "megteremteni", aztán kitartani a gondolat mellett, és kételyek nélküli teljes belső bizonyossággal tudni, hogy a kívánt eredmény előbb-utóbb a fizikai világban is megjelenik." 

(Balogh Béla) 


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2015. február 22., vasárnap

Vasárnap (Mo. 14/7.)


Mozgás: reggel 6.2 km kocogás.
Egy része terepen történt, ahol még lábsúlyra is sikerült szert tennem, ugyanis a sár jó vastagon ráragadt a cipőmre.




R: sonkás-sajtos rántotta (1 ek kókuszzsír, 1 tojás, 1 sz. sonka)

E: zöldség püré (200g brokkoli-karfiol-sárgarépa, 1 kis krumpli), sült hús (Még anyu adta egyszer készen, lefagyasztottam. Nem vagyok oda érte, de azt kell enni, ami van. Anyunak pedig köszönöm.)

V: sült mangalica szalonna (kb. 15 dkg)

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Ketogén étrend 36. heti összefoglaló


Tapasztalatok negyed év ketogén étrend után itt

Tapasztalatok fél év ketogén étrend után

Ketogén étrend: alapok (link gyűjtemény) itt

Ketogén étrend minta 1 itt, 2 itt, 3 itt, 4 itt, 5 itt, 6 itt, 7 itt, 8 itt, 9 itt

Ketogén reggelik (gyűjtemény) itt
Ketogén ebédek (gyűjtemény) itt
Ketogén vacsorák (gyűjtemény) itt

Ketogén étrendem (heti menüvel):

1. heti összefoglaló itt.
2. heti összefoglaló itt.
3. heti összefoglaló itt.
4. heti összefoglaló itt
5. heti összefoglaló itt
6. heti összefoglaló itt
7. heti összefoglaló itt
8. heti összefoglaló itt
9. heti összefoglaló itt
10. heti összefoglaló itt
11. heti összefoglaló itt
12. heti összefoglaló itt
13. heti összefoglaló itt
14. heti összefoglaló itt
15. heti összefoglaló itt
16. heti összefoglaló itt
17. heti összefoglaló itt
18. heti összefoglaló itt
19. heti összefoglaló itt
20. heti összefoglaló itt
21. heti összefoglaló itt
22. heti összefoglaló itt
23. heti összefoglaló itt
24. heti összefoglaló itt
25. heti összefoglaló itt

26. heti összefoglaló itt
27. heti összefoglaló itt
28. heti összefoglaló itt
29. heti összefoglaló itt
30. heti összefoglaló itt
31. heti összefoglaló itt
32. heti összefoglaló itt
33. heti összefoglaló itt
34. heti összefoglaló itt
35. heti összefoglaló itt

Hétfő itt
R: (Knittelfeldben) 2 tojásból, 2 szelet sonkából 1 ek sertészsíron rántotta
E: (a buszon) egy falat sonka, 100g sós-pörkölt mandula (mivel a kajámat véletlenül a csomagtartós csomagba csomagoltam...)
V: (Mohácson) sült szalonna, zöldség püré


Kedd itt
R: kolbászos-sajtos rántotta
E: sült hús, krumpli, csalamádé
V: sült mangalica szalonna.


Szerda itt
R: sült szalonna, 2 tojásból rántotta, csalamádé és különleges tea.
E: brokkoli püré, saláta, fasírt
V: sült mangalica szalonna, csalamádé, marék sós mandula
Mozgás: 6km tempós séta



Csütörtök itt
R: sonkás-sajtos rántotta (1 tojás, 2 sz. sonka, 1 ek mangalica zsír), kb 15dkg sós mandula
A nap folyamán 4 liter víz.
V: brokkoli püré, sült mangalica szalonna


Péntek itt
10 körül: kis marék sós mandula
E: csöpp leves, rántotta (3 tojásból), sült mangalica szalonna, párolt brokkoli, savanyúság (anyu sk., cukormentes)
V: 1 szelet sajt


Szombat itt
Mozgás: reggel 5.7 km kocogás.
Délelőtt: 1 ek mangalica zsír
E: 2 tányér halászlé, kis darab kolbász, 2 sz. sonka, marék sós mandula
V: sonkás-sajtos rántotta (2 tojás, 2 sz. sonka, 1 ek sertészsír), csalamádé


Vasárnap
Mozgás: reggel 6.2 km kocogás

R: zsírtej
E: leves, zöldségpüré, sült hús
V: tojás, sült mangalica szalonna

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha