2014. július 15., kedd

Kedd






Ma adtam elő a tegnap említett Padlás című musicalt. Ami konkrétan azt jelenti, hogy elautóztam anyuékhoz, ahol a padláson iszonyat mennyiségű cuccom van. Ami nem kell, de még ne dobjuk ki; ami talán majd kelleni fog, de amiket hosszú évek óta nem használtam; és például a könyveim egy része, amiket még ott tartok, mert bízom benne, hogy élhetek egyszer egy biztos helyen, ahol polcon lehet a meglehetősen terjedelmes könyvtáram, a kedvenc Vonnegut, Hesse, Durell, Grass, Vámos, Kundera (...) köteteim, állandó helyen.

Anyu nagyon rendes volt, a kábé 60 fokos padláson serényen segített dobozokat emelgetni, ki- és átpakolni, rendszerezni, lecipelni... Szó szerint folyt a szemembe az izzadság, de ketten viszonylag hamar végeztünk. Már tegnap este leegyeztettük, hogy mivel nekik is van maradék kaja, nekem is, én viszem az enyémet, így nem kell főzni, ezzel is időt nyerünk. Így cigánypecsenye volt az ebéd, vittem a paradicsom salimat is, és anyu készített nekem mindenmentes uborka salátát is.



Az éjszakám is gyötrelmes volt, képtelen voltam elaludni, csak járt az agyam és sírtam, zokogtam, képtelen voltam leállítani magam. Pedig már vagyok olyan fáradt, hogy ezt az agyam is, a lelkem is és mindenem felfoghatná: aludnom KELL. 

Hazafelé az úton majdnem végig sírtam. Rám jött és nem bírtam abbahagyni. Igyekeztem magam moderálni, amennyire csak tudtam, mert rápillantottam a műszerfalra, 140-nel mentem, azért ilyenkor (is) nem árt észnél lenni. A kis kocsim egyébként már egyedül is hazatalál, olyan jól ismeri ezt az útszakaszt.

Hazaértem, beparkoltam, és felhordtam a cuccost a lakásba. Újra izzadtam, mint egy ménes, és iszonyatosan fáradt vagyok. 35 lépcső ezerszer, nehéz dobozokkal az én állapotomban edzésnek elmegy?

R: rumos csoki
E: cigánypecsenye, uborka és paradicsom saláta
V: 80g mogyoró.