2014. december 17., szerda

Szerda (Ausztria 14/10.)

 

E. ma végre volt kivizsgáláson. Marad itthon, maradok vele, azaz hétfőn utazom haza. Tíz nap bizonytalanság után jó végre tudni. E. ma is majdnem sírt, hogy hétfőn már megyek haza. Elvicceltem a dolgot, hogy milyen jó lesz neki, mert karácsonykor lesz sok csoki meg sütemény. Nevetett, majd megint elszomorodott. Azt mondta, úgy érzi, jövőre már nem jövök...

Ma este E. olvasott a konyhában, így kivételesen láttam az orvosos sorozat mai részét. Végig is bőgtem, meghalt az egyik főszereplő. Közben rájöttem, hogy ez már egy új évad lehet, mert egy repülőgép balesettel kiírtak egy csomó főszereplőt a sorozatból, sok az új színész. No nem mintha fontos lenne.

Itt napok óta nem látni a napot, nagyon sűrű köd van egész nap. A vacsora előtt átmentem a boltba (7 perc), majd hozzátoldottam egy kis sétát (20 perc), mert lassan belebetegszem abba, hogy napokig a házban vagyok, semmi friss levegő, semmi élmény, még annyi sem, hogy érzem, mennyire nedves a levegő.


Amiket vakuval fotóztam, azok a képek "karcosak", látszik rajtuk, ahogy szitált a köd.

Itt is árulják már a fenyőfákat, szépségesek.

Nekem idén nincs adventi koszorúm, nem lesz karácsonyfám sem. 
Majd látom anyuékét, a húgomékét. 
Jó lesz ez így.

Itt sok helyen van karácsonyi díszítés a házakon. Sokan -szerintem- túlzásba viszik. 
Másfelől pedig ízlés és pénztárca függvénye is.

De a fények mindenesetre szépek ködben, vakuval, anélkül is.






Ez nem a nap, hanem utcai világítás fénye. Felnéztem, és tetszett, ahogy átvilágít a fa ágain. Hát lefotóztam.






Étek: lásd tegnap.
(Plusz: délután két kis darab kolbász, marék dió.)
Edzés: mell-váll-bicepsz.

Szóval még négy nap...

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Tervek 2015-re: mozgás

Már tervezem a következő évet. Már amit előre elgondolni lehet. Enni biztosan fogok és mozogni is.

Mindig is ettem. Régen gyakorlatilag mindent, válogatás nélkül, és leginkább folyamatosan.

Mindig is mozogtam. Leginkább a karjaimat vette igénybe. A legfőbb mozgás ugyanis a tévé távirányítójának a babrálása volt. Hihetetlen sebességgel voltam képes csatornát váltani.
Meg is látszott rajtam: csak dagadtam, csak dagadtam.

Amióta úgy eszem, ahogy a szervezetem kívánja és amióta rendszeresen mozgok, jobban is nézek ki és jobban is érzem magam. És sikerült elérnem arra a szintre, amikor már nem azért eszem így, hogy jobban nézzek ki, amikor már nem azért csinálom meg az edzést, hogy segítsen fogyni, hanem egyszerűen így esik jól.

Régebben csak ezen járt az agyam: hogyan lehetnék vékonyabb, hogyan kellene ennem, hogy ne hízzak.


Már nem pattanok naponta a mérlegre. Már nem centizem magam nyakra-főre, fölösleges.

Tervezni most munkát, szabadságot, anyagiakat nem tudok, hiszen itt kint minden bizonytalan. Mivel ettől függ a mozgás is, megtehetném:


De szeretek mozogni, egyszerűen jólesik, ha átmozgatom a testemet, és nem adtam fel, hogy tónusosabbak legyenek a körvonalaim. Viszont elsődleges az egészség. Hogy jól törődjek ezzel a testtel, amit erre a kis földi létre kaptam. Így januárra egy "recovery month" a terv. Némi súlyzós és aerob edzés sok-sok nyújtással. Nyújtás mindig, amúgy meg ahogy és amennyi jólesik. Agyontervezés és edzés-stressz nélkül. Hogy megköszönjem a testemnek azt a rengeteg segítséget, energiát, kitartást, küzdelmet, amiben az elmúlt három-négy évben segítségemre volt. Abban, hogy a testemet már nem akarom "hazavinni", hanem ebben a testben már otthon vagyok.


Facebook oldal: Boszorkánykonyha