Új fejezet / 2. szakasz / 11. nap

Este fél 10. Igazándiból annyira fáradt vagyok, hogy... Nagyon...

Mostam, főztem, takarítottam, elpakoltam, gyógyszert adagoltam, de mindez pite ahhoz képest, hogy E. mennyire elviselhetetlen volt ma. Nagyon 85 éves, nagyon öreg, nagyon feledékeny, de ugye ezek tények, és rendben is van, viszont egész nap kötözködött, kritizált, természetesen a kajálásom volt az egyik fő téma. Más se ment a mai napon 10 órán keresztül, mint miért eszel? most miért nem eszel? miért ezt eszed? miért nem iszol almalevet? meg kell enned az almát! miért nem eszel a süteményből? miért csak levest eszel? ... ... ... És el kell hinnetek, hogy így a 11. folyamatos munkanapon már iszonyatosan zavaró. Mert hiába válaszolok (totál normál hangnemben, nyugodtan), még válaszolni sem tudok jól, mert abba is beleköt, mert semmit nem jól tudok. Szerinte.
 
Elfogyott az otthonról hozott kajám, és még 3 nap visszavan, meg az utazás haza. Így mondtam neki: vennünk kell húst. Már ezen ment otthon a nyavajgás. A boltban meg a hiszti. De holt nyugodtan kijelentettem: nem gond, majd én megveszem a húst, és holnap odaadom a lányának a számlát. Na, ekkor kezdődött igazán a hiszti, vagyis kezdődött volna, mert otthagytam és elmentem nézelődni. (A fél szemem azért rajta volt, tisztában vagyok a munkaköri kötelezettségeimmel.)
 
Komolyan mondom: nem volt étvágyam a vacsorához. Amúgy is itt úgy eszek, hogy közben hallgatom az állandó kritizálást, mert mindenki hülye, mindenki buta, senki nem ért semmihez, én meg miért ezt eszem és miért így és miért ennyit... A mai reggelinél jöttem rá, hogy gyakorlatilag igyekszem a kaját olyan gyorsan magamba tömni, amilyen gyorsan csak tudom, nem is igen érzem az ízét! Hogy aztán felkeljek és szöszmötöljek a mosogatónál, amíg őnagysága befejezi az étkezést. Mert ott ülni vele szemben már egyszerűen sokszor nem tudok.
 
Rengeteg hasonló dolog volt ma, gyakorlatilag folyamatosan. De este beszéltem K-val telefonon, és eleve jó volt, hogy valakinek elmondhattam, másrészt pedig mondott néhány olyan dolgot, amivel sokat segített (megint).
 
 
Így a nagy wellness terv ma terv is maradt.
 
Reggeli: 3 tojás + 1 fehérje, sonka, 1 paradicsom, saját kenyérke, tejeskávé.
 
Tízórai: -
 
Ebéd: Az utolsó, kis adagocska husimat felturbóztam levessé: kókuszzsíron hagymát pirítottam (csak félbe vágva), rádobtam 1 paradicsomot (félbe vágva) és 1 szelet paprikát. Erre jött az elősütött husi falatokra darabolva, kb 4 deci víz, só, bors, natur vegeta (ezeket is mind otthonról hozom), készre főztem. A zöldségeket a végén kivettem belőle (nem szeretem ezeket így a levesben megfőve, az ízük viszont illik bele).
 
Uzsonna: 1 adag fehérjeturmix, kesudió.
 
Vacsora: tojássaláta (mint tegnap).
 
Ez még fogyókúrás étrendnek is röhejes, nem hogy segítene előcsalogatni az izmaimat...

Új fejezet / 2. szakasz / Étkezés 3: Dobozolás

Amióta csak elkezdtem és komolyan gondolom az élet-mód-váltást, rá kellett jönnöm, hogy se boltban, se étteremben nem lehet olyan dolgokat -főleg nem készen- kapni, amiket nekem ennem kellene, amit terveztem, amit szeretnék. Biztos vagyok benne, hogy könnyebb dolog útközben beszaladni egy kis fornettiért, bekapni egy kiflit, beülni egy menzázós helyre, benyomni egy illatozó, gőzölgő pizzaszeletet. De ha az ember komolyan gondolja, hogy tenni szeretne a céljaiért, az egészségéért, akkor bizony főzni kell. Készülni kell. Okosan kell tervezni, vásárolni (erről írok még). És vezetéknevet is lehet változtatni, méghozzá Tót-ra, ugyanis nagyon-nagyon sok esetben dobozolni kell. (Magamból indulok ki. Ha olyan mázlista vagy, hogy főz rád a szakácsod, vagy a saját éttermedben ehetsz minden nap, akkor, kérlek, ne olvass tovább!)
 
Csak néhány példa az elmúlt másfél évemből a dobozolásra:
 
- családi kiránduláson:
 
 
- utazáskor:

 
- nyaraláskor, szállodában:


 
- kiránduláson:

 
- strandon:



 
- ha a tízórai útközben ér, kávézóban éppen:

 
- munkahelyre:

 
- autóvezetéshez:


 
- szintén munkához:



 
- otthon, egész hétre (itt írtam erről bővebben)
 
 
 
 
 
...
 
Az Új fejezet 2. szakaszában is - a szokásos tudatos vásárlás és tervezés mellett - főszerepet kap a dobozolás. Mert - számomra legalábbis - ez az egyetlen módja annak, hogy meglegyen a napi kaja, hogy az legyen, amire szükségem van, hogy a nap folyamán ne kelljen azzal foglalkoznom, hogy mit is egyek, mikor is fogom elkészíteni, hanem csak legyen kész, a hűtőben, hogy bármi adódik, pl. el kell mennem valahova, akkor csak oda kelljen nyúlni érte.
 
Nem mellesleg ezzel időt és energiát is spórolhatok, hiszen ha a húst nem naponta készítem el, hanem 1-2 napra előre, egyszerre sütöm meg, spórolok a gázzal is, az időmmel is.
 
Az otthoni két heteken
- este készül a főtt étel, amit rögtön mérek és dobozolok is.
- Minden este előre elkészítem a másnapi kaját és elteszem aludni a hűtőszekrénybe.
- Az akkukat mindig a fagyasztóban tartom, bármikori szükség esetére.
 
Az ausztriai két hetekre
- már szokás szerint kiutazás előtt szombat-vasárnap készítem el a (sült-főtt) kajákat.
- Mérve, dobozolva, fagyasztva/hűtve/frissen kerülnek a csomagba.
- A kiérkezésemkor mennek a hűtőmbe, a fagyasztani valók a fagyasztóba.
 
Van, aki totál hülyének néz már eleve amiatt, hogy máshogy eszem, mint az általában megszokott, meg a készülés, a dobozolás miatt is. Na most pont leszarom nem érdekel a véleményük. Van egy célom, ahhoz szükség van bizonyos dolgokra. Pl. nekem edzésre és jó étkezésre. Nekem ez számít, nem a Földön élő 6 milliárd emberből éppen 10-nek a véleménye.

Dobozolható ételek itt, itt, itt, itt, itt, itt, és pl. itt, itt, itt, hétvégi kiruccanáshoz itt, programváltozáskor itt, utazásos-vendégséges nap esetén itt , külföldi 2 hétre csomagolva itt.

Új fejezet / 2. szakasz / 1. heti menüterv (Ausztria) itt
Új fejezet / 2. szakasz / 1. heti edzésterv (Ausztria) itt
Új fejezet / 2. szakasz / 2. heti menüterv (Ausztria) itt
Új fejezet / 2. szakasz / 2. heti edzésterv (Ausztria) itt
Új fejezet / 2. szakasz / Döntés, célok itt