Csütörtök (Mo. 14/4.)

Iszonyatosan félelmeteset álmodtam. A legfélelmetesebb pedig az volt benne, hogy nem is tudom, álom volt-e az egész...

Csend volt, csak fények. És érzés: heves szívdobogás és félelem. Ufók voltak a szobámban. Ne úgy képzeld, mint a filmeken. Ez egy kék színű, függőleges, szaggatott, villogó vonalakból összeálló lény szerűség volt, gyakorlatilag alaktalan. Láttam, mert kinyitottam a szemem és azt hittem, ott azonnal megáll a szívem a félelemtől. Amikor már tényleg ennek a határán voltam, azt gondoltam: oké, vigyetek, csináljatok velem, amit akartok, csak legyek már túl az egészen. Visszacsuktam a szemem, próbáltam a szívemet a helyén tartani és szörnyen nehezen, de sikerült visszaaludnom...

Reggel a teraszról "gyöngyöző" fákat csodálhattam.

Még reggel, ébredés után is féltem az "álmomtól", de tegnap hoztam egy döntést, és habár nem ült fényes vigyor az arcomon, tudtam, hogy nem csinálhatok segget a számból magam előtt sem, így hát fogtam az este megírt "tervet" és nekiálltam. Kérdés nélkül.

Így volt mozgás is. Nem igazi edzés, mert arra egyelőre képtelen vagyok, de megfogtam a súlyzómat és megcsináltam egy kört:

- 10 oldalemelés

- hasprés (2x8 normál, 2x8 tempós, ez mindegyik has gyakorlatnál ennyi volt)

- 10 döntött törzsű oldalemelés

- medencebillentés

- 10 döntött törzsű evezés

- hasprés törzsfordítással oldalra

- 10 előre emelés

- felülés hajlított lábhoz

- 10 military press

- felülés nyújtott lábhoz.

És délután volt egy tempós séta: 3.4 km, 48 perc alatt.

R: kolbászos rántotta, cukormentes savanyú uborka (anyu tette el, a receptet majd felteszem a blogra is).

E: vagdalt, karfiol püré pirított lilahagymával, fűszeres sajt falatok.

Aztán mozi: Elrabolva 3. Régen láttam filmet 2D-ben (a 3D-seket imádom), régen láttam ilyen krimit, ami tele van autós üldözéssel, igazi jó kis hagyományos, bunyós jelenetekkel, ahol a főhős bőr kabátja egészen a film végéig ép, tiszta, sértetlen marad, pedig van akció bőven. A bemutatója sokkal pörgősebb volt, de nem volt unalmas a film, néhol kicsit vontatott. De volt izgalom benne bőven, és ahogy Liam Neeson Bruce Willisként átmegy minden tűzön-vízen, ahogy küzd az igazáért és a családjáért, az tényleg lebilincselő. No és a végén az a fekete porsches jelenet! No és maga az autó! Persze jött a happy end, és ez így is van rendjén.

A kis tatyómba bedobtam otthon egy darab kolbászt és egy kis darab sajtot, de a film előtt még nem voltam éhes. A film után ettem egy darabka kolbászt, mielőtt hazavezettem, a maradékot meg a két falat sajtot itthon.

A tegnap azért volt annyira nyomasztó, mert rájöttem, hogy hiába hadakozom ellene, a dokinőnek sajnos igaza van: depressziós (is) vagyok. Ez egy áldatlan állapot, de nem reménytelen. Ki lehet jönni belőle, gyógyszeres kezeléssel vagy anélkül, de elsősorban én kellek hozzá. Nem volt rövid idő, de elfogadtam a tényt. Hétfőn találkozunk újra. 

Este először rettegtem attól, hogy aludni kell, hogy vajon most is jön-e a kék fény-lény, aztán azt mondtam magamnak: ha jön, ott lesz, csak gyorsan legyen vége...

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha