Vasárnap


Az első kép: tegnap játék E-vel: Csinálj úgy, mintha szakács lennél! Az ottani szülinapos szerkó után ma jött a kényelmes dolgozós-takarítós-rohangálós szerkó. Ohne frizura, ohne smink, amúgy is annyira meleg van, hogy a saját bőrömet is nehezen viselem magamon.

Dolgosan telt az egész nap, és most már nem is bánom, hogy hajnali fél 5-kor randalírozó fiatalok zaja felébresztett, mert még nem tartanék sehol, ha tovább alszom (viszont az alvás most létszükséglet lett volna).

Mosás, vasalás (na, az most nem, amúgy is utálok vasalni, majd megcsinálom E-nél), bepakolás az útra, gyors bolti lista, bolt (csak víz az útra, fültisztító, arcpamacs), autómosás. Mert szegényt már belepte a por és a kosz, a költözés miatt belül sem volt már "japán szaga" (Rizsa után szabadon)... Aztán a ház előtt, a parkolóban belül is kitakarítottam, amennyire porszívó nélkül tudtam. Egész takaros lett. Onnan is mennie kellett a réginek és mindannak, amit egy éve nem használtam. Kicsi a kocsi, de embertelen mennyiségű fölösleges cuccot voltam képes ott is magammal cipelni.

Amikor feljöttem, kimentem a teraszra gyönyörködni kicsit az én kicsikémben. Két nő ment arra éppen. Az egyik:
- Nagyon szép ez a kis kocsi!
Körüljárta, megnézte az emblémáját.
- Hű, ez egy Mitsubishi! 
Még egyszer jól megnézte, be is kukucskált.
- De nagyon drága lehet egy ilyen autó! Azért van még, aki meg tudja venni...

Én lettem a "gazdag csajszi" a házban...

(Szerintem meséltem már pár dolgot arról, hogy lehetett az enyém Miss Mitsu. Kalandos volt, nem kicsit.)

Tegnap mindenféle szer nélkül aludtam. Nem volt egyszerű az elalvás, ez már egy hónapja így megy, viszont aztán nagyon mélyen aludtam.

Reggelit nem ettem, pakolás közben ment egy marék mogyoró. Igen: földi. Igen, tudom: allergén (lehet). Igen, meg fogom emberelni magam...

Holnap délután három körül lesz egy hónapja, hogy jött Iván. A szent. Meg az éje. Úgy pörgött le ez a hónap, mintha pár nap lett volna. És annyit szenvedtem, ami fél életre is elég. Fizikailag sokkal jobban vagyok, amióta magamba erőszakolom az ételt (és néha már jól is esik) és amióta -legtöbbször altatóval ugyan, de- alszom. Lelkileg? Nyugodtabb vagyok. De még mindig iszonyatosan kusza, riadt, félős, bizonytalan. Nagyon sok segítséget kapok közvetlenül vagy közvetve. Nappal elfoglalom magam, jövök-megyek, teszek-veszek. Több száz kilométert utaztam, több száz kilométert vezettem. Sokan jártak nálam, garázsvásároztam, sokaknál voltam. Rengeteg új emberrel ismerkedtem meg, egytől egyik kedves, barátságos, segítőkész emberek. Csodaszép és hatalmas albérletben lakom, a kocsim csillivillin itt áll a terasz előtt, egészséges vagyok, fiatal, van munkám, el tudom tartani magam, és mindezekért (is) nagyon hálás vagyok. Sőt sokakhoz képest szerencsés. 

Rengeteg mindent megtudtam, megtanultam ez az egyetlen hónap alatt magamról. Kinyílt a szemem önmagammal kapcsolatban is sok esetben. Mintha lecseréltem volna a tükrömet. Mintha most nem kínai lenne, hanem minimum velencei. Vagy belga ;-) Most már látom, hogy -mint ahogy mindenki- értékes ember vagyok. Egy kedves, csinos, fiatal nő, aki eddig ön-vak volt. Mindent és mindenkit látott, kivéve önmagát. Mindenben és mindenkiben képes volt meglátni a jót és a szépet, csak önmagában nem.

Másfél éve járok ki E-hez dolgozni. Azóta ez a harmadik hely, ahol csomagolok az útra... Eddig az első két helyről ugyanúgy ment a pakolás, de most ez is megváltozott. Nem lesz sok csomagom. Az eddigi négy helyett kettő. Egy ruhás, egy kajás. És egyiket sem agyalom/tervezem túl. Fölösleges. Nem kell három rövid nadrág, elég egy. Nem kell öt póló, elég kettő. És kaját sem készítettem a két hétre. Azt viszem csak, ami a hűtőmben van és ami nem bírná ki, amíg hazaérek két hét múlva. Majd szépen megveszi E. kint, ami kell. Ha teljes ellátásról beszélünk, akkor legyen is úgy.

G. pedig kap egy esélyt. Nem volt egyszerű döntés, nagyon nem. Igaz, hogy le kell hoznia egyenként minden csillagot az égről, igaz, hogy fogalmam sincs, hogy tudom majd feldolgozni ezt az egészet, vagy hogy egyáltalán sikerül-e, semmire nincs semmiféle garancia, igaz, hogy a legegyszerűbb (?) az volna, ha lépnék, ha kilépnék, de jó okom van rá, hogy így döntöttem. A jövőben pedig ki fog derülni, jól tettem/tettük-e.


Semmi nem ugyanolyan, semmi nem lesz már olyan, mint egy hónappal ezelőtt volt. Változunk, változnunk kell, de hiszek benne, hogy "ami az életünkbe való, az ott lesz, ami nem, az egyszer eltűnik".


R: mogyoró
E: (3-kor) rántotta (2 tojásból), paradicsom saláta.
V: rántotta (3 tojásból).


Nem tudom, de majd kitalálom, hányadik heti edzésterv...

A Focus T25 Alpha edzésterv alapján:




Hétfő: utazás

Kedd: Speed 1.0

Szerda: Total Body Circuit

Csütörtök: Ab Intervals

Péntek: Lower Focus Cardio

Szombat: Rest

Vasárnap: Stretch

Megjegyzés:


Iszonyatos lelkiállapotom miatt egy hónapja szinte egyáltalán nem edzettem. A 4. héten volt 2 futás és 2 T25.


A lányt Krystal Cantu-nak hívják. Egy CrossFit versenyen szeretett volna elindulni, de 17 nappal a verseny előtt egy autóbalesetben elvesztette a karját. Egy hónappal később újra a teremben volt. 

"Visszamentem, mert nem haltam meg...és nem halt meg a büszkeségem és a versenyzés iránti vágyam sem. Emberből vagyok, egy csomó mindentől félek – például a villámlástól vagy a világvégétől –, de attól sosem tartottam, hogy olyasmiért küzdjek, amit szeretek.

Aki biztonságra vágyik, az bugyolálja be magát buborékos fóliába, és üljön a kanapén. Mennyire biztonságosnak hangzik például hétvégére hazavezetni a szülővárosodba – és az is, amíg el nem veszted a karodat egy ilyen út alkalmával." (forrás)

Ha így folytatnám, talán teljesen elfogynék. De hogy nem keletkeznének rajtam a bánattól izmok, az is biztos.

Ez egy "felépítő" edzésterv. Két hete még ültömben is szédültem, ma azért már jobb a helyzet. És még ennél is jobb lesz. Mindent meg fogok tenni, ami csak tőlem telik, hogy segítsek magamon. Még mindig azt vallom, hogy a lehetetlen nem létezik!

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Ketogén étrend 5. hét, összefoglaló

Hétfő:
R: rumos csoki
E: cigánypecsenye, cukkini pommes, paradicsom saláta
V: keto saslik 
Részletek itt
Edzés: 25 perc futás, 25 perc Focus T25 (Cardio).

Kedd (vendégségben):
R: rumos csoki
E: cigánypecsenye, uborka és paradicsom saláta
V: 80g mogyoró.
Részletek itt
Edzés: 2-3 óra szauna padláson pakolás, dobozolás, majd ezerszer 35 lépcsőn fel-le dobozokkal.

Szerda:
R: 100g mogyoró
E: gombás csirkemell
V: marék mandula, cigánypecsenye.
Részletek itt és itt
Edzés: 25 perc Focus T25 (Speed 1.0)

Csütörtök:
Reggel: futás.
Reggeli: 2 tojás, 10 szelet házi kolbász, 3 kovi ubi.
Ebéd: gombás csirkemell, spenót.
Vacsora: 100g mogyoró.
Részletek itt.

Péntek (utazás):
R: 2 főtt tojás, sonka.
E: cigánypecsenye.

V: 70g mogyoró (tudom, túúúdom!... ;-) )

Szombat (vendégségben):
R: kolbász
E: 3 sült hús, saláta
V: marék mogyoró.
Folyadék: több liter víz.
Részletek itt.

Vasárnap:
R: mogyoró
E: rántotta
V: rántotta (3 tojásból).
Részletek itt

Tapasztalatok:


- A sárga vonal még mindig a heti fél kiló, egészségesnek mondott fogyást szimbolizálja.
- A zöld vonal a saját mérlegem alapján készült, 5 hét ketogén étrend mellett.
- Az egyetlen kiugrás a menstruáció alatt volt, az is csak plusz 60 dkg. És vissza is állt.
- Nem terveztem már fogyást, már 5 hete sem, mégis folyamatos. Az ideálisnak titulált testsúlyom alsó határánál vagyok több 1 kg-mal. Ezt csak érdekességként írom, egyáltalán nem izgat, hány kilót nyomok, a tükörképem az, ami jó visszajelzés és a ruháim (per pillanat minden (!) nagy és lifeg rajtam...).
- Napi szinten vitaminok (ld. előző hetek bejegyzéseinél, linkek lent), sok folyadék.
- Sózok szinte mindent (himalája).
- Zsír: 75-80%.
- Fehérje: 10-20%.
- Szénhidrát: 4-10%.
- Továbbra sincs éhségérzet.
- Továbbra is minden, amit eszem, nagyon finom.
- Egyelőre még mindig meglehetősen egyhangúak az étkezések, hamarosan ezen változtatni szeretnék (bár simán elélnék cigánypecsenyén).
- A keto mellett (is) nagyon fontos a megfelelő alvás és az edzés. Hiszen nem ücsörgésre tervezték az emberi szervezetet. A velem egy hónapja történtek akkora sokkot okoztak, hogy nagyon lassan, nagyon nehezen sikerül magam összekaparnom a lelki kiskanalammal. Három és fél hétig alig ettem és napi 1-2 órát aludtam. Nagyon legyengültem. Így edzésen nem is gondolkodtam. Túl kellett élnem, ezt teszem a mai napig is. A keto 5. hete már élhetőbb volt: sikerült aludnom (igaz, nyugtatóval és altatóval), voltam futni kétszer és volt két kis edzés is. És nem adom fel. Nem tudom, meddig tart még ez az állapot, mikor kezd majd begyógyulni a lelkem, de azt tudom: minden tőlem telhetőt meg fogok tenni magamért, a mielőbbi felépülésemért, az erőnlétem és az izmaim visszaszerzéséért.
- Öt hete nem ettem kenyeret/pékárut, se boltit, se sajátot. És Isten biza nem hiányzik. Az inkognitós napomon láttam paleo sütit cukrászda kirakatban, még csak be sem mentem, meg sem néztem. 
- A mai napig figyelek, olvasok, tanulok "ketogénül". De nem fogom a fejem a falba verni, ha egyszer 21% fölé megy a napi fehérje bevitel vagy 70% alá megy a zsír bevitel. Vagy ha egyszer eszek vajat, netán brokkolit vagy paradicsomot. Egyelőre nincs autoimmun betegségem és ÁBSZ-m sem. Nagyon jól érzem magam a testemben, de a lelkem még szörnyen kusza, így egyelőre nem hatnak meg a fitátok és rokonaik ;-)
- A következő két hétben megint Ausztriában leszek. És folytatom a ketogén étrendemet.



Ketogén étrend minta 1 itt, 2 itt., 3. itt
Ketogén étrend: alapok itt
Ketogén étrendem:
1. heti összefoglaló itt.
2. heti összefoglaló itt.
3. heti összefoglaló itt.
4. heti összefoglaló itt.

Reggeles, megjegyzéses

Tegnap este megnéztem egy kis video filmet. Egy nő volt rajta. Beszélgetett. Csinos volt, tiszta, ápolt, szép volt a haja, a szeme nem túlzóan, de szépen kifestve. Látszott rajta, hogy már nem húsz éves, nem feltűnően szép, de csúnyának egyáltalán nem mondanám. Olyan pont jó. Nyugodtan állt, kedves, csengő-búgó hangon válaszolgatott az ismerősei kérdéseire. Mosolygott is néha. Meg kuncogott. Ott volt egy kisgyerek is, rá is figyelt közben, hozzá is volt egy-két kedves szava. Annyira kedves volt, olyan barátságos, olyan magabiztosnak és mégis szerénynek tűnt, hogy kezdtem irigykedni...


Csakhogy az a nő én voltam.

Tegnap készült az a video. Nem is tudtam róla. De amikor este megnéztem, tátva maradt a szám. És újra meg kellett nézzem, mert hihetetlen volt, hogy ez én vagyok.


Az én fejemben egy teljesen másfajta kép él magamról. Sem a külső, sem a belső dolgok nem azonosak azzal, amit a kis filmen láttam. Most LÁTTAM, hogy nem vagyok husi. Hogy oké, van még mit faragni, de semmi gond se a combommal (amit én mindig nagyon daginak láttam), se mással. LÁTTAM, hogy tudok másokkal beszélgetni. Bennem eddig az volt, hogy biztosan iszonyat zavarban vagyok, túl sokat gesztikulálok, biztosan fintorgok zavaromban beszélgetés közben. És nem. HALLOTTAM a saját hangomat, nagyon nyugodt és kedves. Feltűnően kedves. Én mindig azt hittem, hogy nyersen beszélek...

Egyszerűen elképzelni sem tudom, mitől alakulhatott ki EKKORA fokú önbizalomhiány bennem. Fogalmam nincs, miért láttam magam mindig csúnyának, kövérnek, értéktelennek. Hogy miért féltem emberekkel kapcsolatba lépni. Beszélni. Létezni. Negyven évig... De érdemes lesz utánajárni.